A nagypéntek a liturgikus év legfontosabb bűnbánati napja. Ilyenkor a hívő ember mérlegre helyezheti a vétkeit, és kérheti Isten irgalmát. Ez az idő arra is alkalom, hogy számba vegyük, milyen bűnöket követett el az egyház a múltban, és miként kért értük bocsánatot. Bujk-Földesi Tünde összegyűjtötte az utóbbi évtizedek ilyen eseteit.
A katolikus egyházban az idei, a remény tematikával meghirdetett szentév lehetőséget kínál a bűnbánatra, a megtérésre és a kiengesztelődésre. Eredete az ókorra nyúlik vissza: Mózes elrendelte, hogy minden ötvenedik évet az Úrnak szenteljenek. Örömünnep volt ez a zsidók számára: visszakapták korábbi földbirtokaikat, a rabszolgákat felszabadították, az adósságokat elengedték. Az Újszövetségben Jézus hirdette meg a kegyelem időszakát, amikor a názáreti zsinagógában Izajás próféta könyvéből felolvasta: „Elérkezett az Úr esztendeje.”
A katolikus egyház első szentévét VIII. Bonifác hirdette meg 1300-ban; kihirdette, hogy a centenáriumi évben bocsánatot nyernek, akik megbánják bűneiket, és elzarándokolnak Rómába. A XV. századtól a katolikusok minden 25. évben szentévet ünnepelnek. A legutóbbi Nagy Jubileum a millennium évében volt. II. János Pál pápa, mielőtt átvezette az egyházat az új évezredbe, bullájában bűnbánatra szólított fel: „Mint Péter utóda sürgetem, hogy az Egyház (…)
boruljon térdre Isten előtt az irgalmasság ezen évében, és kérjen bocsánatot gyermekei korábbi és jelenlegi bűneiért.”
Nagyböjt első vasárnapján az akkori egyházfő történelmi lépést tett: szentmiséjében a katolikusok minden múltban elkövetett vétkéért bocsánatot kért. A pápa a homíliájában így fogalmazott: „A kötelék miatt, mely a titokzatos testben összekapcsol minket, mi magunk is hordozzuk az előttünk éltek bűneinek és tévedéseinek terhét, akkor is, ha tetteikért nincs személyes felelősségünk, és helyettük nem tudunk felelni a szíveket egyedül ismerő Isten ítélőszéke előtt.”
II. János Pál bocsánatot kért a vallásháborúkért, a keresztes hadjáratokért és az inkvizícióért; az egyházszakadásokért, a kiközösítésekért, a vallási türelmetlenségért; a zsidók elleni bűnökért; a hit erőszakos terjesztéséért; a más vallású és kultúrájú emberek jogainak megsértéséért; a nők, a rabszolgák, az etnikai kisebbségek emberi méltósága ellen elkövetett bűnökért; és azokért a mulasztásokért, amikor a keresztények nem álltak ki a szegények és az elnyomottak mellett.
A bűnvallást hosszas előkészület előzte meg. A Nemzetközi Teológiai Bizottság történészek bevonásával vizsgálta meg a „múlt jóvátételre váró vétkeit”, és összeállította a teológiai magyarázatokat tartalmazó Emlékezet és kiengesztelődés: Az egyház és a múlt bűnei című dokumentumot.
II. János Pál 26 éves pápasága alatt több mint száz alkalommal vallotta meg az egyház bűneit és tévedéseit
(például elismerte, hogy Galileinek volt igaza az egyházzal szemben, amikor azt állította, hogy a Föld kering a Nap körül). Habár akadtak kritikusai, az egyházfő kiengesztelődésre való törekvéseit a közvélemény alapvetően kedvezően fogadta.
Az elmúlt évtizedekben a katolikus egyháznak súlyos teherrel kellett szembenéznie: eltitkolt szexuális, fizikai és lelki bántalmazások derültek ki, amelyeket sok esetben kiskorúak ellen követtek el egyházi személyek. Ferenc pápa több alkalommal is bocsánatot kért az áldozatoktól. 2018-ban írt levelében arra kérte az egyház tagjait, hogy tegyenek meg mindent a gyermekek elleni visszaélések megelőzéséért. Az egyházfő tavaly bűnbánati virrasztást tartott a Szent Péter-bazilikában, ahol a bíborosokkal együtt többek között a szexuális abúzusokért és a hatalommal való visszaélésekért is megbocsátást kért.
A bántalmazási ügyek kivizsgálása, a bűnösök felelősségre vonása, az áldozatok támogatása és a további esetek megelőzése megoldandó feladat a katolikus vezetők számára. Noha a tettekhez képest kevésnek tűnhetnek a szavak, a kiengesztelődés felé a bocsánatkérés az első szükséges lépés.
De hogyan lehet ezt jól csinálni?
„Ha valódi a bocsánatkérés, akkor szívből jön, felelősséget vállal a bántó viselkedésért, elismeri a másik fájdalmát, és felajánlja segítségét a gyógyulásban”
– fogalmazott Hortobágyi T. Cirill tavaly decemberben a Telex és a Szemlélek együttműködése révén született írásában. A pannonhalmi főapát saját közösségében tapasztalta meg, hogy milyen kihívásokkal jár egy bántalmazási ügy feltárása és megoldása, amikor 2014-ben a bencés gimnázium néhány egykori diákja bepanaszolt egy tanárt lelki és testi abúzus miatt. A Pannonhalmi Főapátság munkatársai komolyan vették az áldozatok segítségkérését, és szakértők bevonásával vizsgálatot indítottak, majd nyilvánosságra hozták a történteket, az áldozatoktól pedig bocsánatot kértek a közösség nevében.
A gyógyulás elnyeréséhez először szembe kell nézni a bűnökkel. A múlton már nem lehet változtatni, de a jövő még nyitva áll. A 2025-ös szentévben Ferenc pápa ezt üzente az egyháznak: „Mindent meg kell tennünk, hogy mindnyájan visszaszerezzük az erőt és a bizonyosságot, hogy nyílt lélekkel tekintsünk a jövőbe”.
Helyi egyházi vezetők bocsánatkérései
Az elmúlt években több egyházi vezető kért bocsánatot a helyi közösségeket ért sérelmekért; a teljesség igénye nélkül említünk néhány példát.
Kanada: Az ország püspökei 2021-ben bocsánatot kértek az őslakos gyermekeket ért bántalmazások miatt. A kormány és az egyház által támogatott asszimilációs politika következtében több mint 150.000 bennszülött gyermeket szakítottak el családjaiktól, és kényszerítettek bentlakásos iskolákba. Az 1800-as évek közepétől működő, többnyire egyházi fenntartású intézményekben erőszakkal tiltották be az őslakosok nyelvét és kultúráját, a gyermekeket fizikailag, lelkileg és szexuálisan bántalmazták. Raymond Poisson, a kanadai püspöki konferencia elnöke bejelentette, hogy 30 millió dollárt ajánlanak fel jóvátételre és a helyi közösségek támogatására.
Németország: A második világháború befejezésének 75. évfordulóján Németország püspökei közleményt adtak ki, amiben elismerték az egyház erkölcsi kudarcát a Harmadik Birodalom idején. A püspökök megvallották, hogy sok katolikus vezető és hívő vált bűnrészessé azáltal, hogy támogatta a náci ideológiákat. A német püspöki konferencia összeállított egy 23 oldalas dokumentumot, amiben részletesen bemutatja a korabeli egyház felelősségét a zsidóüldözésben és a holokausztban.
Egyesült Államok: A jezsuiták bocsánatot kértek a rabszolgaságban való szerepvállalásukért. 1838-ban marylandi jezsuiták 272 férfit, nőt és gyereket adtak el rabszolgának lousianai ültetvényekre, hogy biztosítsák az általuk alapított Georgetown Egyetem anyagi szükségleteit. 2017-ben az egyetemen ünnepélyes ceremónián emléktáblát állítottak az áldozatoknak, és bocsánatot kértek az utódaik előtt. 2021-ben elindítottak egy pénzügyi alapot, hogy 100 millió dollárral támogassák a rabszolgák leszármazottainak oktatását.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
