Az abortusz kérdése ádáz indulatokat képes kiváltani pro és kontra. A sok közéleti adok-kapok mellett viszont elsikkad azok története, akik sokszor évtizedekig magányosan hordozzák a fájdalmas döntés lelki terheit.
Simon Dóra, a Ráhel Szőlőskertje lelkigyakorlat önkéntese, időnként vezetője, és Hunyadi Gábor, a lelkigyakorlat egyik résztvevője volt év eleji adásunk vendége. Mindketten mesélnek személyes érintettségükről, a gyógyulásról és a kiengesztelődéshez vezető útról, Istennel, önmagukkal.
– A férjemmel közös döntés volt, hogy ezt a kisbabát ne tartsuk meg. Mégis egyedül mentem el az abortuszra – tudtam, hogy ki kéne jönni onnan, de nem volt bátorságom ellenszegülni a közös döntésnek. Ezután hazamentem, és soha többé nem jött szóba ez a férjemmel. Egyedül hordoztam a lelki terheit. Évekig nem mertem még meggyónni sem, másokkal megbeszélni sem, annyira szégyelltem magam. Elmentem gyónni, de nem éreztem a megkönnyebbülést, pedig szerettem volna feloldani a bűntudatomat. Az abortusz évfordulóján mindig nagyon nehéz volt. Gyalogoltam a Caminón nyolcszáz kilométert, minden nap valakiért gyalogoltam – egyik nap a gyermekemért, aki nem született meg. Ez nagy megkönnyebbülés volt, mert éreztem, hogy Isten azt mondja: én így is szeretlek. Végül az első unokánk érkezése adta nekem azt a hatalmas erőt, hogy leüljek a férjemmel beszélni – huszonöt év után először tudtunk az abortuszról, és az azzal kapcsolatos érzéseimről beszélni.
Amíg nem kerültem el a Ráhel szőlőskertje nevű lelkigyakorlatra, nem gondolkodtam el azon, hogy nevet adjak a gyermeknek, a lelkigyakorlaton viszont van egy szertartás, ahol elnevezzük a gyermekünket. Nem érzem, hogy fiú-e vagy lány, így egy fiú és egy lány nevet adtam neki. Az ember le akarja tenni ezt a terhet, de a lelkigyakorlaton kialakul egy személyes kapcsolat a meg nem született gyermekünkkel, és ebben a lelkigyakorlatban az a fantasztikus, hogy a végére meg tudunk bocsátani magunknak. Mert azt réges-rég elhittem, hogy Isten megbocsátott, de saját magamnak nem tudtam megbocsátani Nem elfelejtjük, hogy volt gyermekünk, hanem attól kezdve a családunk részévé válik, és föl tudjuk vállalni, hogy nem három, hanem négy gyermekünk van. Azóta minden nap imádkozom és a közbenjárását kérem, hiszen tudom, hogy jó helyen van a Jóistennél – mondja Simon Dóra.
Gábor férfiként megszólalva különleges és új szempontokat hoz a beszélgetésbe:
– Mint résztvevő, fel sem merült bennem, hogy a jelenlevők közül ki katolikus, ki nem katolikus – ott van mellettem egy férfi, egy nő, egy hasonló helyzetben lévő ember, akinek érzem a bánatát, a szenvedését, az örömét, a gyógyulását. Ott egy egységes közeg alakul ki, mint egy szép virágcsokor, osztozunk egymás érzéseiben. A megszületett gyermekeimet nullaéves koruktól arra ösztökéltem, hogy bármilyen körülmény között is hasonló helyzetbe kerülnek, őszintén beszéljenek velem, maximális támogatottságot adok nekik, nem úgy, ahogy nekem nem volt abban a helyzetben. Amikor eljöttem a Ráhel Szőlőskertje lelkigyakorlatra, akkor elmondtam a gyerekeimnek, hogy hova jövök. Nagyon jó érzés volt az a támogatottság, ítélkezésmentesség, amit a gyermekeimtől kaptam Úgy éreztem, az, hogy megosztottam velük a történetemet, számukra meghatározó. Mi, férfiak, a fizikai részén nem esünk át, de a lelki részén maximálisan, ugyanúgy, nekünk is megjelenik egy hiányérzet, egy lelkiismeret-furdalás, a „mi lett volna, ha…?”. Miért nem döntöttem így? A lelkiismeret-furdalást szeretnénk feldolgozni, de kivel osszuk, kivel beszéljük meg? Ebben a Ráhel Szőlőskertje lelkigyakorlat nagyon sokat segít: amit kap ott az ember az első másodperctől kezdve, az egy olyan biztonságos, megnyugtató közeg, ahol maximális a támogatottság. Olyan örömérzést kaptam a lelkigyakorlat végére, ami azóta is ott van bennem – fogalmaz Hunyadi Gábor.
Aki úgy érzi, hogy szeretne jelentkezni a Ráhel Szőlőskertje nevű lelkigyakorlatra, a 0620 350 3333 telefonszámon vagy emailcímen megteheti.
Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS-olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.
