A Szemlélek Társalgó legutóbbi podcastjében Sztehlo Gábor halálának 50. évfordulója kapcsán a Világ Igaza díjjal is kitüntetett evangélikus lelkész örökségéről, a diszkriminációmentesség és a tevékeny szeretet fontosságáról beszélgettünk a Sztehlo-gyerekek voltunk című kötet társszerkesztőivel.
Laborczi Dóra újságíró, evangélikus teológus, az Egyházfórum főszerkesztője, Andrási Andor pedig 1945 és 1949 között a Sztehlo Gábor által alapított, Gaudiopolis névre keresztelt, demokratikusan vezetett gyermekköztársaságban élt – saját történeteit is megosztva elevenítette fel Sztehlo különleges alakját.
“Sztehlo Gábor indíttatása egyrészt hivatalos indíttatás volt, amikor ezt a feladatkört megkapta, másrészt a saját belső igényei szerint járt el, végig ez vezette őt azokon a nehézségeken keresztül, amelyek mentén és amelyek során ő és a családja is életveszélyben volt.” (Andor)
“Szerintem az, hogy ez a gyermekotthon így működhetett, az azért van, mert Sztehlo Gábor szervezőkészsége együtt járt egy komoly pedagógiai modellel. Mindezek mögött az a szereteten és integráción alapuló teológiai szemlélet állt, hogy
a bajban mind testvérek vagyunk,
és a szeretet soha el nem fogy.” (Dóri)
“Az első napom történetéhez hozzátartozott, hogy egy olyan hálószobába kerültem, amiben vas emeletes ágyak voltak. Elég nagy létszámú volt ez a hálószoba, Mókus hálónak hívták, és kaptam egy felső fekhelyet. Nem tudtam, hogy itt az a szokás, hogy ha valaki új érkezik, akkor egy beavatási szertartáson esik át. Az én esetemben az volt, hogy “bebiztosították” az ágyamat, vagyis a keresztléceket úgy helyezték el, hogy ha arra súly helyeződik, akkor az le fog szakadni – így is lett. Erre a jelenetre emlékszem, mint első benyomásra.” (Andor)
“Gaudiopolis egy gyermekönkormányzati szervezet volt, amit úgy talált ki Sztehlo Gábor, hogy látott korábban egy filmet – “Fiúk városa” volt a címe –, egy amerikai történetet arról, hogyan tudtak az utcáról gyerekeket megfelelő rendben, szervezettségben, együttműködő közösségé alakítani.
Ez az önkormányzat ebben a szituációban nagyon hasznosnak bizonyult, merthogy itt mindenféle orientáltságú gyerek összejött, különböző szülői családi háttérrel.
Volt, akiket üldöztek, és voltak, akik inkább az üldözőkhöz tartoztak,
vagy másfajta ideológia mentén nőttek fel idáig. És hát kezdetben ezek tényleg gondot is okoztak, a gyerekek között konfliktusok léptek fel. Az igazi megoldás az volt, amikor ez a bizonyos önkormányzat magától működött. Minden államnak van miniszterelnöke, így Gaudiopolisban is voltak miniszterelnökök, nekik pedig miniszteri funkcióik és kötelezettségeik is. A felelősségek és a jogok mellett mindenki tudta a szerepét, így tudott működni ez a demokratikus gyermekköztársaság.
Gaudiopolisnak volt egy alkotmánya is, aminek az egymondatos célkitűzése így hangzott: “Krisztus evangéliumának szellemében társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes és elméletileg képzett magyar embereket nevelni.” (Andor)
“Krisztus evangéliumáról van szó – akár felmerülhet a kérdés, hogy akkor hogy van azokkal az állampolgárokkal, akik nem éppen keresztények. Erre azt szoktam mondani, hogy az van a szövegben, hogy Krisztus evangéliumának szellemében, és a szelleme az Újszövetség szelleme, és ott a Krisztus által hirdetett igazi ideológia a szeretet ideológiája.” (Andor)
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
