Mindennapi átkaink, avagy a nyelvünk 50 árnyalata

Ritkán gondolunk bele, hogyan működik a „fekete mágia” a szürke hétköznapokon.

Gyakran hallani embereket úgy beszélni magukról, hogy „béna vagyok”, „hülye vagyok”, „képtelen vagyok erre vagy arra”. Ha nem is gondolják mindig komolyan, lehet sejteni, milyen szavak formálták őket kiskoruk óta. Mikor egy gyermek azt mondja magára, hogy „béna vagyok”, mindig rávágom, hogy azt hittem, Téged nem így hívnak, és hangosan kimondom a keresztnevét: „Te Péter vagy, akkor nem lehetsz béna.”

„Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt!” (Jak 3,4-5)

Ha van rá mód, felolvasok Jakab leveléből, és elmondom nekik, hogy ha sokat ismételgetnek magukról valamit, az befolyásolni fogja a személyiségüket.

Ha elhiszik azokat a negatív címkéket, amiket rájuk aggattak, akkor ezek a negatív szavak fogják irányítani az életüket.

Akármilyen magabiztos is valaki, ha elkezdenek ráolvasni negatív üzeneteket, az hatással lesz rá. Élő példa erre, amikor valakit nyilvánosan lejáratnak: a rá kimondott szavak, mint bűz körül zizgő legyek, követik őt.

„A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.” (Jak 3,6)

Amikor azt mondjuk egy gyerekre, hogy „lusta vagy”, „hülye vagy”, „béna vagy”, ő azt elhiszi. Ezért is van tele a gyermekvédelem alacsony önbecsülésű gyerekekkel, akik mázsás súlyú szavakat cipelnek. És mögöttük persze ott vannak azok az úgynevezett felnőttek, akik szintén mély sebeket hordoznak az ő szüleik szavai által…

Ha valakit negatívan, rossz szándékkal minősítünk, hogy te „ilyen” vagy „olyan” vagy, akkor azzal a másik személyre nyomást gyakorlunk. Hatalmunk van arra, hogy egymást megsebezzük, padlóra küldjük, szinte megsemmisítsük a szavainkkal – ezt élőben láthatjuk a közbeszédünkben.

Elképesztő, hogy több milliárd forintot költünk arra, hogy egymást gyalázzuk különböző platformokon. Amikor két óvodás marja egymást, hogy ki kezdte a csúfolódást, az sem humoros. Amikor ezt állítólag értelmes, állítólag felnőtt emberek csinálják öltönyben, kiskosztümben – az katasztrófa.

Ebből emberi erőfeszítéssel már nem fogunk kijutni, ezt be kell látni.

Egyedül Jézus Krisztus és az ő szavai azok, amik megszabadíthatnak minket ebből az állapotból.

És az jó hír mindenkinek, mert az evangélium minden embernek örömhír, aki hallani akarja.

„Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért; a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben.” (1Tim 2,1-6)

„Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jel 1,7)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.