Ami Mel Gibsonnak a Passió, az Mark Wahlbergnek a Father Stu: igaz történet egy férfiről, aki erőtől duzzadó sportolóként egy nő miatt közel került a templomhoz, majd megtört testű pappá vált.
Meglepő időzítés a nagyböjt végén megjelentetni egy mozifilmet, a sztori azonban érthetővé teszi a készítők döntését. A központi alak, Stuart Long neve aligha ismerős a nagyközönség számára. Egy volt a sok millió tengerentúli közül, akik kergették az amerikai álmot. Huszonévesen a versenysportok világában kereste a helyét, a profivá válás lépcsőin haladva: amerikai futballistából előbb birkózó, majd bokszoló lett. Stu élete az erő, az izom, a lendület kifejezések körül forgott. Bár ebből a felállásból akár agresszív természetre is következtethetnénk, ismerői szerint humoros, kedves természete a társaságok kedvencévé tette. A film szerint előfordult, hogy meggyűlt a baja a hatóságokkal, de összességében egy olyan ember képe áll össze rokonai, barátai beszámolói alapján, akit vitt előre a szíve, nagyon tudott lelkesedni, nagy hőfokon égő élete tele volt jóakarattal.
Bár szűkebb pátriája, Montana régiója sikeres sportolóként emlékezhet rá, úgy döntött, máshol próbál szerencsét. A színészet felé váltott, ám reklámok, apróbb szerepek jutottak csak osztályrészéül. Az igazi fordulatot egy súlyos baleset hozta el számára: motorjával egy autónak ütközött, a baleset közben egy másik autó is elütötte.
Bár nem csupán túlélte a szörnyűséget, hanem talpra is állt, mégis érezte, hogy ez az eset üzenetet hordoz számára:
azért maradt életben, mert van valamiféle küldetése a világon, túl azon, hogy a saját álmait megpróbálja valóra váltani.
Időközben a szerelem is rátalált, az elkötelezett katolikus hívő hölgy azonban a hosszú távú kapcsolat feltételeként megkeresztelkedésre kérte Stuartot.
Főhősünk nem kapott vallásos nevelést, noha szülei keresztények voltak, ám – beszédes apróság, hogy politikai okokból – eltávolodtak a templomtól, gyermekeiknek pedig hagyták, hogy e téren maguk hozzanak döntést, saját hitbeli elkötelezettségük alapján. Stu kamaszként sajátos templomjáró volt: barátaival gyakran szaladgáltak Isten házában, fogócskázva a ministránsokkal, sekrestyésekkel, akik próbálták elkapni és elzavarni az épületet játszótérnek tekintő lókötőket.
Az a bizonyos felnőttkori keresztség volt azonban az igazi fordulat: a házasság terve füstbe ment általa, mivel Stuart Long szívében egy másik hang felülírta a szerelmi vágyat. Meggyőződésévé vált, hogy Isten papságra hívja, és innentől ez lett számára a nagy álom.
A film nem teljesen követi ugyan a valós eseményeket, néhol erőteljesen dramatizál, de a valóság is tartogatott még egy kemény fordulatot. A szemináriumi évek során ugyanis olyan izombetegséget fedeztek fel Stuart testében, amely eleinte gyógyíthatónak tűnt, az alaposabb vizsgálat azonban feltárta, hogy nem visszafordítható, és nem is lassítható a végzetes folyamat. Az igazi drámát az hozta el, hogy
az egyházi elöljárók majdnem egyértelműen úgy látták, ilyen kilátásokkal nem szabad pappá szentelniük őt, hiszen nem fogja tudni ellátni lelkipásztori teendőit.
Képzelhetjük, hogyan élte át ezt az akkor már diakónus, papjelölt…
Egy bölcs egyházi vezető, George Thomas végül éppen a várható szenvedés realitása miatt döntött a szentelés mellett, nem annak ellenére. Egy hang ugyanis az ő szívében is megszólalt, egyre ismételgetve: „Erő van a szenvedésben, engedd őt továbbmenni!”
A papszentelés fényképeinek tanúsága szerint már mankóval állt első alkalommal papként az oltárhoz Stu atya, aki gyakorlatilag egész lelkipásztori szolgálatát kerekesszékben töltötte. Ez maga a film üzenete: szenvedéssel szolgálni másokat. Hogy miként, azt elmeséli maga a film.
Ez a nem izomból, hanem másféle erőből fakadó tanúságtétel inspirálta a saját életében is számos fordulatot megélt, elkötelezett katolikus világsztárt, Mark Wahlberget, aki nem csupán főszereplője, de társproducere is a filmnek. Mellette ott van a maga nagy keresztény eposzát néhány éve filmre vivő Mel Gibson is, aki Stu atya édesapját alakítja.
Hogy magyarul látható lesz-e a film, arról nem találtam információt. Az eredetileg szimbolikusan nagypéntekre tervezett amerikai bemutató néhány nappal korábbra került, így is nagyheti üzenetként égetve a szívekbe, hogy
igenis erő rejlik a szenvedésben, igenis ajándékká válhat egy fizikai nehézségekkel küzdő ember is.
A maga sajátos módján Isten terve és az ember álmai közötti sajátos párbeszéd, kölcsönhatás drámája bontakozik ki a szemünk előtt a Father Stu című filmnek köszönhetően. Hogy mit jelent ez saját életünk vonatkozásában, azt minden nézőnek magának kell megfejtenie.
