Túl kellene már nőnünk az áldozatszerepen

A Szemlélek Társalgóban ezúttal a 2022-es év tapasztalatait összegezve beszélgettünk közéletről, kereszténységről és a magyar néplélekről.

Idei utolsó podcastunk vendégei szerzőtársaink közül kerültek ki: Szőke Tiborral, a Szemlélek „lélekmasszőrével”, és Asztalos Katalin mentoráltunkkal, pszichológussal ültünk asztalhoz és mikrofonhoz.

Sok dolog történt velünk 2022-ben, a hazánkat sem elkerülő gazdasági válságtól a szomszédban zajló háborún át a pedagógustüntetésekig, és ezek mind lenyomatot hagytak bennünk is, akik ezeknek a közvetítésével foglalkozunk.

Miért a tapasztalt módon reagálnak politikusaink az őket ért kihívásokra? Milyen hatása van a közéleti beszédstílusnak a társadalomra? Milyen következményei vannak az önismeret hiányának?

Szőke Tibor szerint

vigasztalásért kiált Magyarország,

mert azt a közönyt és sértődöttséget, amit tapasztal, csak azzal lehet ellensúlyozni, ha végre egymás és Isten felé fordulunk. Szerinte minden háború szavakkal indul, melyekkel a politikusok folyamatosan mérgezni tudják nemzeteket.

Asztalos Katalin úgy véli, az áldozat szerepét valahol Mohácsnál magunkra vettük, és azóta belekényelmesedtünk:

mindig valaki más hibás a mi sorsunkért,

külső ellenségeink támadásaitól pedig mindig meg kell valakinek védenie bennünket. Ebből a „drámaháromszögből” (üldöző-áldozat-megmentő) azonban van kiút: az önismeret útja.

Kitértünk arra is, hogy hogyan lehetünk saját környezetünkben a béke követei; hogy miért akarunk 2023-ban jóval kevesebbet hallani a kereszténységről, de jóval többet tapasztalni belőle; és hogy miért választottuk a Szemlélek jövő évi mottójául azt, hogy „Legyen világosság!”.

A teljes adás meghallgatható a Spotify, az Apple Podcasts és a Google Podcasts felületeken, valamint közvetlenül ide kattintva:

Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.