Egy katolikus rendezvényt érdemes lenne a katolikus társadalmi tanításhoz igazodva megszervezni.
„Sokan hallottak róla, hogy pap akartam lenni, s ez valamiféle becsípődés az egyházban, hogy itt egy csávó, aki a mi fiunk borja, nyilván élvezzük a lojalitását – ami egyébként nem feltétlenül van így –, ráadásul ismert arc, akivel a katolicizmust vagy egy rendezvényt mint terméket el lehet adni.
Kétségkívül kellenek a hiteles megszólalók, de nem hiszem, hogy ez a fajta világi ismertség kellene ahhoz, hogy bárkit, főleg fiatalokat megszólítson az egyház.
(…) vannak a magyar katolikus egyházon belül nálam ezerszer hitelesebb arcok, akik sokkal jobban tudnák képviselni ezeket az ügyeket.”
Az előbbi idézet Kovács András Péter humoristától származik, aki a Szemléleknek nyilatkozva elismerte, hogy megbánta, amikor egy vallási tömegrendezvényen amolyan katolikus sztárként, kirakatemberként hagyta magát (ki)használni.
Ez az alázatos, saját helyét a világban felismerő hozzáállás sajnos nem mindenkire jellemző. Az idén újra megrendezésre kerülő Katolikus Társadalmi Napok nevű többnapos eseményen ugyanis hiába lesz majd számos érdekes, értékesnek tűnő program, sikerült az egészet „megkoronázni” a médiabeli botrányairól elhíresült Tóth Gabi nagykoncertjével. Az, hogy Kovács Ákos is fellép majd, abból a szempontól ugyancsak dilemmákat vet fel, hogy úgy tűnik, a szervezői gondolkodás egyetlen vágányon képes csupán haladni, pedig ennél sokkal színesebb az értékes dalnokok hazai felhozatala. Csakhogy
Ákos hiteles személyiség, Tóth Gabi pedig nem az – ennyi a probléma, és ez jelentős.
Ahogy egy másik popsztár, a „Fluor Tomi” néven ismert énekes megfogalmazta a sokmilliós karórát viselő hölggyel kapcsolatban: „Semmi baj nem lenne, ha azt kommunikálná, hogy szereti a fényűzést. De ő állítja magáról, hogy szerény keresztény lány, akinek nemhogy drága bébiszitterre, de a zebrán átmenni sincs pénze.”
Továbbra is nyitva marad tehát a korábban felvetett kérdés: a nemrég még a gitáros zene templomba való beengedésétől is ódzkodó egyházi vezetés miért esik át a ló túloldalára, bulvárcsalival próbálva megszólítani az embereket?
A bulvárkereszténység rövid távon tűnhet akár hatásosnak, lehet vele kattintásokat generálni, nézettséget növelni, tömeget képezni,
de az egyház azért létezik évezredek óta, mert – Petőfi Sándor szavait idézve – „az idő igaz, s eldönti, ami nem az”.
És ez a problémakör nem érinti Tóth Gabi személyes hitét, Istennel való kapcsolatát. Ezt rajta kívül más nem ismerheti, oktalanság lenne az ítélkezés. Ez a dilemma a szervezők egyházképéről, alkalmasságáról szól. Vajon miért nem jut hely egy ilyen „svédasztalon” annak a tengernyi dalnoknak, művésznek, akik hosszú évek óta szinte csak a fióknak írják a dalaikat?
Nagyon jó ugyanakkor, hogy helyi zenei közösségek is szerepet kaphatnak, Simon András grafikusművész újrafelfedezése is üdvözlendő – ezt az irányt kellene erősíteni.
Igenis létezik olyan út, amin járva egyszerre tud az egyház hiteles maradni, és a keresőket, a hit világa iránt érdeklődőket is hatékonyan megszólítani, velük értékes kapcsolatokat kialakítani. A bulvárkereszténység aligha ilyen ösvény.
