Hol tart az egyházi gyermekvédelem? Erről beszélgetett március 4-én az Inga Kultúrkávézó Totem Showjában Dobszay Benedek ferences szerzetes, az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője, Pető Attila többszörösen meghurcolt áldozat – a Gyerekasztal Munkacsoport tagjai – és Hodász András volt katolikus pap, szintén egykori áldozat. Major Péter beszámolója.
A Totem Show jellegzetessége, hogy minden vendég hozhat egy tárgyat, amely kötődik a témához. Pető Attila az édesanyja imakönyvét hozta, mert gyakran felteszik a kérdést az áldozatoknak: „Miért nem szólt az édesanyjának?” Pető Attila szerint azért nem, „mert az első dolog, ami megfordul az ember fejében, a nagyon erős szégyenérzet – és a legnagyobb szégyenérzet a szüleid előtt alakul ki.” Hodász András szegfűszeges szivarral és egy doboz csokoládéval érkezett, mert bántalmazójának módszere az volt, hogy a legjobb csokikkal és szivarokkal kínálta áldozatait. Sorstársaival afféle VIP-klubban érezhették magukat, amíg aztán az atya el nem kezdte zaklatni őket.
Az este házigazdája, Silverana Noémi az első körben arról kérdezte a vendégeket, hol tart most az egyházi jelzőrendszer kialakítása, és hogyan működik. Dobszay Benedek elmondta, hogy „a jelzőrendszer kiépült, és minden egyházi szervezetnek kell működtetni egy online felületet, ahol bejelentést lehet tenni.” Szerinte ma már, ha megtörtént a jelzés, akkor elindul a kivizsgálás, nincs eltussolás. Ugyanakkor tudni érdemes, hogy ezeken a felületeken a legnagyobb arányban gyerek-gyermek bántalmazás jelenik meg, és jóval kisebb arányban a papok által elkövetett visszaélések. Pető Attila mindehhez hozzátette, hogy pozitív változást lát az egyház rendszerében:
„Ha most állnék a nyilvánosság elé, valószínűleg több támogatást kapnék, és sokat változott az egyházi kommunikáció is.”
A kérdésre: min, kin múlik a teljes körű átvilágítás, szintén egymást kiegészítő válaszok születtek: „Ma tudjuk, hogy vannak a rendszerben elkövetők, de az, hogy az egyház egésze mekkora felelősséggel tartozik ezért, még nem esett le. Itt látom a legnagyobb ellenállást. Sokakban még nem tudatosult, hogy közösen mint intézmény is felelősséget kell vállaljunk az áldozatokért” – mondta Dobszay Benedek.
„Ez nagyon erős belső küzdelem. Ha felmerül egy ilyen eset, meg kell küzdenünk azzal, hogy tudtam róla vagy sem, tettem-e valamit ellene vagy sem?” – magyarázta Hodász András. Nehezítő körülményként hozzátette: ha egyházi körökben ismerik az elkövetőt, akkor nehezen hiszik el róla, hogy mire vetemedett, mert sokan csak azt látják, hogy mennyi értékes dolgot tesz. Illetve többekben visszatartó erőként jelenik meg a kérdés:
„Mit gondolnak majd rólunk, ha kiderül?”.
Pető Attila hangsúlyozta, hogy az egyház múltja miatt bizonyos szempontból tud megértő lenni: „Posztkommunista ország vagyunk, és az egyházat hosszú évtizedekig vegzálták. És szerintem ez a reflex, hogy támadás esetén össze kell zárni, még működik, sokszor a gyermekbántalmazások feldolgozásával kapcsolatban is.”
Fontos része volt a beszélgetésnek, hogy miként érdemes viszonyulni az elkövetőkhöz. Megérdemlik-e, hogy kitaszítsuk őket a társadalomból? „Szerintem keresztényként fontos, hogy ezek az emberek olyan szintű segítségnyújtást kapjanak, mint az áldozat” – vélekedett Pető Attila. Hodász András pedig kiemelte: az egyháznak van börtönmissziója is, és ha a szegedi Csillagbörtönben többszörös gyilkosok számára is létezik lelkigondozás, akkor mindenkinek meg kell kapnia a segítséget.
Szóba került, hogy a visszélésekért mennyire felelős a cölibátus. Dobszay Benedek szerint
nem mindegy, hogy a papi nőtlenség okoz problémát, vagy olyan emberek választják a cölibátust, akikkel probléma van.
Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a szexuális visszaélés jelen van más társadalmi csoportokban vagy olyan egyházakban is, ahol nincs cölibátus.
Nézői kérdésre szóba került, hogy magasabb-e a pedofilok aránya az egyházban, mint más szervezetekben. Dobszay Benedek szerint erre nem lehet pontos választ adni, mert nem összehasonlíthatók az adatok.
Az egyház ugyanis szexuális bántalmazásnak tekint olyan eseteket is, amelyek nem ütköznek a magyar büntetőjogba.
A kérdésre, hogy mi tegyen, akinek visszaélés jut a tudomására, a szerzetes állami oldalon a gyermekjóléti szolgálatot, a gyámhatóságot és a rendőrséget említette. Hodász András az egyházmegyék és más egyházi intézmények online bejelentőfelületét ajánlotta, mondván: „A rendőrségen nem biztos, hogy az ügy olyan személyhez kerül, aki tudja kezelni a helyzetet. Az egyházmegyékben azonban vannak gyermekvédelmi, mentálhigéniás szakemberek, jogászok, akik tudják, hogy mit kell tenni.”
A beszélgetés videófelvétele:
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
