Idén, a Kr. u. 325-ben tartott Niceai Zsinat 1700. évfordulóján a nyugati és az ortodox keresztények egy időpontban ünneplik a húsvétot. A különleges alkalom korábban felkeltette a reményt egy egységes dátum bevezetésére, de a jelek szerint erre még várni kell. De mi az eltérés háttere, és miért nehéz megegyezni keleti és nyugati keresztényeknek? Bujk-Földesi Tünde írása.
A kereszténység első évszázadaiban nem volt meghatározott ideje a húsvétnak. Egyesek pészahkor tartották: a zsidó naptárban ez az első hónap (Niszán) 14. napjára, holdtöltére esett. Mások az ezt követő vasárnapon ünnepelték, és akadtak olyan gyülekezetek is, ahol nem tartottak évenkénti húsvétot.
Nagy Konstantin császár Kr. u. 325-re engedélyezte a korábban üldözött kereszténységet; az új vallástól a Római Birodalom egységét és saját hatalmának megerősödését várta. Tartott azonban attól, hogy a teológiai viták széthúzáshoz vezetnek, ezért Niceában összehívta az első egyetemes zsinatot. Közel háromszáz püspök gyűlt össze, hogy egységes álláspontra jussanak különböző kérdésekben; az egyik napirendi pont a húsvét időpontja volt.
A nehézséget az okozta, hogy az ünnepet addig a zsidók naptára szerint tartották, ami azonban eltért a birodalomban használt Julianus-naptártól. A zsidók a holdállás alapján határozták meg az időt: a hónapok újholdtól újholdig tartottak, és 29 vagy 30 naposak voltak.
A Julius Caesar által, Kr. e. 45-ben bevezetett Julianus-naptár sokban hasonlított a ma általunk használt naptárhoz.
Az évet 365 napra osztotta, négyévenként egy szökőnap beiktatásával; egy esztendőben 12 hónap, egy hónapban pedig 30-31 nap volt (kivéve a 28 napos februárt).
Ezt a két rendszert kellett tehát összeegyeztetni a zsinaton, figyelembe véve azt is, hogy az ünnep ne essen egybe a pészahhal. Végül meghozták a döntést: a húsvét a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtölte (a pészah) utáni első vasárnapon legyen. A tavaszi nap-éj egyenlőséget március 21-ére tették; ebből következik, hogy húsvét vasárnapja legkorábban március 22-ére, legkésőbb április 25-ére eshet.
A Julianus-naptár nem volt teljesen pontos: a csillagászati évhez viszonyítva átlagosan 11 percet késett évente. Ez a kis eltérés az évszázadok alatt összeadódott, és több napnyi csúszással járt, ami megzavarta a vallási ünnepek rendjét, ezért a 16. században idejét látták az újabb naptárreformnak.
XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én kiadott bullájában bejelentette a Gergely-kalendárium bevezetését.
A jelenleg is használt naptár abban különbözik elődjétől, hogy a százzal osztható évek közül csak a négyszázzal oszthatókat hagyták meg szökőévnek; ezzel korrigálni lehet a felgyűlt időtöbbletet. Ezenkívül kijavították a korábbi naptárból fakadó csúszást: októberben 4-ikéről másnap 15-ére ugrottak át.
Az új időszámítási rendszert először csak a katolikus nemzetek fogadták el, a protestánsok és az ortodoxok nem, ezért egyes országok naptárai között tíz nap eltérés alakult ki. Több évszázad telt el, mire helyreállt az egység; Görögországban például csak 1923-ban vezették be a Gergely-naptárt.
Az ortodox egyházak azonban az önállóságuk megtartása érdekében megmaradtak a Julianus-naptárnál.
A nyugati és a keleti keresztények kalendáriuma között jelenleg 13 nap eltérés van, ami az idő előrehaladtával egyre csak nő. De akkor hogyan lehetséges, hogy időnként mégis egyszerre ünnepeljük a húsvétot?
A válasz a holdciklusban rejlik. Az ortodox naptár szerint a nap-éj egyenlőség a mi naptárunkban április 3-ára esik. Ha március 21-e és április 3-a között telihold van, akkor a nyugati egyház az azt követő vasárnapon tartja a húsvétot. Az ortodoxok várnak még egy holdciklust, így a két ünnep időpontja között nagyjából egy hónap lesz a különbség. Ha az említett időszakban nincs telihold, akkor mindkét egyház az április 3-át követő holdtölte utáni vasárnap ünnepli Jézus feltámadását. (Ha a zsidó pészah is erre a napra esik, akkor az ortodoxok egy héttel később tartják a húsvétot.) Erre a Julianus- és a Gergely-naptár közti növekvő eltérés miatt egyre ritkábban kerülhet sor.
A nyugatiak és az ortodoxok utolsó közös húsvétja 2698-ban lesz – persze csak ha addig nem változtatnak a kialakult hagyományokon.
A múlt században már voltak törekvések, hogy a legfontosabb keresztény ünnep dátuma egységes legyen. 1923-ban IV. Meletiosz konstantinápolyi pátriárka ortodox kongresszust hívott össze, hogy a keresztény egység érdekében megreformálják a Julianus-naptárat. Az új kalendárium megegyezik a Gergely-naptárral. Mivel nem minden patriarchátus fogadta el, a különbségek Kelet és Nyugat között továbbra is megmaradtak. Nem sokkal később, 1928-ban (világi kezdeményezésre) felmerült, hogy a húsvétot rögzített időpontra, az április második szombatját követő vasárnapra tegyék. A javaslatot elfogadta az angol parlament, de szükség lett volna a keresztény egyházak egybehangzó jóváhagyására is – ennek hiányában a próbálkozás elhalt.
Az Egyházak Világtanácsa (World Council of Churches) több alkalommal is megkísérelte, hogy közös nevezőre juttassa az egyházak vezetőit. Habár úgy tűnt, hogy ortodox, protestáns és katolikus oldalon is megvan a vágy az egységes húsvétra, egyelőre nem született megoldás a naptárproblémára.
Napjainkban az egyik legnagyobb akadályt az ortodox egyház megosztottsága jelenti, amit az orosz-ukrán háború tovább mélyített.
Ennek ellenére keleti és nyugati irányból is érkeznek biztató jelek, hogy egyszer a keresztények egységben ünnepelhetik Jézus feltámadását. Ferenc pápa tavaly novemberben ezt írta levelében I. Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárkának: „A katolikusoknak és az ortodoxoknak sosem szabad abbahagyniuk az imát és a közös munkát, hogy felkészüljenek az egység isteni ajándékának elfogadására.”
Források: 24.hu, greekreporter.com, ncregister.com, rubicon.hu, WCC
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
