Mit is jelent igazán szabadnak lenni, és mi az, amitől szabadok szeretnénk lenni?
Napjaink nagy része abból áll, hogy el akarunk érni valamit, amink még nincs meg, vagy oda akarunk érni valahova, ahol még nem vagyunk. Az ebédidőnkhöz, a munkaidőink végére, az esti film elé, a takarítás, vagy éppen ennek a cikknek a végére. Pörgetjük a hírfolyamot, aminek túlnyomó része arról szól, hogy másnak mije van, vagy mije nincs, és közben beugranak reklámok arról, mitől lehetne jobb az életünk.
Hallgatunk híreket arról, mennyi dolog nem jó a világban, és az emberek nagy része mit csinál rosszul. Ennek az egész gépezetnek, mely ontja magából a kéretlen információkat, a feszültségkeltés a fő célja. Ettől
növekszik bennünk egy mesterséges űr, amit be akarunk tölteni majd valamivel, amit meg kell vennünk.
Ki nem vágyik arra, hogy ettől az egésztől megszabaduljon? Ki ne vágyna szabadságra az öt érzékszerv világából, ahol nem köti a görcsös vágyakozás?
Szeretnénk megszabadulni az elvárásoktól, a kötöttségektől, attól, hogy azt csináljuk folyton, amit más akar. Több pénzt akarunk, mert azzal nagyobb lehet a szabadságunk. Sok embert ismerek, akiknek bőven van pénze – de olyat, aki ettől szabadabb, egyet sem. Néha elgondolkodom: ha ezek az emberek valóságosan megtérnének, ki vinné a cégüket? Ki dolgozna reggeltől estig, hogy menjen a gép? És mi akkor hova járnánk túlfogyasztani és szabadabbnak érezni magunkat?
Ha épp a gyerekek nyitottak rá, a Gyermekek Átmeneti Otthonában a szabadságról így szoktam mesélni:
Képzeld el, hogy nem érdekel mit és hogyan csinál a másik! Képzeld el, hogy nincs benned inger arra, hogy kritizáld! Nem gyulladsz haragra és nem akarod megváltoztatni. Képzeld el, hogy nem vádolsz senkit semmivel! Sem nyíltan, sem odabent, a gondolataidban. Magadat sem, semmiért.
Képzeld el, hogy nem sóvárogsz semmilyen „még egy” dologra!
Nem kell még egy ruha, nem kell még egy cipő, egy jobb tévé, jobb kütyü, jobb lakás. Képzeld el, hogy elég, amid van! Képzeld el, hogy gazdagnak érzed magad annyira, hogy szívesen adnál másoknak is! Képzeld el, hogy úgy nyitod ki a ruhásszekrényedet, hogy oda akarod adni másoknak a ruháidat, amiket már régóta rakosgatsz!
Képzeld el, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólad! Képzeld el, hogy nem tudnak megsérteni, nem tudnak megbántani, nem tudnak felbőszíteni, nincs rajtad fogás! Képzeld el, hogy a kifogás még csak eszedbe sem jut, és a megoldást mindig szeretettel, szeretetben keresed! Képzeld el, hogy semmiért nem vagy elégedetlen, nincs benned elvárás! Képzeld el, hogy nem fáj semmi, hogy nem félsz semmitől, nem aggódsz, nem szorongsz!
Képzeld el, hogy mindenki jobban van, ha veled van!
Árad belőled a nyugalom, a békesség. Szabad vagy a világ összes kötöttségétől, indulatától, érzékiségétől, irigységétől, keserűségétől és fájdalmától.
Képzeld el, hogy tudod, hogy van Mennyország! Tudod, hogy van egy hely, ahol együtt leszel azokkal, akiket szeretsz, egy hely, ahol nem az időt mérik, hanem a szeretetet. Ahol minden van, amire valaha tisztán vágytál, és ahol semmi nincs abból, ami ebben a világban gyötri az embereket.
Képzeld el, hogy erre a helyre jegyet válthatsz, és biztosan tudod, olyan helyre mész örökké nyaralni, amit a legszebb katalógusban sem tudnak megmutatni! Ha utaztál már valahová, ahová vágytál, akkor tudod, hogy attól a pillanattól, hogy várod – már el is indultál, és tele van a szíved örömmel, hogy menni fogsz, és ott neked jó lesz. Ezt a jegyet a Jézus Krisztus mellett való döntéssel lehet megváltani.
Jézus nevének jelentése: Isten megszabadít. Mindentől, ami rossz és korlátoz a szabadságunkban.
A szabadságról írt igék olvasása valósággal megszabadíthat minket,
ha mélyről vágyunk az Isten Jézus Krisztus által biztosított szabadságára. Az Ige szabaddá tesz, oltsuk hát be magunkat!
„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsolt 1;1)
„Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.” (Ézsaiás 61;1)
„Aki ellenben figyelmesen tanulmányozza a szabadság tökéletes törvényét, és ki is tart mellette, aki nem feledékeny hallgatója, hanem tettekre váltója, az teljesítésében boldog lesz.” (Jakab 1;25)
„Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik fölött majd a szabadság törvénye szerint ítélkeznek.” (Jakab 2;12)
„Az Úr ugyanis a Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3;17)
„Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5;13)
„akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket.” (Gal 2;4)
„Isten gyermekeinek szabadsága. A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.” (Gal 5;1)
„Szabadságát kitől kapta a vadszamár, ki oldotta el a puszta szamarának kötelét?” (Jób 39;5)
„Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán.” (Zsolt 68;7)
„Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat.” (Róma 8;19-21)
„Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok.” (1Kor 8;9)
„Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái (úgy éljetek vele). (1Péter 2;16)
„Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte.” (2Péter 2;19)
