Több ezer fős konferenciák, jobbnál jobb előadók, nagyszerű zene, tizenkettedik éve tartó folyamatos, 24 órás szolgálat, oktatás, képzés, tanácsadás, és mindez különböző felekezetekhez tartozó keresztényekkel – ez az Imádság Háza Augsburgban.
Bajorország harmadik legnagyobb városáról sok minden eszünkbe juthat: portyázó őseink veresége, a vallásbéke, a Fuggerek, Bertold Brecht vagy épp a MAN gyár. Augsburgban írták alá 1999-ben evangélikusok és katolikusok a közös nyilatkozatot a megigazulás tanáról, amellyel sok évszázados vita zárult le. És itt működik a Gebetshaus, az Imádság Háza, amelyet Johannes Hartl alapított feleségével és néhány barátjával együtt 2007-ben.
A katolikus teológus végzettségű Hartl germanisztikát és filozófiát is tanult, miután tizennégy évesen személyes találkozást élt át Istennel, és ráérzett a közösségi ima szépségére. Sokfelé kereste egyedül, majd feleségével, Juttával a saját útját, fokozatosan alakult ki
a nagy álom: egy olyan spirituális központ, ahol éjjel-nappal, szüntelenül imádják Istent, aki a Szépség, a Jóság, a Tökéletesség.
Augsburgba a Szentlélek vezette őket, és csak jóval később tudták meg, hogy a városban évek óta több kisebb közösség imádkozott már egy ilyen 24 órás imaközpontért.
Réges-régi hagyomány éled újjá ebben a szüntelen imádságban, amely lassan körülhálózza a Földet. Tudjuk, hogy a szerzetesek kezdettől fogva törekedtek a folytonos imára, alakultak kifejezetten örökimádó rendek is, de ahogy Hartl előadássorozatából megtudhatjuk, ennél sokkal régebbiek a gyökerek. A Királyok első könyve tanúsága szerint Dávid, Izrael királya 4000 embert, zenészeket és énekeseket rendelt arra, hogy „három műszakban”, folyamatosan magasztalják Istent, és hirdessék az Ő dicsőségét. Hasonló szolgálatot végeznek ma már számtalan helyen, de a valóban szünet nélküli, folytonos imádás ritka – Németországban egyelőre csak Augsburgban valósul meg.
Miért érdemes odafigyelni erre az elszánt, sőt talán kicsit őrült csapatra és vezetőjükre? Már maga az elkötelezettség is figyelemre méltó, ráadásul itt tényleg a legjobbat igyekeznek adni a Legjobbnak – mert Istenért megéri, ahogy Johannes gyakran mondja.
Megéri az erőfeszítést, az áldozatot, a kitartást, hogy a Mindenható, a Teremtő jelenlétében gyönyörködjünk, és teret adjunk Isten erejének, működésének a mai világban is.
Hogy mekkora az éhség Isten jelenlétére, és mennyire szükségünk van az Ő működésére, azt mutatja, hogy míg az első alkalommal, 2011-ben az Imádság Háza barátainak – mintegy 100 főnek – szervezték, 2020-ban már 12.000 résztvevőt vonzott a MEHR – azaz többet Istenből, többet Istennek – konferencia az augsburgi vásárközpontba, és világszerte sok ezren követték élőben is a közvetítéseket. A pandémia ideje alatt WENIGER (kevesebb) néven, a „kevesebb néha több” jegyében szerveztek találkozókat, megfelelő egészségügyi óvintézkedések mellett, de még ezeken a konferenciákon is mintegy négyezer ember vett részt élőben, még többen pedig online.
Mit adnak ezek a nagy rendezvények és a rendszeres csütörtök esték? Örömet és szépséget, kiváló zenét, profi technikával, szép környezetben – és szellemi-lelki táplálékot, mély, biblikus és aktuális tanításokat, válaszokat és bátorítást, megerősítést és útmutatást. Hartl és munkatársai ismerik a mai világ eszméit és gondolkodásmódját, a technika vívmányait és a tudomány fejlődését, ismerik a mai ember félelmeit és kétségeit, tisztában vannak a fősodorral, és látják a veszedelmes tendenciákat. Ugyanakkor ismerik – személyesen – az Igazságot, aki egyben Élet és Út, ezért reménységgel néznek a jövőbe, és ezt a reményt igyekeznek továbbadni. Johannes előadásai egyszerre józanok és lelkesítőek, kijózanítóak és vigasztalóak, mert a valóban jelen lévő problémákat nem felnagyítja, hanem bemutatja azt a hatalmas tervet, amelyben ezek a gondok eltörpülnek. Megmutatja, megvallja azt, aki kezében tartja a történelmet, aki létezésbe hívott minden láthatót, és tovább vezeti hallgatóit a látható dolgok korlátain túlra – abba a sokkal valóságosabb valóságba, ahová a mi utunk is vezet.
Teszi mindezt úgy, hogy a régi korok hasonló szellemi áramlataival párhuzamba állítja a mai trendeket, így az ember felismeri, hogy végső soron minden időben ugyanaz a harc folytatódik: a lázadó szellem minél több embert a maga oldalára igyekszik csábítani, el akarja hitetni, hogy Isten nem jó és nem megbízható, el akarja hitetni, hogy az ember képes önmagát tökéletesíteni Isten nélkül, sőt arra csábítja az embert, hogy lépjen Isten helyébe.
Ha pedig világossá válik, hogy a mai ígéretek végső soron azonosak a régiekkel, amelyek rendre csalárdnak bizonyultak, akkor hamar le is lepleződik a valódi szándék: valakik hatalmukba akarják keríteni az embereket,
végső soron a hódolatunkért folyik a küzdelem.
Azt az imádást, ami egyedül a Tökéletest, a Mindenhatót illeti meg, azt akarja magának megszerezni a nagy szétdobáló, a diabolos, vagy legalább elragadni az imádókat, kitörölni az életet.
Ez a törekvés végigvonul az emberiség történetén, és Hartl úgy látja, a mai sötét prognózisok, a rémisztő előrejelzések és disztópiák ugyanezt az életellenességet képviselik, terjesztik. A hit helyébe a félelem lép, ahogy már olyan sokszor. Ahogy az ember kiszorítja az életéből a jövő Istenét, az Élet Istenét, úgy válik bálványává a múlt és a jövő: a gonosz múlt, amelyet végképp el akar törölni, és a csodálatos jövő, amelybe állítólag a fennálló rend teljes lerombolásán keresztül vezet az út.
A félelem ellenszere a szeretet, a személyes kapcsolatok, a család.
A család, amely élő bizonyítéka annak, hogy életünket ajándékba kapjuk és továbbajándékozhatjuk, de nem tudjuk sem létrehozni, sem kontrollálni, csak befogadni.
Ahogy az idei Weniger konferencia egyik előadásán Hartl hangsúlyozta: reménységünk alapja, hogy vár minket Isten, aki a teremtés ura, és akinek jó tervei vannak számunkra. Ez persze nem jelenti azt, hogy megspórolja nekünk a nehézségeket, a kihívásokat, viszont azt ígéri, hogy velünk van minden helyzetben. Ezért javasolja, hogy ne a magunk erejéből próbáljunk jobb jövőt építeni, ehelyett inkább figyeljünk arra, amit Isten ma cselekszik bennünk és körülöttünk. Minden napunk újabb ajándék a Teremtőtől, fogadjuk reménységgel, és legyünk nyitottak arra, ami az Ő terve az életünkre itt és most – így válhatunk valóban egy szebb és jobb jövő formálóivá.
