Ahhoz, hogy lássuk a másikat, tudnunk kell, honnan nézzük.
14 évesen már legalább 14 cigarettacsikk volt elnyomva a testem különböző pontjain. Az égés okozta önsértés kéjes örömmel töltött el: megnyugtatott, ha bánthattam magam. Ha az ember neuronhálózata negatív előjellel van összedrótozva, akkor az énképe negatívvá válik. Úgy látjuk magunkat, ahogy láttattak minket. Istennek hála
régóta az a munkám, hogy segítsek az embereknek a nevük elé egy pluszt rajzolni.
Ide is ezért írok.
Az Átmeneti Otthonba kerülő gyermekek rendszerint sem önmagukat, sem a helyzetüket nem látják túl pozitívan, és az összes – velük kapcsolatban álló – hozzátartozó sem. A gyermekvédelem fő célja, hogy a gyermekeknek egészséges, pozitív énképet mutasson, és ezt minél több hozzátartozójukkal is megtegye, ha mód van rá. A gyermek nem választható el a nevelői környezetétől: minél többen együttműködünk, annál hatékonyabbak tudunk lenni.
„Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt 5;22-24)
Szeretem ezt az igét, bár elsőre igen keménynek tűnhet. A segítő szakmát erre szabadna csak felépíteni, minden más ugyanis félmegoldás lesz. Sok mindent meg lehet tanulni könyvből, és az értelem számára elfogadható, átgondolt módszereket elsajátítani. Meg lehet értetni egy gyerekkel a helyzetet, amiben van. Lehet neki segíteni megérteni az érzelmeit, és tanítani arra, hogyan kezelje őket. Ezek nagyon fontos és hasznos dolgok! Ahhoz, hogy megtapasztalja a saját különlegességét és értékességét, a világegyetemben teljesen egyedülálló szerethetőségét – ennél valami több kell.
Jézus a beszédeit értünk és miattunk mondta. Azért, hogy jobb életünk legyen, és többet és jobban tudjunk szeretni.
Az evangélium fő célja, hogy örömmel töltse el a szívünket, el nem múló reménységet adjon, és feldobjon az Égig. Ahonnan már le sem kell esnünk, csak lógatnunk a lábunkat.
Gyönyörűen mondhatjuk magyarul: az evangélium égig érő és Ég-ígérő. Ha hittel, azaz Istenbe vetett bizalommal olvassuk, akkor ez az ígéret bennünk valósággá válik.
Jézus Krisztus nem csak egy szemüveget hozott, amin keresztül lehet nézni az embereket. A hit és a szeretet nem pusztán egy nézőpont, hanem a valóság helye. Az Isten országa. Egy bántalmazottra, egy pszichiátriai betegre, vagy fogyatékkal élő, csonka-bonka emberre nézni a „szeretet szemüvegével” nem lesz elég. Egy szemüveg leeshet, összetörhet, bekoszolódhat.
A lényeg, hogy honnan nézünk a másikra. A másik emberi lény is Isten képmására lett teremtve. Nemcsak a keresztények, vagy a szupergazdagok. Ha kevesebbnek vagy többnek gondoljuk, akkor már nem őt nézzük és nem őt látjuk, hanem a tüneteit, a nehézségeit, a szokásrendszerét, a hozzáállásait. Mindezt a sajátjaikon keresztül, és akkor a másik bolond lesz, ostoba, másvallású, pszichésen sérült. Nem fog annyit érni, mint mi.
„Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt 5;22-24)
Véletlen se gondolja a Kedves Olvasó, hogy nekem ez mindig és mindenkor olyan jól megy! És nem is jelenti azt, hogy ne venném észre, ha valaki az elfogadott normáktól eltérően él, és ne tenném ezt szóvá neki.
A Szeretet nem egy rózsaszín vattacukor, amit éjjel-nappal nyalogatva folyton édes részegségben élhetünk.
Teljes szívvel és minden erőmmel arra törekszem, hogy amikor a másik emberrel beszélek, vagy írok neki, akkor arról a helyről szóljak hozzá, ahol hiszek benne. Ahol tudom, hogy ő valójában mire is lett teremtve: Isten képmására, ami nem kis cím! Mert akkor a szavak, amik ugyan általam – de nem tőlem! – jönnek, áttörik a világ összes címkéjét, bélyegét, tünetét, és elérik azt a meggyötört lelket Isten életet adó szavával. Akkor a szomjazó és éhező kapni fog az Élet vizéből és az Élő Kenyérből. Ha nem onnan mondom, mindegy mit mondok vagy írok.
„Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.” (Zsid 4;12-13)
Isten azt akarja, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan azt Jézus Krisztus megmutatta nekünk az ő beszédein és cselekedetein keresztül. Ezzel még a világ sem tud vitatkozni, annyira világít, hogy ez az ember értünk halt meg. Hogy valóságosan szeret minket.
Ha onnan akarjuk szemlélni a világot, és megismerni azt a fajta szeretetet, amit Ő mutatott nekünk, akkor oda kell mennünk, ahol Ő van.
Hogyan?
Megismerni valakit és lélekben oda menni, ahol ő van – beszélgetéssel szoktunk. Pontosabban, ha kicsit át akarom élni valaki nyaralását, vagy éppen a gyerekkorát, akkor inkább figyelmesen hallgatom. És a szavain keresztül oda visz, ahol ő volt, vagy ahol lenni szeretne. Vagy ahol éppen van, mert a pillanatnyi lelki állapotunkat is szavakkal írjuk körbe. Ha onnan akarunk szólni az emberekhez, ahonnan Jézus, és onnan látni magunkat, ahonnan Jézus – akkor figyelnünk és hallgatnunk kell az igét. Amennyit csak lehet, mert a világból áradó szavak egyre távolabbra tudnak vinni minket a szeretettől – erről már sokunknak van bőven tapasztalata.
A Szentírás megmutatja, hogyan távolodtunk el a Szeretet állapotából, de megmutatja azt is, hogyan találhatunk oda vissza. Számos példával segíti, hogyan hozhatunk jó döntéseket, és hogyan érdemes embertársaink felé fordulni, mik azok a viselkedési normák, amiket követni érdemes.
A Biblia számomra egy élőlény, és a világon a legszerethetőbb.
Mert arról szól, aki által szerethetjük egymást! Éljünk hát vele, hogy valóban együtt éljünk!
„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15;7-13)
