Olvasóink sem hagyták szó nélkül! – Komment-tár #15

Jelentős sajtóvisszhangot kapott a Szemlélek által kezdeményezett, és nemrégiben nyilvánosságra hozott közös nyilatkozat.

Egyetértése jeleként a legtöbb médium változtatás nélkül tette közzé az emberséges közbeszéd érdekében született, a média és a közélet számos meghatározó szereplője által aláírt nyilatkozatot, de ennek apropóján volt, aki – a maga módján – felhívta a figyelmet korábbi embertelen sajtómegnyilvánulásokra is, sőt akadt olyan szereplője is a média világának, aki – talán nem véletlenül – éppen a napokban érezte szükségét – a maga módján – a bocsánatkérésnek.

Örömünkre szolgál, hogy – a közzétett petíciót aláírva – rengeteg olvasónk csatlakozott kiállásunkhoz, és megosztották velünk véleményüket is – most ezekből idézünk.

A Komment-tár-sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk az olvasói reakciók bőséges terméséből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.

Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a válogatás célja továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.

Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!

A szavaknak ereje van

“az agresszió minden formája, beleértve a szóbelit is, rendkívül veszélyes a társadalom egészséges életére”

“(…) Ne feledjük: minden a szavakkal kezdődik.”

“A háborúk mindig a verbális erőszakkal kezdődnek. Béke csak akkor lesz, ha a szekértáborok maguk vetik ki soraik közül a gyűlölet embereit. Olyan nincs, hogy a magát előszeretettel kereszténynek és nemzetinek mondó oldal felháborodik (joggal) egy tüntetésen felszólaló diák közönséges beszédén, ugyanakkor elnéző mosollyal nyugtázza mondjuk Jeszenszky, vagy Bayer országos médiában elhangzó gyűlöletkeltő minősítéseit. Mert ugye, a mi kutyánk kölyke más elbírálásban részesül… Mindez igaz az ellenzékre is természetesen.”

“(…) A szó erős, hatásos és veszélyes fegyver. Nem megengedhető, hogy arra neveljük az embereket, hogy lehet, szabad, sőt talán kívánatos is másokat olyan módon kezelni, ami megfosztja őket emberi mivoltuktól…”

A sajtó- és szólásszabadságról

“(…) Az emberi méltóság védelme korlátozhatja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, ezekkel visszaél, aki ezt nem veszi figyelembe.”

“A szólás addig szabad, amíg nem sért mást.”

“A sajtószabadság határa mindig mások emberi méltósága: die Würde des Menschen ist unantastbar.”

“A szólásszabadság és az embertelen közbeszéd nem szinonimák.”

“Megmérgezik az ország levegőjét, mert ez nem szólásszabadság kérdése és nem személyiségi jogoké, hanem ez gyűlöletbeszéd.”

“Az emberi méltóság megsértése, a gyűlöletkeltés nem humoros és nem újságírás. Véget kell vetnünk a szólásszabadság félreértelmezésének!”

“Fontosnak tartom az igazság elkülönítését a hazugságtól, az uszításnak, megalázásnak és az emberi méltóság sárba tiprásának elkülönítését a szabad véleménynyilvánítástól.”

“mert ordas hazugság, hogy összekeverjük a hazug propagandát és félrevezetést a szabad vélemény-nyilvánítással.”

Az újságírásról

“Az újságírás szakma, az újságírás hivatás, amelynek etikai alapelvei eltűnőben vannak.”

“Az újságírók munkája alapján tájékozódnak az emberek és így a tájékoztatásnak pártatlannak és objektívnek kellene lennie.

Fontos, hogy ez a hivatás megmaradjon az érdemi párbeszéd és tájékoztatás szintjén,

és ne emberek irányított lejáratásának, támadásának olcsó eszköze legyen.”

“(…) undorító és tarthatatlan a stílus, ami kezd nagyon elterjedni a sajtóban, és egyetértek azzal, hogy ez a stílus nem fér bele az “újságírói” tevékenységbe.”

“(…) az újságírói tevékenység alapja a tisztességes erkölcsi, etikai normák betartása, a hazugságok, valótlan tények, hamis vádak büntető jogi következményekkel kell, hogy járjanak!

A bocsánatkérések képmutatás szüleményei!”

“(…) felháborít az újságírás etikai normájához nem méltó, gyűlölet szítása, hazugság és propaganda tevékenység, valamint a kettős beszéd!”

“Határozottan tiltakozom a hazugság, a fake news, a hírhamisítás, a rágalmazás, az emberi méltóság szándékos, aljas célú megsértése ellen.”

“Felelős állampolgár vagyok és sért a hazugság és a szenny, ami folyik a közmédiában. Részrehajlás nélküli korrekt tájékoztatást akarok a pénzemért.”

“(…) tűrhetetlen, amit egyesek újságírás címszó alatt művelnek. Ráadásul karaktergyilkosok, az pedig nem újságírás.”

“(…) elegem van az állandó uszításból, gyűlöletbeszédekből, a karaktergyilkosságból.”

“Tarthatatlan az a gyűlölködés, ocsmány, másokat lejárató beszédstílus, ami manapság elhatalmasodott a magyar médiában mindenhol.”

“Siralmasnak tartom a mai közmédia állapotát, amelyet befolyása alá hajtott a politika!

A médiának függetlennek kell lennie, és a korrekt tájékoztatást kell szolgálnia!”

“Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom, hogy az egyet nem értés olyan formát öltsön, amely uszítást, megalázást szolgáljon a médiában.”

“Elkeserítőnek tartom a közbeszéd jelenlegi állapotát, a mocskolódást, a más véleményen lévők nyilvános megalázását, az agressziót, a trágárságot. Nemcsak a média, de

az egyházak vezetői és a politikai vezetők is vétkesek abban, hogy idejutottunk, hogy ez lett a norma.”

Keresztényként…

“Összeegyeztethetetlen az evangéliumi és az emberi értékekkel a hazug, lejárató, gyűlölködő újságírás.”

“Számomra is elfogadhatatlan az stílus, amely a magyar közéletet jellemzi. És minden más is, amely ebben az országban a “kereszténység” égisze alatt ember és Isten ellen nap mint nap elkövetnek.”

“(…) az emberi méltóság keresztény értékrendje nem tűri el a gyalázkodást.”

“Vajon mit mondana az Úr egy mai Jónásnak? Hova induljon? Ki ellen kiáltson? Mert a szenny már nem lábig ér, hanem mindent elborít. (…)”

“Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. (Kol 4,6)”

“A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mt 7,12)”

“Ne tégy olyat mással, amit magadnak sem kívánnál.”

Emberi…

“(…) néha nálam is elszakad a cérna és írok olyat, amit nem kellett volna. Aláírom és a következőkben először számolok 10-ig, mielőtt tollat veszek a kezembe.”

“(…) Sajnos én is beleesek néha abba a hibába, hogy rosszul reagálok, amikor egy tiszteletben álló személyt olyan obszcén jelzőkkel illetnek, ami fölött már nehéz a tisztességes párbeszéd!”

Társadalmi hatás

“Egy ember nem beszélhet így egy másik emberről. Ez bűn. És a bűn példát mutat (rosszat persze), és a bűn szaporodik tovább, úgy ahogy már évek óta szaporodik is, a kereszténység bástyájának kikiáltott kis országunkban. Ahol lassan nyakunkig ér a szenny. (…)”

“(…) évek óta növekvő elkeseredéssel tapasztalom, hogy a különböző nézőpontokat képviselő honfitársaim között kulturált, előrevivő viták helyett egyre inkább gyűlölködő szócsaták alakulnak ki, és ezt a folyamatot az ország vezető politikusai nemhogy nem fékezik, de maguk is gerjesztik.”

“Elfogadhatatlan a mindennapi megalázó közbeszéd, amely mételyezi a társadalmat.”

“(…) gyűlölködővé vált Magyarország légköre, a média tele hazugsággal, szeméttel, félrevezetéssel, gonoszsággal, rosszakarattal, trágársággal, értéktelenséggel. Ideje az értékes megbecsülésének és felemelésének!”

“Magyarországon a társadalmi kapcsolatok zsákutcába kerültek. A gyermekeink előtt is példát kell mutatnunk az emberek egymás közötti kölcsönös tiszteletadásért.”

“Fontosnak tartom, hogy békében éljünk egymás mellett még akkor is, ha különböző a véleményünk az élet kérdéseiről.

Az a tapasztalatom, hogy a különbözőségek ellenére gyakran találunk hasonlóságokat is. Örülnék, ha a közéletben – bármilyen szinten is legyen (helyi vagy országos szinten) – a szolidaritás, elfogadás és együttműködés váltaná fel a széthúzást, kirekesztést, a másik lenyomására tett kísérletet.”

“(…) felháborít, hogyha nincs észérv, akkor a másik gyalázása az opció. Csak az személyeskedik, akinek nincsenek érvei.”

(…) az utóbbi időben rosszul érzem magam a közösségi médiában. Nem lehet beszélgetni, vitatkozni, mert ha valamiben nem értünk egyet, azonnal alpári káromkodás és egymás minősítgetése indul.”

“Elítélem az uszítást, azt a közbeszédet, ahol a másik oldal (legyen az bármelyik) ellenségnek, és nem ellenfélnek tekintett.”

“Már nagyon elhatalmasodott az egymást lejárató, sárba taposó nyilatkozat. Szeretném, ha nem egymás gyűlölése, hanem a békés egymás mellett élés határozná meg életünket.”

“…mert senki sem helyezheti magát a másik fölé! Nem alázhatja meg, nem bántalmazhatja, nem használhatja ki. A vélemények lehetnek eltérőek, sőt, ezek visznek előre. Minden ember egyedi, megismételhetetlen. Bánjunk egymással – és a körülöttünk lévő élóvilággal – méltósággal.”

“(…) elég volt a karaktergyilkosságokból, az online bántalmazásból, a bullyingból. És csak akkor lesz vége, ha nem hagyjuk!”

“…vétkesek közt cinkos, aki néma.”

“Olyan országban szeretnék élni,…”

“(…) Kapjuk végre vissza a “szerető, barátságos” országunkat!”

“Szeretnék megint olyan Magyarországon élni, ahol a másikat tisztelni szokás akkor is, ha nem egyezik valamiben az álláspontunk.”

“Olyan országban szeretnék élni, ahol az újságírók az emberség, tisztesség és becsületesség mentén működtetik, óvják a sajtószabadságot.”

“(…) olyan országban szeretnék élni, ahol mások megalázása nem válhat legitim politikai kommunikációs eszközzé.”