Senki semmit nem ért el még egyedül

Az egyedüllét értelmezhetetlen, ha nincsenek mások. Szükségünk van a többiekre, akiktől sokszor el akarunk vonulni.

Általuk, velük és hozzájuk képest tudjuk meghatározni a saját helyzetünket. A világon senki semmit és soha nem csinált egyedül, és nem is tud elérni soha. Csak másokhoz, másokkal, mások által. Nincs olyan ember, aki maga tanult meg magától az életben mindent, a maga teremtette világban. Mindenkit segítettek, támogattak az útján. Ha nem gondoskodnának rólunk évekig, nem sokkal a világra jövetelünk után már távozhatnánk is.

Nagy szabadság felismerni és elfogadni, hogy az „én” olyan értelemben illúzió, hogy magától, magában nem létezhet.

Határaink, falaink azonban igenis valóságosaknak tűnnek, és el is lehet sorvadni mögöttük. Óriási élmény, mikor leomlanak, csak sokszor kell körüljárnunk az Isten igéjébe vetett bizalommal, hogy leomoljanak azok az erősségek és hatalmasságok, melyek Isten ismerete ellen emeltettek az elménkben. Isten közösségre hív minket már kezdettől fogva, fogadjuk be hát az Ő szavait! Akarjuk a Vele való élő közösség igaz valóságát!

Ezt a tapasztalatot bárki a világon megkaphatja, aki bizalommal nyitja ki a Bibliáját, és szívből vágyik az Élet forrásával való kapcsolatra.

„Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” (Ter 1,26)

„Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” (Ter 2,18)

“Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.” (Sir 24,19)

„Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt 25,34)

„Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” (Mt 4,19)

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28)

„Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?” (Jn 4,28)

„Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, de sötétségben élünk, hazudunk és nem cselekszünk az igazság szerint.” (1Jn 1,6)

„De ha világosságban élünk, amint ő is a világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással és Fiának, Jézus (Krisztusnak) vére megtisztít minden bűntől.” (1Jn 1,7)

„Mindenkit becsüljetek! A testvéri közösséget szeressétek! Istent féljétek! A császárt tiszteljétek!” (1Pt 2,17)

„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. (Amen.)” (2Kor 13,13)

„Hűséges az Isten: ő hívott meg Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.” (1Kor 1,9)

„Ezért térdet hajtok (Urunk Jézus Krisztus) Atyja előtt, akitől minden közösség származik mennyben és földön. Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek belső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd föl tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismeritek Krisztusnak minden ismeretet fölülmúló szeretetét és beteltek Isten egész teljességével. Neki pedig, aki a bennünk működő erővel mindent megtehet azon fölül is, amit kérünk vagy megértünk: dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké. Amen.” (Ef 3,14-21)

„Azt hirdetjük tehát nektek, amit láttunk és hallottunk, hogy ti is közösségben legyetek velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és Fiúval, Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)

„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.” (Zsolt 1,1-3)