Steinbach József: Azon dolgozom, hogy visszaszerezzük a hitelességünket

Április végén választották meg Steinbach Józsefet a református egyház élére. Ő volt az, aki a püspökök közül egyetlenként kiállt a kegyelmi botrány után leköszönő Balog Zoltán mellett, mondván „ha jó volt akkor, amikor a támogatásokat szerezte, akkor legyen jó most is”.  A 24.hu készített interjút a rockrajongó püspökkel.

“végre elmondhatom, hogy valójában mi történt. Ez egy informális értekezlet, belső megbeszélés volt, ahol az egyházmegyék vezetői voltak jelen. Egy körülbelül nyolcperces hozzászólásomból szivárgott ki ez a mondat, ami így nem hangzott el, egyébként sem szoktam olyan póriasan és árnyalás nélkül fogalmazni, ahogy az a sajtóban kontextus nélkül megjelent. (…) A tapogatózás fázisában voltunk, de már elhangzottak kemény mondatok, és én azt kértem, hogy ebben a nehéz helyzetben inkább próbáljuk megfogni egymás kezét. És azzal folytattam, hogy rámutattam a hibákra is ott rögtön, Balog püspök úr füle hallatára; azokra a területekre, amelyeken sürgősen változtatni kell. (…). Azt mondtam, a napi közélethez való viszonyunk, az átpolitizáltságunk az, amin mindenképp változtatni kell. Szerintem hátrább kell állni, a helyzetünket teológiailag, lelkiismeretileg is újragondolni.”

“Alapelvként ugyanakkor a zsinati elnöki székfoglalómban én is azt fogalmaztam meg, hogy a külső támogatások terén nagyobb visszafogottsággal kell eljárnunk a jövőben, és erősítenünk kell híveink adakozó szándékát a gyülekezeti élet számos területén. Nem azt kell nézni, ami esetleg még nincs, hanem ami van, azt kell megtölteni tartalommal. (…) Mindemellett igenis tudnunk kell nem kérni, illetve átgondoltan kérni. De egyébként most olyan világot élünk, amikor nem is illő kérni, és mi nem is szeretnénk, én legalábbis ezt az álláspontot képviselem.”

“Önvizsgálatot tartva el kell ismernünk: mára mindent megkaptunk ahhoz, hogy dolgozni tudjunk. Amink most van, elég ahhoz, hogy a közoktatási, a szociális missziónkat megfelelően elvégezzük. Engem régóta zavar, hogy sokan, akik nem is értik, és nem is várható el, hogy értsék ennek az összefüggéseit, ferde szemmel néznek ránk, nemcsak reformátusokra, hanem az egyházakra. És bűnbánattal elismerem, hogy sokszor joggal, mert nem várható el az emberektől, hogy az általam feltárt összefüggéseket lássák és belássák. Persze az, hogy engem nem szeretnek vagy utálnak, csak akkor probléma, ha az ügy csorbát szenved, amit képviselek. Személyes meggyőződésem, hogy mindenki felé küldetésünk van.

Imádságom és lelki vágyam tárgya az, hogy hitelessé legyünk, és minél többen lássák, hogy szolgálni akarunk, és nem uralkodni.”

“Vannak, akik eltávolodtak tőlünk, de az egyházaktól való eltávolodás jelensége a már említett okokon túl világtendencia is a jóléti társadalmakban, mert a nagy bőségben megkeményedik és elbizakodik a szív. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy nem az emberektől kell elvárnunk, hogy visszatérjenek, nem rájuk kell haragudnunk, nem őket kell hibáztatnunk. Dolgoznunk, hitelesen szolgálnunk kell, és akik megbotránkoztak, azokat nyitottan meg kell hallgatni, adott esetben bűnbánattal elismerve a felelősségünket. Hiszem, hogy számunkra ez tisztulást hoz, a világ számára pedig Isten egy nagy hitbéli ébredést készít elő.”

“a szemünkben elsősorban nem politikus volt, hanem egy őszinte evangéliumi hívő ember. És azt is hadd mondjam el, hogy a három évben, míg ő volt a zsinat lelkészi elnöke, ilyen egységben és ilyen jól a püspöki tanácsban még nem éreztük magunkat. Fantasztikus volt, hogy az egész nem csupán bürokrácia és ügyintézés, mert Zoltánnak van egy lelkisége, együtt tudtunk imádkozni, igét olvastunk, testvéri módon tudtunk beszélgetni.”

“a kegyelmi ügy körüli botrány rendkívül nehéz időszak volt: láttuk, hogy itt

van egy testvérünk, aki nyilván hibázott, és kőkemény támadások érik, és nekünk nem az a dolgunk, hogy még egyet üssünk rajta.”

“Abban az időszakban minden nap tanácskoztunk, és ahogy napról napra mélyebben értettük meg a történtek súlyát, bizony eljutottunk odáig mindannyian, hogy ebben a helyzetben az egyetlen vállalható lépés, ha Balog püspök úr lemond az elnöki tisztségről.”

“Amikor felkértek, nemcsak hogy megrendültem, hanem kifejezetten győzködni kellett. Félelemmel és rettegéssel vállaltam, megalázkodott bennem a lélek. A feleségemmel előző este leborulva imádkoztunk, hogy „Uram, ha nem szabad belépnem ezen az ajtón, kérünk, csapd be előttünk az ajtót, hadd kenődjünk fel rá – mutass valami jelet!” És folyamatosan arra kaptam jeleket, hogy el kell vállalni. Nagyon szeretem az egyházamat, és az országból annyi helyről kaptam bátorítást, hogy ez meglepett és elérzékenyített, miközben alázatra intett. Teljesen egyhangú szavazásra és választásra még nem volt példa. Persze a helyzet is rendkívüli volt, tehát nem akarom túllihegni.”

“Ha valaki a hatalmával visszaél, azt Isten majd számonkéri. Lesz számonkérés, de az nem a mi dolgunk.”

“én azzal küzdök, hogy miként lehet a prófétai hang olyan, hogy nem keveredik bele a napi politikába. (…) A nagy református püspök és történelmi személyiség, Ravasz László mondja: az egyháznak mindig hallatni kell az elvi álláspontját teológiailag megalapozottan a közéleti kérdésekben, de soha nem szabad részt vennie direktben az aktuálpolitikai csatározásban, mert azon a terepen egyszerűen elvész a hangja. Én a saját igehirdetésemben csak az evangéliumot hirdetem, utalás szintjén sem megyek bele a politikába. Ha Isten el akarja mondani az igehirdetőn keresztül, hogy egy adott dologról mi az egyház biblikus álláspontja, az benne lesz az igehirdetésben, de nem direkt módon. Érti? Mert ülnek olyan emberek a gyülekezetemben, akiket nagyon szeretek, és akik vágynak az evangéliumra. És akik lehet, hogy egyik vagy másik oldalon állnak, de én nem akarom őket a politika miatt elveszíteni.”

“szeretném tisztázni: mégiscsak van itt egy kormányzat, megpróbálja a keresztény értékrendet képviselni. Én a 80-as évek elején már teológusként voltam katona. Sok mindent megtapasztaltam. Nekünk fellélegzés volt, ennyi küzdelem után jólesett, hogy végre gondolnak ránk, hogy van egy kormány, amely fontosnak tartja a szolgálatunkat, fontosnak tartja Krisztus ügyét. És fogadtassék el tőlünk, hogy nagyra értékeljük, ha nem vagyunk magunkra hagyva! De visszatekintve az ember már jobban látja, hogy ilyen esetben mindig az a veszély leselkedik, hogy az inga visszaleng. Másképp szólva: nehéz megtalálni, hogy hol vannak a határok. Mi úgy éljük meg ezt az egész krízist, amin az egyház keresztülmegy, hogy óriási figyelmeztetést kaptunk Istentől.”

“azért Magyarország kormányának máig hálásak vagyunk, hogy a keresztény értékeket felvállalta és támogatott bennünket. De most úgy gondolom, hogy az segítene rajtunk, és minden egyházon, ha még markánsabban látszódna a tény, hogy különválva működik az állam és az egyház, de a közös célokban együttműködik, ahogy azt az Alaptörvényben olvassuk.”

“akik hatalmon vannak, azoknak több a lehetőségük arra, hogy a politikai kultúrán változtassanak. Igen, ebben közreműködni az egyháznak olyan küldetése, amely alól nem tud kibújni, mert hűtlenné lesz a szolgálatához. (…) én is úgy gondolom, hogy a prófétai küldetés sokkal határozottabb és hangsúlyosabb kell legyen, és ezt én is fogom gyakorolni. Sőt, már el is kezdtem: négyszemközt több politikai vezetővel beszéltem erről, a problémákat konkrétan is megnevezve, hiszen ez egy egyház vezető tisztségviselőjének egyik fontos feladata.”

“Böjti szemléletre lenne szükségük a nyugati társadalmaknak, és azt megtanulni, hogyan tudunk úgy másokat szeretni, hogy a magunk értékeit is megbecsüljük. Ha a magamét megbecsülöm, akkor tudom tisztelni a másikét is.”

“Szerintem az igazi, érlelt, őszinte konzervativizmus forrása a progresszió. Átmegyünk életszakaszokon, a progresszióból indulunk; látom, hogy milyen lázadásokon keresztül jutottak el emberek az élő hitig és Krisztusig, és a hitből következő életrendig, de ezt Isten lelke végzi el. Én hadd ne álljak semmilyen oldalra! A megosztott társadalomban a konzervatív meg a progresszív aktuálpolitikai fogalommá lett, nem szívesen használom ezeket.”

“Nagy kedvencem a Genesis, a Pink Floyd, a Queen, a Led Zeppelin, a Rolling Stones, de érdekel sok minden. Eljárok néha, amikor van időm, magyar alternatív rockzenei koncertekre is. És a művészetek felé való nyitottságom csak érlelte, tisztította, erősítette a Krisztusba vetett hitemet. Embertársai vagyunk egymásnak, és bármilyen művészet, ha őszintén mer szólni az emberlét minden kérdéséről és gyötrelméről, rendkívül értékes és Istentől való. Színházrajongó is vagyok, de nemcsak a Nemzetibe járok, hanem a Katonába, Radnótiba, mindenhova. Pintér Bélát is nézek, érdekelnek az alternatív színházak. Sokszor azt érzem, hogy egy-egy jó darabból kihallatszik az emberlét kiáltása Isten felé. A művészetnek számomra ez a lényege: kiáltás a megváltás felé. Egy igazán katartikus előadásban szinte ott van Jézus Krisztus anélkül, hogy konkrétan róla volna szó, egyszerűen magában az élményben. (…) Igen, a kultúra például fontos kapcsolódási pont lehet az egyház és a világ között, ha előítéletek nélkül, nyitottan állunk egymáshoz.

Azon dolgozom, hogy a jelenlegi krízisen túljussunk, visszaszerezzük a hitelességünket, és az emberekkel őszintén beszélgető egyházzá legyünk.

Nem liberális vagy konzervatív, hanem krisztusi egyházat szeretnék, és ez mélyen megvan a református hagyományban.”