Tartozik nekünk, aki megbántott?

Az egyik legnehezebb dolognak tartjuk az életben a megbocsátást, és az egyik – ha nem a legfontosabb – dolgunk rendezni ezt magunkban.

Gyakran érezzük, hogy aki megbántott, az tartozik nekünk. Elvett valamit tőlünk: a gyermekkorunkat, az időnket, valami nekünk fontosat, és sokszor még igazunk is van. A kimondott sértő szót azonban már nem lehet nem kimondani. Az elrabolt percet, órát, gyerekkort már nem lehet embertől visszakapni. Hiába várjuk, hogy “törlesszen”, nem képes rá, és bűnbánat nélkül bocsánatot kérni sem fog.

De a mi megbocsátásunkat nem tehetjük függővé egy bocsánatkéréstől!

Mert amíg várjuk, hosszan fogunk gyötrődni, a meg nem bocsátás pedig a végkimerülésig hajszolhatja az embert.

Mikor emiatt elkezdtem tudatosabban imádkozni, akkor vettem csak észre, hogy mennyi ember van még a múltamból, akik ha csak eszembe jutnak, képes vagyok rájuk dühös lenni. Volt köztük olyan, aki ellenem nem követett el semmit, csak valaki olyan ellen, akit kedveltem. Sokszor azt hisszük, csak egy konkrét, éppen aktuális személlyel kapcsolatban vannak bennünk rendezetlen dolgok. A Vádló azonban minden apró mozzanatot megragad, ha nincs meg bennünk a hajlandóság a megbocsátásra. Bárkit képes elővenni a gondolatainkon keresztül, akiről tudja, hogy rendezetlen vele a kapcsolatunk.

Ha másért nem is, az imáink meghallgatásáért meg kell bocsátunk, addig ugyanis hiába várjuk az imaválaszokat. Az evangéliumok minél gyakoribb olvasása segít abban, hogy egyre tisztábban lássuk a bennünk lévő rejtett haragot, a bennünk rejlő sötétséget.

A legjobb tükör a Szentírás, ami értünk van, nem ellenünk.

„Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6,14-15)

„Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.” (Mt 18,35)

„Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: „Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!” (Mt 9,2)

„Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj?” (Mt 9,5)

„mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,28)

„S ő bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3,3)

„Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” (Lk 7,47)

„Aztán így szólt az asszonyhoz: Bűneid bocsánatot nyernek.” (Lk 7,48)

„Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.” (Lk 24,47)

„Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” (Mk 2,5)

„Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38)

„Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára!” (ApCsel 3,19)

„A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.” (ApCsel 10,43)

„Tudjátok meg hát, testvérek, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Ezektől Mózes törvénye alapján nem igazulhattatok meg” (ApCsel 13,38)

„Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? – Jézus vagyok – felelte az Úr –, akit üldözöl. De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni. Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek, hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között.” (ApCsel 26,15-18)

„Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk.” (Ef 1,7-8)

„Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát.” (Kol 1,14)

„A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.” (Jak 5,15)

„Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében.” (1Jn 2,12)

„Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga! Én elengedtem minden adósságodat, mivel kegyelemért könyörögtél! Nem kellett volna neked is ugyanúgy könyörülnöd a szolgatársadon, ahogy én könyörültem rajtad?!«Ekkor a király haragjában átadta a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, és büntessék meg, amíg ki nem fizeti minden adósságát. Bizony, így bánik veletek mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak, aki vétkezett ellenetek.” (Mt 18,32-35)

„és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12)

„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.” (Zsolt 1,1-3)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.