Eltelt tíz év, született egy könyv, és kerekedett egy jó beszélgetés, pedig egészen különböző világok találkoztak múlt pénteken a Háló Közösségi Központban.
Éljük az életünket, járjuk az utunkat. Közben falakat építünk és skatulyázunk, színekkel és egyéb jelzőkkel határoljuk el és határozzuk meg a másikat, csak azért, hogy megtudjuk, mi kik vagyunk.
Ezen a borongós szeptemberi délutánon útjaink keresztezték egymást. Sokfelől érkeztünk, sokféle élethelyzetből, hogy falak és skatulyák nélkül találkozzunk.
A püspököt, az alkotóművészt, a motivációs előadót és a termet megtöltő közönséget mostantól a közelség öröme is összeköti.
Beer Miklós, Geszti Péter és Temesvári Orsolya Magyarország lelkiállapotáról beszélgetett a Szemlélek 10. születésnapjára megjelent A közelség örömhíre című kötet bemutatóján. A könyvben 100 idézet és 10 publicisztika olvasható a magazin elmúlt egy évtizedből. A megszólaltatottak között az élet minden területének meghatározó szereplői mellett megtalálható számos egyházi vezető is, köztünk néhai Seregély István és Gyulay Endre főpásztorok, valamint Beer Miklós, Palánki Ferenc, Fábry Kornél, Varga László, Marton Zsolt, Martos Levente Balázs, Várszegi Asztrik püspökök, Hortobágyi T. Cirill főapát, a külföldi egyházi vezetők közül Mario Grech és Antoine Kambanda bíborosok, Német László és Joseph Tobji érsekek, továbbá Federico Lombardi, néhai Henri Boulad és Notker Wolf lelkipásztorok.
A rendezvény felvezetőjében Gégény István, a Szemlélek lapigazgatója elmondta, hogy a kötettel azokra is emlékezünk, akik már nem lehetnek közöttünk, majd köszöntötte a könyvben megszólalók közül személyesen jelenlévő Kamarás István vallásszociológust, az MTA doktorát, Karsai Dániel jogászt, emberjogi aktivistát, Pikó András józsefvárosi polgármestert és Tarján Gabriellát, a Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság elnökét.
– Amikor a panaszkodás, a sopánkodás jön elő, az mindig lehangol – mondta Beer Miklós nyugalmazott váci püspök. – Merjünk hinni abban, hogy mindannyian felelősek vagyunk Magyarország lelkiállapotáért, hogy mi mit sugárzunk magunk körül! Észrevesszük-e a szépet, a csodát a környezetünkben?
Geszti Péter szerint a lélek a létezés energiája.
– Az a lélek, amivel éled az életed, az nem csak a te dolgod, hanem mások dolga is. Az, hogy te milyenre faragod ezt a lelket, az a te felelősséged, és ez nagy lehetőség is.
Beer Miklós úgy látja, fontos lenne a megszólítás, a közös hang, a kapcsolat másokkal:
– Megyünk a magunk útján, mogorván. Mi közöm a másik emberhez? Ez a kötet a közelségről szól, amit Ferenc pápa is olyan sokszor mond, hogy érezzük közel magunkat a másik emberhez: közünk van hozzá.
Ehhez kapcsolódott Geszti Péter:
– Akiben nincs nyitottság, az annyira bezárkózik, hogy egyre kevésbé érti a világot.
És aki nem tud másfajta emberekkel zöldágra vergődni, pusztán azért, mert bezárja az ajtót előttük, abból sosem lesz már boldog ember.
– Bele merünk-e nézni a másik szemébe? És mit látunk ott? – tette fel a kérdést Temesvári Orsolya, aki szerint fontos lenne, hogy a köztünk lévő falak, a gondok és a hisztik ellenére meg tudjuk látni a másikban, hogy ő is csak a boldogságot keresi. A motivációs tanácsadó mindenkinek egy kis visszavonulást, elcsendesülést javasol:
– Egy kicsit nézzünk magunkba, és tegyünk fel kérdéseket magunknak, mert addig, amíg kérdésekben vagyunk, a kérdéseinkkel vagyunk együtt, addig ott van végtelen lehetőség, és születhetnek új kérdések, míg ha görcsösen keresünk egy választ, akkor bezárjuk magunkat abban az egy válaszba.
Beer Miklós szerint az egyház olykor „elfelejti alapvető küldetését, a prófétai szót”, ezért fontosnak tartja, hogy „mindenről legyen véleményünk, ne legyen olyan kérdés, amit elkerülünk”.
– A fogyasztói társadalom egyik legnagyobb – ha nem is hitbéli, de filozófiai – tévedése, hogy az emberek azt gondolják, hogy tárgyakból és szuvenírekből fel lehet építeni valamit az életben, amit úgy hívnak, hogy boldogság. Tudjuk, hogy nem így van, de azért mindig veszünk még egy új mobiltelefont – jegyezte meg Geszti Péter. – Én már réges-rég nem a több elve alapján szeretnék élni, hanem az értelmesebb elve alapján. Minél öregebb az ember, annál inkább megérti, hogy minden elmúlik, minden vagyon elmúlik, minden dicsőség elmúlik, egyetlen dolog marad meg, hogy ki szeretett téged az életben, te kit voltál képes szeretni, mit tudtál érte tenni.
A könyvbemutató képekben:
