Idén tavasszal, néhány hét leforgása alatt, három jezsuita intézmény jelentette be, hogy első alkalommal lesz – pap vagy szerzetes helyett – világi, laikus vezetőjük (ráadásul nők!).
Katolikus marad-e egy katolikus egyetem papok és szerzetesek nélkül? – teszi fel a kérdést az America – The Jesuit Review online magazin cikkírója.
Hirtelen váltásnak tűnhet ez a szerzetesrendek által alapított főiskolák és egyetemek vezetési stílusában, de az elmúlt évtizedekben egyre jellemzőbb trend lett, hogy világi szakemberekre bízzák a vezető beosztásokat – mondja Michael J. O’Loughlin. A szerző szerint ennek az az oka, hogy a szolgálatra fogható papok, illetve a felszentelt nők és férfiak száma a felsőoktatási intézményekben tovább apadt, így a szerzetesrendeknek egy fenntartható modell után kellett nézniük, mely biztosítja küldetésük és karizmájuk megvalósulását.
Ám az továbbra is kérdés, hogy a laikus vezetők felhatalmazása hogyan befolyásolja az iskolák katolikus identitását.
– Azt hiszem, most a kísérletezés időszakában vagyunk – mondta Dennis Holtschneider atya, a Katolikus Főiskolák és Egyetemek Szövetségének (ACCU) vezetője –, ugyanis nem csupán a szerzetesrendek létszámának csökkenéséről van szó, hanem jelentős változás tapasztalható abban is, ahogyan az emberek, különösen a fiatal generációk a vallással azonosulnak.
Az elmúlt években Ferenc pápa erősebb együttműködésre szólította fel a laikus és a rendi vezetőket az egyházi hivatalokban, idén márciusban pedig olyan új szabályozást adott ki, amely megnyitja a Vatikán hivatalainak vezető pozícióit a világiak előtt, sőt lépéseket tett azért is, hogy több nő kerüljön kinevezésre.
Az USA-ban a laikus szakemberek megjelenése a katolikus felsőoktatás vezetői között nem új keletű: az ACCU-hoz tartozó 188 főiskola és egyetem közül 149-et jelenleg is világi vezető irányít, és ez a szám várhatóan növekedni fog. A papok és szerzetes testvérek számának alakulásában azonban éppen ellentétes tendencia tapasztalható: 1970 és 2021 között a papok és a szerzetes férfiak száma kevesebb mint a felére csökkent, míg a megszentelt életet választó nők létszámában 75,5%-os visszaesés figyelhető meg.
A különböző szerzetesrendek ezt érzékelve már évtizedek óta biztosítanak képzési lehetőséget laikusok számára, akik később segítenek a hallgatóknak megérteni az egyház szellemi hagyományait, és annak a rendnek az egyedülálló karizmáját, amelynek égisze alatt az oktatási intézmény működik.
Az amerikai jezsuita főiskolák és egyetemek számára egy külön kiadvány készült, mely segíti az intézmény katolikus és jezsuita identitásának vizsgálatát, s mely folyamathoz hozzátartozik az önértékelés, a társintézmények vezetőinek látogatása, valamint a jezsuita vezetőkkel folytatott konzultáció.
Holtschneider atya elmondta, hogy több amerikai katolikus főiskolán és egyetemen missziós elöljárók vizsgálják, hogy az intézmény hogyan éli meg az alapító szellemiséget napjainkban.
– Ez a pozíció egy generációval korábban még egyáltalán nem is létezett – most számos tanintézményben tevékenykedik missziós elöljáró, akinek elsődleges feladata, hogy figyelemmel kísérje az intézmény működését, és azon gondolkodjon,
hogyan tud ez a „vállalati kultúra” élő lenni? Honnan tudható, hogy elvégezzük a küldetésünket? Hogyan tehető mérhetővé a munkánk, és a legjobb módon végezzük-e a feladatainkat?
Hasonló kérdésekkel néz szembe Milton Javier Bravo is, aki a Wisconsin állambeli Edgewood College falain belül segíti kollégáit abban, hogy hogyan integrálják az alapító domonkos nővérek szellemiségét az egyetem életébe. Nővérek már nem dolgoznak a karon, bár néhányuk még jelen van a campuson, más munkakörben. Dr. Bravo a misszióért, az értékekért és a befogadásért felelős alelnökként az intézmény történetében az első a posztján. Feladatának tekinti, hogy segítse a kart, az ott dolgozókat és a hallgatókat az intézmény missziójának megélésében. Az Edgewood és a hasonló iskolák a tanév során szentmise felajánlásával, szolgálati lehetőségekkel, valamint a katolicizmus kulturálisan sokszínű bemutatásával emlékeznek alapítóik értékeire, és adnak lehetőséget a diákok számára, hogy azokat mai kontextusba helyezzék.
A katolikus felsőoktatásban résztvevő papok és szerzetesek létszámának további csökkenésével a laikus szakemberekre egyre nagyobb felelősség hárul az iskolák katolikus identitásának fenntartásában, ám egyesek szerint korai még megmondani, hogy ezek a szervezetek és intézkedések mennyire lesznek hatékonyak.
Mindenesetre a tennivaló rengeteg, de Holtschneider atya szerint megfelelő kreativitással keresik az utat az egyházi intézmények.
