Tíz éve foglalkozom nagyüzemben azzal, hogyan lehet az emberekkel elhitetni, hogy valójában szerethetőek.
Kissé le vagyok maradva, mert Jézus már kétezer éve ezt csinálja.
A legtöbb ember méltatlannak érzi magát a szeretetre, mert olyan emberek nevelték fel őket, akik szintén ezt érezték. Emiatt nem is adhatták át, és nem is taníthatták meg őket a szeretet elfogadására. Ha ezt a felszabadító tényt el tudjuk fogadni, akkor megszabadulhatunk mások és saját magunk folyamatos vádlásától. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy teljes szabadságot csak Jézussal nyerhetünk.
Nemcsak az euró, hanem a békesség árfolyama is hatalmasat ugrott az elmúlt időszakban. Mint szinte mindig, most is
a szavak hoznak lázba és a szavak nyugtatnak meg bennünket.
Mikor velünk történik valami, vagy éppen a világban, azt is „beolvassuk” szavak formájában magunkba, és a „beolvasott” tartalomhoz fűződő érzelmi lenyomatok alapján lényegében meghatározzuk a hangulatunkat. Hangulatot ébresztünk magunkban. Ez nem annyira tudatos, mégis valóság, és kellő gyakorlással módszeresen irthatjuk is magunkban a csírázó tazmán ördögöket, amik minden létező épelméjűséget fel akarnak zabálni bennünk. Ilyen a természetük, de mi ennél lehetünk okosabbak. Hiszen kaptunk hozzá fegyvereket.
A Biblia erről a következőképpen ír: „Igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk, mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek, amelyek várakat is lerombolnak. Így megcáfoljuk az ellenérveket és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul, minden értelmet hatalmunkba ejtünk, s Krisztus iránt hódolatra kényszerítünk.”(2Kor 10;3-5)
Akkor sem lenne másképp, ha nem írná a Biblia:
felelősek vagyunk azért, hogy milyen gondolatot hizlalunk magunkban, és milyen töltéssel látjuk el.
Ha a híreket bújjuk, a világ hazugságait esszük-isszuk, állapotunk rohamosan romlani fog. Ha az Élet igéjét olvassuk és hallgatjuk, akkor meg javulni. Ezt ígérte Isten Jézuson keresztül.
„A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.” (Jn 6;63)
Ha arra vágyunk, hogy valaki lelket öntsön belénk, forduljunk Ahhoz, Aki a lelkünket adta. Sokan azért utasítják el, mert annyira egyszerű lenne…
De vajon pusztán a Biblia olvasásával lelket önthetünk magunkba?
Igen!
„Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (1Jn 1;5) Isten nem érthetetlen rébuszokban beszélő, mágiájával kérkedő varázsló. Nem bonyolult algoritmusokkal kommunikál velünk. A Szentírás egyszerűsége minden emberhez szól, nem csak az írástudókhoz, szentíráskutatókhoz és teológiát végzettekhez. Egyszerű halászemberek fogadták el először Isten élő, feltehetően akkor szakállas igéjét, és annak szeretet-teljes, életet átformáló szavait. Ez minden ember számára, aki hallja és olvassa: élő valósággá válhat.
A kulcs a hozzáállásunk. A Bibliát alázattal lehet érteni. Nincs más út. „Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.” (Jak 4;6)
„A keresztény hit az érzéseinknél biztosabb talajon nyugszik: azon, amit Jézus az életén, a kereszten elszenvedett halálán és feltámadásán keresztül megszerzett. Ezekről a történelmi tényekről a Biblia tesz bizonyságot, és a Bibliából nyerhetsz bizonyosságot a hitedről. De mi is a Biblia? A Bibliában nem arról olvasunk, hogy bizonyos emberek mit gondoltak Istenről, hanem arról, amit Isten gondol rólunk! A Biblia Isten ihletett üzenete az emberiségnek, ezért hívják a hívők „Isten Igéjének”. A Biblia az a könyv, amiben teljes mértékben megbízhatsz, hogy az igazat írja Istenről – és rólad is. Olvasd gyakran és találkozol Istennel!” – írja nekünk Reinhard Bonnke.
A szavak helytelen használata háborúhoz vezethet,
és a szavakon keresztül jöhet majd el a béke is. Isten szava azonban mindenhol békét teremt, ha az emberi szív hajlandó azt befogadni.
„Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.” (Mk 13;31)
Végezetül egy kis kedvcsináló vers:
„Kis könyv. Sok „bölcsnek” langy mese,
s én, a senki, győzök vele:
benne annyi tűz s annyi hit van,
mint földet rendítő erő
a hallgatag kis dinamitban.”
/Bódás János/
