Van, ahol domináns kormányzati segítség nélkül is javulhatnak a demográfiai adatok. A változás elsősorban a fiatal korosztálynak köszönhető.
A művi vetélések számának csökkenése nem volt egyenes vonalú – 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben még rekordokat döntött –, de az első pandémiás év visszaesést hozott. A csökkenés 2020-ban még nem érte el az egy százalékot, a tavalyi adatok azonban már mindenképp figyelmet érdemelnek. Bár a szövetségi statisztikai hivatal (Destatis) jelentése szerint „nem ismerhető fel egyértelmű ok” a számok mögött, a németországi „Intézet a demográfiáért, a közjóért és a családért” egyesület (IDAF) elemzője mégis megpróbált magyarázatot találni a visszaesésre. Stefan Rehder kiemelte, hogy míg a 30-40 év közöttieknél még csekély növekedés is tapasztalható,
a fiatal, elsősorban a 15-24 év közötti korosztályban jelentősen csökkent az abortuszok száma.
Persze ezt a korosztályt már erősen megtizedelte, hogy szüleik generációja élt a terhességmegszakítás lehetőségével, tehát részben erre a létszámcsökkenésre vezethető vissza a kisebb esetszám.
Hogy nem csak a 30 év alatti korosztály létszámának csökkenése okozza a visszaesést, azt a 10 000 nőre vetített arányszámok is igazolják. Németországban ezzel együtt ma is a leggyakoribb halálokok között van a művi vetélés, bár ezeket a számokat sehol sem teszik egymás mellé. Sőt, míg a születések és halálozások száma a házasságkötésekkel, válásokkal, vándorlással és integrációval együtt a népességi adatok között található, addig az abortusz az egészség kategóriájába tartozik, a halálozási okok között pedig csak az elenyésző számú gyermekágyas komplikáció jelenik meg.
Az IDAF elemzője mindenesetre örömmel nyugtázza, hogy
az életvédők felvilágosító, tájékoztató munkája ezek szerint nem maradt eredmény nélkül.
Az utóbbi évtizedben ugyanis nagyon sok kezdeményezés igyekszik a fiatalok figyelmét felhívni arra, hogy a magzat már akkor egy parányi, de egyértelműen emberi lény, amikor az anya észleli, és szerintük semmilyen tudományos tény nem bizonyítja az abortuszpártiak azon érvelését, hogy az első hetekben mindössze „egy sejtcsomó élősködik” a női szervezetben.
A „Igen az életre” Alapítvány például kifejezetten a fiatalokat hívja, hogy legyenek az élet követei. 2020 őszén pedig bemutatták az amerikai „Unplanned” című film német nyelvű változatát is. Abby Johnson megrázó és igaz történetét „Váratlanul” címmel magyarul is sokan ismerik már. Németországban a film annak ellenére lett egy éve a Spiegel bestseller listájának negyedik helyezettje, hogy a mozik nem vállalták a vetítését, így csak DVD-n terjesztették.
Az ALfA (Aktion Lebensrecht für Alle – Jogot az élethez mindenkinek Akció), az egyik legnagyobb európai életvédő szervezet, amely nemcsak az iskolás korosztályok számára állított össze segédanyagokat, de önkénteseik kívánságra tanórákat is tartanak. Az életvédők különböző podcast műsorok, és más kezdeményezések útján elsősorban a fiatalokat érik el. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a Berlinben évek óta megszervezett „Marsch für das Leben” (Felvonulás az életért) rendezvényeken is egyre több fiatal vesz részt.
Fontos tényező még a gyermekek után járó támogatások rendszere, amely Németországban 1935 óta létezik, igaz, bevezetésekor még csak az árja családokat illette meg. Az első évben egy összegben, később havonként fizették, de először csak az ötödik, majd 1938-tól már a harmadik gyermektől. 1961 óta a szövetségi állam finanszírozza ezeket az ellátásokat, és 1975-től kezdve már az első gyermek után is jár „Kindergeld”. Az euróra való átálláskor bekövetkezett visszaeséstől eltekintve ez az összeg az elmúlt harminc évben folyamatosan nőtt, és a harmadik, illetve a negyedik és többedik gyermekekre is magasabb összegek járnak, mint az első kettőre. A magasabb jövedelműek esetében lehetőség van arra is, hogy a gyerekek számától függően az adóalapot csökkentsék a szülők, ez esetben a fix összegű támogatást nem vehetik igénybe. A családtámogatások alapvetően nem változtak az utóbbi évtizedben, ezért nem valószínű, hogy ezek jelentősen befolyásolták volna a gyermekvállalási hajlandóságot.
Idehaza is rendszeresek az életvédő megmozdulások, de sajnos az abortuszok aránya még mindig magasabb a németországinál. Ugyanakkor a KSH adatai szerint a termékenységi ráta a 2010-es 1,25 után 2020-ban már 1,56 volt, azaz elérte az uniós átlagot. Pedig a szülőképes korú nők száma jelentősen csökken, ahogy a 70-80-as évek nagy létszámú generációi is fokozatosan kiérnek a termékeny korból. Ennek ellenére a születések száma enyhén növekvő tendenciát mutat az utóbbi évtizedben, azaz kevesebb édesanya több gyereket vállal. A társadalom elöregedését jelzi ugyanakkor, hogy az ezer lakosra jutó születésszám valamelyest így is csökken.
Tiszteletem!
Nagyon örvendetes hírek – bár a cél, hogy az abortuszok száma nulla legyen. Sajnos ettől a „civilizált világrész” elég távol van, így hazánk is.
Amit azonban érdemes észrevenni a statisztikai változások mögött, az Németország etnikai arányainak utóbbi időszakban bekövetkezett egyáltalán nem elhanyagolható megváltozása.
Az utóbbi évtizedben kifejezetten nagy lélekszámban érkeztek túlnyomó részt afrikai és közel-keleti menekültek, bevándorlók, akik viszont az európai emberektől eltérően komolyan veszik vallásukat (az ő esetükben az iszlámot), sok gyereket vállalnak, és az abortuszt elutasítják.
Mivel a statisztikai felmérések során nem külön-külön vizsgálták a különböző etnikumok abortusz/gyermekvállalás kérdését, hanem közösen, így kiegészítésként tudni kell, hogy a mutató iránya döntően a bevándorlóknak köszönhetően mozdult el kedvező irányba.
Ahogy a cikk is írja: „kevesebb édesanya több gyereket vállal” – az iszlám családokban itt is gyakori akár 10 gyermek családonként, de minden esetben szignifikánsan több, mint a német családokban.
A már más kérdés, hogy míg az említett mutatók némileg javultak a korábbiakhoz képest – ami jó dolog -, ezzel párhuzamosan azzal is érdemes tisztában lenni, hogy az elmúlt évtizedek társadalmi, erkölcsi, demográfiai, etnikai változásai miatt Nyugat-Európából az évszázad végére az „őslakos” fehér rasszba tartozó népesség el fog tűnni (ez nagyon egyszerű statisztikai számításokkal elvégezhető, hiszen mind az iszlám és „fehér” termékenységi ráták, mind az etnikumok jelenlegi lélekszámai ismertek) – hacsak nem történik gyökeres változás emberek százmillióinak lelkében. Mert mint évezredek óta, a civilizációk jönnek, felemelkednek, majd elbuknak és eltűnnek. És a jelen állás szerint némi latenciával Közép-Európa is bukni fog – bár itt kicsivel több esély lenne megmaradni, kérdés, hogy a most felnövő fiatalság képes lesz-e az egocentrikus életvezetést egy család-közösség centrikus életvezetésre cserélni.
Szép napot:)