Miért olyan nehéz, ha állítólag könnyű?

Nem egyszerű manapság kereszténynek lenni, halljuk sok helyről. Akkor meg minek is, nem igaz?

Maguk a keresztények is sokféleképpen értelmezik a jó kereszténységet, de azért a gyümölcsök elárulják a kilétüket, hála Istennek! A jó gyümölcs érett, szedésre ajánlott. Kell hozzá megfelelő hőmérséklet, napfény, víz és jó termőföld. Ha valaki meglátja, megkívánja, és érdeklődik a gazdától, hogyan sikerült ilyen szépre és jóra. Normál esetben magot kér, és szalad maga is ültetni, vagy a meglévőit másképp gondozni. Vagy irigykedik, és nem csinál semmit…

„A tanítás célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.” (1Tim 1,5)

Olyan sokszor hallottam – magamtól is –, hogy nehéz kereszténynek lenni. Langyos és bágyasztó közegben vagyunk, keresztény és nemkeresztény közt néha csak annyi a különbség, hogy vasárnap az egyik piacra megy, a másik templomba. Ugyanúgy jobb autóért, nagyobb házért, drágább nyaralásért kaparnak, ugyanazok a félelmeik, a szorongásaik, és ugyanúgy a tudományban van minden reményük – ha esetleg már abban sincs, megkérdik Istent.

Ha olyan nehéz, akkor miért mondja Jézus:
„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30)

Az én terhem könnyű…

Jézus azt állítja, hogy az Ő terhe könnyű, mi pedig gyakran azt, hogy nehéz. Valaki nem mond igazat.

Nagyon fontos, hogy ha szeretnénk többet kapni az Úrtól, akkor legyünk őszinték önmagunkkal – azaz Vele, hiszen az ön-magunk Isten képmása. Isteni élet van belénk vetve, és a szabad akaratunk az egyetlen, ami meg tudja akadályozni, hogy szárba szökkenjen és gyümölcsöket teremjen.

„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1Jn 5,3)

És megint. „Nem nehezek”. Ez elég meredek, ha arra gondolok, mennyi nehézséggel találkoztam már. Arra jutottam, hogy azért olyan nehéz kereszténynek lenni, mert nem akarunk keresztények lenni. Mert a képmutatók elérték, hogy ki akarna „olyan” lenni, vagy „úgy”, ahogy „ők”. Nem tudom, más hogy van vele, de ha én nagyon akarok valamit, nem is látom a nehézségeket. Számba veszem, de kimondottan könnyen cselekszem az akarásom irányába, hiszen a célt nézem, nem az akadályokat.

Tegyük fel, érthetetlen és rejtélyes oknál fogva megkívánok egy zacskó csipszet, vagy egy tábla csokit. Kimegyek a konyhába és látom, a gyerekek megették. De tegyük fel, ők kívánják meg, és nekik akarok örömet okozni. A cél ugyanaz. Kell csoki, most. Na tehát, tisztán látom a célt: el kell menni a boltba, ami kb. 400 méterre van a lakástól. Sajnos azonban éjszakás voltam, odakint orkánerejű szél fúj, és hideg eső szakad.

Ha arra összpontosítok, nekem milyen rossz, ahelyett, hogy nekünk milyen jó lesz, akkor ebből nem lesz akarás, és nagy nehézségnek látom, hogy elinduljak itthonról.

De örömet akarok okozni magamnak, vagy/és a családomnak, és ezért örülök, hogy tudom: a bolt nyitva van, és lesz csoki – mert az mindig van. Ezért az igát bátran vállalom, és édes lesz, a terhem meg könnyű – mert látom, miért, és látom, hova megyek.

„Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük.” (1Jn 1,5-6)

Ha olyan tanításokat kapunk, amelyekben az Ige világosság helyett misztikus homályosság, ködösítés, magyarázások magyarázatának megmagyarázása, akkor nem fogjuk látni a Célt. Ha nem látjuk a célt, minek is akarnánk elindulni? Éreztük már ezt?

Persze, sokan vagyunk így úton, de így valóban nehézség, hiszen kóvályogva és tapogatózva össze fogunk ütközni. Nehéz akarni valamit, amiről azt sem tudjuk, valójában mi.

Ezért kell megismernünk!

„A tanítás célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.” (1Tim 1,5)

Van egy célunk. A Szeretet. Hogy ez fakadjon belőlünk. Értünk és másokért. Azért értünk először, mert akkor tudunk belőle igazán adni, ha nekünk nincs belőle hiányunk.

Nekem azért ez a célom, mert ezen a világon nem találtam jobbat, se többet. Ez a célom, mert tudom és tapasztalom, hogy minél jobban törekszem erre, annál jobban és szabadabban élhetek, és ami a legjobb: annál többet adhatok Isten kegyelméből másoknak is.

A világiak is elismerik, hogy jobb világot akarnak, amihez a szeretet az út. Mi keresztények is ezt állítjuk.

Nekünk ez az Út az Igazság. És az Élet.

Ahogy a Szeretet mondta, mikor utoljára itt járt a Földön:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” (Jn 14,6-7)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.