Mi az igazság, mi a valóság? Kinek van igaza? Ki látja jól a világot? – a Neked szól! sorozat legújabb epizódjában kerültek elő ezek a kérdések. A válaszkeresésben Martos Levente Balázs püspök lesz segítségünkre.
Abban az időben: Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az?” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, is most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük. Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte. Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.” (Jn 9,1.6-9.13-17.34-384)
„Mi az igazság, mi a valóság? Mi csupán látvány vagy illúzió?
Mindenki másképp látja a világot,
sokféle olvasata, sokféle lehetséges látásmódja van. A valóság persze egészen más.”
„Amikor mi beleszürkülünk a saját, megszokott világunkba, akkor bizony nagyon kísértésünk van arra, hogy megmaradjunk abban, amibe megszülettünk, és ne növekedjünk. Pedig
Jézus képes a változtatásra.
Ez az ember, akivel találkozik, a legnagyobb kalandot éli át, elkezd valóban látni.”
„Néha Istent is úgy képzeljük el, mint valami magasban ülő, furcsa, messzilátó embert, aki magasból, nagy távlatból figyeli azt, hogy mi is zajlik lent a Földön. Jézus belépett a mi világunkba, odalépett az ember közelébe, például ehhez a vakhoz, észrevette őt. És elkezdte megtanítani látni.”
„Amikor elkezdünk látni, nagyon fontos, hogy megérezzük, és meg is őrizzük ennek a látásnak a belső kettősségét, hogy lássuk úgy a világot, ahogyan Isten látja. És közben fogadjuk el, hogy sokan másként néznek ránk, és másként látják a világot is. Nekik is van egy-egy darabkájuk a valóságból. És közben mi szeretnénk, hogyha Isten igazsága átjárná az egész világot.”
„Minek van jelentősége, és minek nincs az életben? Az evangélium,
a Szentírásnak az igazsága kétségtelenül megtanít bennünket arra, hogy a dolgokat új szempontból nézzük.”
„Az evangéliumnak, a hitnek van egy sajátos világossága, ami az egész teremtést, az emberi kapcsolatokat, az életet magát új módon tanít meg látni. Menjünk tehát Jézushoz, és tanuljunk tőle! Lássuk őbenne a világot, aki a világ világossága.”
