Miközben némelyek már a következő katolikus egyházfő személyét fürkészik, a jól értesültek pedig temetési előkészületekről susmorognak, az érintett egyértelműen üzeni, naponta többször is: élet van benne, nem is akármilyen.
Különleges üzemmódba kapcsolt a szentszéki kommunikáció, miután – éppen a súlyos beteg kérésére – rendszeres tájékoztatást kap a nagyvilág Ferenc pápa hogylétéről. A felfokozott érdeklődés nem indokolatlan, ám míg az egyházfő személyét övező figyelem igen szép üzenetet hordoz, ezek a sűrűn áramló közlemények a citometriai vizsgálatoktól a légzőszervi fizioterápia alakulásán át az oxigénterápia áramlási mértékének változásáig zavarba ejtő részletességgel számolnak be olyasmiről, amihez ilyen formában talán kevéssé van köze a széles nyilvánosságnak. Érthető persze a küzdelem a szavakkal, hiszen
tucatjára leírni, hogy a pápa békésen töltötte az éjszakát, most épp pihen, aligha tűnik érdemi tájékoztatásnak.
Van azonban ezeknek a közleményeknek egy kevésbé kórházsorozatokat idéző vonatkozása. A sorok közül ugyanis olyasmi olvasható ki, hogy míg az orvosok érzékelhetően komoly küzdelmet folytatnak a pápa gyógyulásáért, ő mintha kívül helyezkedne ezen a folyamaton: ti tegyétek a dolgotokat, addig én is teszem a sajátomat. Ez a pápai aktivitás tetten érhető akár lelkipásztori buzdítások írásában, a gázai plébános felhívásában, az olasz kormányfő fogadásában, vagy akár a kórházi személyzettel történő tréfálkozásban.
Ferenc pápa egészsége megtört, sőt állapota jelen sorok írásakor a híradások szerint válságos. De a szíve a helyén, a lelke sokunkat inspirálóan és lekörözően fiatalos. Minden hozzánk eljutó üzenete az életről, a reményről szól, és abban is példát mutat sok katolikusnak, hogy
az Oltáriszentség magához vétele révén naponta megerősödik Jézushoz fűződő kapcsolatában.
Együtt él az egyház többi tagjával, érzékenyen reagál a hatalmas közösség feléje áradó jelzéseire, pedig az elmúlt napokban biztosan az ő fejében is nemegyszer megfordult, hogyan, sőt van-e tovább. Nem csupán pápaként, de halandó emberként is gondolhatunk rá, aki egy közülünk, embertársunk, testvérünk Krisztusban.
Tudja, hogy nem ő az élete ura, és bennünket is arra hívogat, hogy ne akarjunk halálközpontúan gondolkodni. Már csak azért sem, mert nem zárható ki, hogy néhány küzdelmes hét után sikerül kigyógyulnia a mostani kórokból, és folytathatja egyházfői szolgálatát. Függetlenül attól, hogy hamarosan megüresedik-e a péteri szék, amíg van pápánk, addig mindenki jól teszi, ha a maga feladatára összpontosít: az orvosok gyógyítsanak, a jóakaratú emberek pedig leginkább azt tegyék, amire Ferenc pápa megválasztásának estéje óta rendszeres kér mindannyiunkat: gondoljunk rá, hordozzuk őt a szívünkben, imádkozzunk érte.
És ez bizony nem mindig olyan egyszerű, ahogy hangzik. Az elmúlt napokban e sorok íróját is megkísértette az aggályoskodás, a találgatás, a jövőjóslás lelkülete. Ezért is nagy ajándék, hogy akár otthoni közösségeinkben is imádkozhatunk érte, de akár – a korszerű technikának köszönhetően – távolról is bekapcsolódhatunk a világszerte csodálatosan fonódó imahálóba, vagy a Szent Péter téren esténként tartott liturgiába. Milyen szép is az a gondolat, amelyet Buenos Aires érseke fogalmazott meg a napokban a pápáért bemutatott szentmisén:
„Imádságunk legyen az a friss levegő, amelyre Ferenc pápa tüdejének szüksége van.”
Jorge Mario Bergoglio egyébként épp Buenos Aires érseke volt, abban a városban is született, amelynek neve azt jelenti: „jó szelek”.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
