Lezárt tekintetek

Balog Zoltán, Orbán Balázs, Tóth Tamás – három olyan név, amelyhez súlyos cselekedet, botrányos ügy kötődik, a felelősök reakciója viszont szembetűnően egyforma.

„A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nem felettese az egyes egyházmegyéknek, minden püspök teljes püspöki joggal és hatalommal cselekszik egyházmegyéjében. Jelen helyzetben Bábel Balázs érsek úrral egyetértünk abban, hogy a Püspöki Konferencián belül tisztázzuk ezt az ügyet is. Mint a Konferencia elnöke ezt

az ügyet lezártnak tekintem.”

Ezt reagálta Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke a Válasz Online megkeresésére annak kapcsán, hogy lesz-e következménye a Tóth Tamás katolikus pap nevéhez fűződő tettnek. Hogy egészen pontosan mi történt, azt jelenleg még homály fedi, de annyi tudható, hogy a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyei Hivatal szeptember 25-én kiadott – és a Szemlélek szerkesztőségéhez közvetlenül is eljuttatott – egy közleményt, amelyen aláíróként Bábel Balázs érsek neve szerepel, ám azt nem a főpásztor, nem is közvetlen kalocsai munkatársai, hanem az MKPK Budapesten dolgozó titkára, Tóth Tamás vagy a beosztottjai fogalmazták meg – és lényegi üzenetében Tóth Tamás (vagyis lényegében saját maga) védelmére kel.

Hogy összességében mi a valódi üzenete egy ilyen cselekedetnek, annak átgondolását olvasóinkra bízzuk, de hogy egy ilyen ügyet súlyos hitelességvesztés, erkölcsi deficit – vagy a tett súlyosságához illeszkedő szankció alkalmazása – nélkül nem lehet lezárni, az nyilvánvaló. Viszont igenis lehet lezártnak tekinteni.

„…szerintem erről már nem érdemes beszélni.

Ez egy lezárt történet,

bennem és a közösségünkben, és szeretném, ha így is maradna.” Ezek már Balog Zoltán református püspök szavai, amiket a Blikk munkatársának mondott a kegyelmi ügy kapcsán, amelynek nyomán a magyarországi reformátusok közösségén belül előállt a „Balog-ügy”. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy saját személyére vonatkozóan Balog Zoltán valóban lezárta az ügyet – de amennyiben a „közössége” alatt a református egyházat érti, a hozzánk eljutó információk sokasága alapján egészen biztosan nincs lezárva az ügy.

Az Orbán Balázs-ügy

a kormány részéről le van zárva –

ez hangzott el a legutóbbi Kormányinfón és a parlamentben is szeptember 30-án is. Gulyás Gergely szerint – a Telex közvetítéséből idézve – „arányosnak kell lennie a következményeknek, és Orbán Balázs valószínűleg elég rosszul érezte magát az elmúlt egy hétben, de továbbra is a miniszterelnök politikai igazgatója.”

Ha a kormány a maga részéről le is zárta az ügyet (ami egyáltalán nem biztos, hiszen Orbán Balázs neve egyes szakértők szerint felmerült potenciális leendő külügyminiszterként, és kérdés, hogy ezen változtat-e a megnyilvánulása), az illető személy rossz érzése aligha megfelelő következmény, elégtétel olyan szavakért, amelyek kapcsán okkal juthat sokak eszébe a hazaárulás kifejezés. És ezt nem egy magánszemély mondta, hanem a miniszterelnök politikai igazgatója, ami nehezen tud mást jelenteni, mint azt, hogy Orbán Balázs a kormányzat politikai irányvonalának meghatározója. És létezik egy rengeteg közpénzből fenntartott Szuverenitásvédelmi Hivatala is az országnak, aminek semmi más nem lenne a feladata, mint az ilyen ügyek feltárása, Magyarország szuverenitásának védelme…

Ezeknek a politikai érdekekkel is átszőtt ügyeknek létezik egy közös morális tanulsága. Lehet úgy tenni, mintha nem léteznének azok a sebek, amelyeket a botrányok elkövetői okoztak a magyar társadalom lelkében. El lehet kendőzni a fájdalmat, letagadni a betegség meglétét. De ettől még a seb, a fájdalom, a betegség létezik – az érintettek közössége szenved.

Amit nagy nyilvánosság előtt, milliónyi ember számára megbotránkozást okozva követett el valaki, azt – erkölcsileg legalábbis – aligha helyes „házon belül” elsimítani. Méltó rendezés nélkül olyan közösséggé válunk, amelynek vezetői

lezárt tekintettel próbálnak irányt mutatni másoknak.

Ebben az esetben nem érdemes meglepődni, ha egyre kevesebben szeretnének az ilyen vezetőkkel együtt haladni.

Így támogathatja a Szemléleket

A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.

Támogatom
Gégény István
Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.