Helyi legendák szerint a spanyolországi Lugo városában imádkoztak először egymást váltva a hívők a kihelyezett Oltáriszentség előtt.
Ma már szinte természetes, hogy minden működő templom tabernákulumában ott őrzik az átváltoztatott kenyeret, de nem volt ez mindig így. A kereszténység első néhány évszázadában az állandó üldöztetések miatt erre nem volt lehetőség.
Csak miután a keresztény vallás elterjedt az egész római birodalomban, vállalkozhattak a hívők templomépítésekre, így az Oltáriszentség állandó helyen való őrzésére.
Ezután terjedhetett el a szokás, hogy kihelyezzék az Eucharisztiát a hívek elé az oltárra, hogy azok a szentség előtt leborulva, imádkozhassanak.
Ennek lehetett az egyik első helyszíne az Ibériai-félsziget észak-nyugati sarkában, a Santiago de Compostelától nem messze található Lugo, melyet máig a „szentség városaként” (Ciudad del Sacramento) is emlegetnek. Az elnevezés nemcsak a szentségimádás valószínűsíthetően korai időkben való bevezetésére utal, hanem arra is, hogy a helyi székesegyházba a mai napig éjjel-nappal lehetőség van bemenni „találkozni” Krisztussal.
Az 1500 éves múltat valószínűsítők egy kutatásra hivatkoznak, mely szerint a VI. században már pápai kiváltságban részesült a szentségimádás szokása. Szinte lehetetlen teljes bizonyossággal leellenőrizni az 1615-ben a lugói püspök, Lopez Gallo által lefolytatott vizsgálatok hitelességét, és nem is ért ezzel minden történész egyet. Ettől függetlenül az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a spanyol városban nagyon hamar, 1000 évvel ezelőtt már biztosan elterjedt volt ez a fajta vallásos gyakorlat.
