Református püspök áthallásos beszéde a szólásszabadságról és a szájzárakról

Miközben a Szemlélek észrevételezte, hogy az egyházak nem szólaltak meg az „átláthatósági” törvény ellen, Fekete Károly református püspök a minap erősen áthallásos beszédben bírálta a közállapotokat. Ráadásul kormányzati képviselők jelenlétében.

„Akinek van füle a hallásra, az hallja” – így fogalmazott olvasónk, aki a Szemlélek szerkesztőségének írt, miután látta „Az átláthatósági törvény elhalasztásának tanulságai” című gyorselemzésünket. Levelében egy friss, személyes tapasztalatot osztott meg: június első vasárnapján, Nyíregyházán egy intézményavató istentiszteleten Fekete Károly református püspök prédikációjában a szájzárak és az elhallgattatás ellen emelt szót. Méghozzá Gulyás Gergely miniszter és Szabó Tünde, valamint Vinnai Győző országgyűlési képviselők jelenlétében.

Szerkesztőségünk is reagált szerdán az „átláthatósági” törvény elfogadásának elhalasztására, és hétpontos bejegyzésben foglaltuk össze a tanulságokat. Írásunk 4. pontjában megjegyeztük: „Talán az egyházak is vehették volna a bátorságot, hogy megfogalmazzák aggályaikat”

Mint olvasónk felhívta rá a figyelmünket, június 1-jén egy szociális intézményt adtak át Nyíregyházán, s az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét, benne áthallásos kitételekkel a szájzárakról, az elhallgattatásról és a hatalommániáról.

„Annyira ritka a kritikai hang az egyházaktól, szeretném úgy hinni, hogy az ellehetetlenítés ellen emelt szót püspök úr” –

fogalmazott olvasónk. (Fekete Károly volt egyébként az a püspök, aki a kegyelmi botrány kirobbanása után lemondásra szólította szólította fel Balog Zoltán akkori zsinati elnököt.)

Valóban, a nyíregyházi templomban egyértelműen a mai politikai helyzetre vonatkoztatható mondatok hangzottak el. Fekete Károly a prédikáció alapjául a református Bibliaolvasó kalauz szombati és vasárnapi kijelölt igéjét választotta: Pál apostol a galatákhoz írt levele 4. része 4-11. versei alapján hirdette az igét. Ebben Pál óvja a galatákat attól, hogy ismét visszatérjenek a szolgaság, a félelem, az emberi rendszerek uralma alá. A szabadság és a szolgaság kérdését nemcsak lelki, hanem közösségi szempontból is vizsgálja az apostol.

A prédikáció elején a püspök az Ige életre váltásának célját hangsúlyozta: Isten nemcsak értünk és velünk, hanem bennünk is jelen akar lenni, leküzdve a közte és az ember között emelt távolságot. A püspök háromféle „zár” feloldására hívta a hallgatóságot.

Először a szolgalelkűség zárjára, amely félelemből és kiszolgáltatottságból fakad.

Felidézte a háború okozta szorongást is, amely sokakat szerinte a kiskorúság állapotában tart, nem engedve felismerni, hogy nem az agresszivitásé, a hatalommániáé vagy az önzésé a jövő. Figyelmeztetett a hamis tájékozódási pontok keresésére, például a horoszkópokban, amelyek újabb belső zárakat helyeznek az emberre.

A prédikáció közepe különösen is kapcsolódhatott napjaink közéleti vitáihoz. Fekete Károly beszédében ilyen mondatok hangzottak el:

Hirdetés

„A Szentháromság Isten le akarja venni rólunk a szájzárakat, mert ez is kártékony, amikor el akarja hitetni velünk, hogy nem érdemes kiáltani, mert nincs kihez és nincs kinek szólni.”

„Istentelen korszakok szomorú kísérői az elnémuló nemzetek, az ajkakra fagyott imák, a népdalról, zsoltárról leszoktatott embertömegek, az élet önként vállalt némasága.”

„A változatos elnémulások és elnémíttatások mentén meg lehetne írni a magyar történelmet”, benne „felakasztott szabadságharcosokkal, megölt ifjakkal, indexre tett teológusokkal, művészekkel, írókkal, elnémított lelkipásztorokkal, állásuktól megfosztott értelmiségiekkel, megfélemlített tömegekkel.”

De nem hallgatta el az egyházi önvizsgálat szükségességét sem:

„Egyházi életünkre is jellemzőek a változatos elnémulások és elnémíttatások.” A megújulás lehetőségét azokban látja, „akik meg merték törni az össznépi hallgatást – akikben benne volt az istengyermekség öntudata, ami másokat is magával sodort.”

A valódi megszólalás forrásáról így beszélt:

„Nem kívülről, nem megafonon” adja Isten a szót, „hanem belülről fakasztja föl, a szívünkben szólal meg.”

(A megafon szó hangsúlyos használata különösen alkalmas arra, hogy felidézzük az e néven működő kormányzati propagandaközpont tevékenységét.)

Mert a szabadság Lelke „nem összevissza kiáltozik és jajveszékel, hanem egy tőről fakad az imádság lelkével.”

„Isten Lelke diktálja, mit mondj, mikor mondj és milyen tempóban – hogy szeretetteljesen tudjunk élni”.

Végül arról beszélt, hogy Isten le akarja venni rólunk azt a zárat is, amely elhitetné velünk, hogy nincstelenek vagyunk. Úgy fogalmazott:

„Vannak erők, akik el akarják hitetni, hogy »kicsi vagy és hallgass«, pedig „mi örökösök vagyunk”.

„Az evangéliumi emberi jog és az evangéliumi gondolat- és szólásszabadság mellé kell ez az evangéliumi örökösödési jog is: Isten már itt, a földön meggazdagít”

– tette hozzá, majd a zárszóban hangsúlyozta: a nyíregyházi központ is diakóniai központ, mert mindannyian Isten diakóniájára szorulunk.

Nem meglepő, hogy olvasónk is így fogalmazott: „Szerintem Fekete Károly püspök úr nem véletlenül beszélt a magyar történelemben sokszor alkalmazott szájzárak ellen.” „Annak örülnék, ha nem vinnék be a politikát a templom falai közé, de azt üdvözölném, ha konkrétan véleményt mondanának az egyházak ezen törvényről, és főleg, ha elítélnék azt. Hiszen ezzel az aktuális elhallgattatást akarja elérni a hatalom, ami Fekete Károly szerint is zsákutca, ebből még soha nem jött ki jó” – tette hozzá, majd levelét így zárta: „Még az is lehet, hogy ezen fontos képviselők ezt a prédikációt hallgatva is arra jutottak, hogy most ne szavazzák meg a törvényt.

(Az MTI így számolt be a Gulyás Gergely részvételével megtartott intézményavatóról.)

A prédikáció a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség YouTube-csatornáján nyilvánosan elérhető. (A vonatkozó rész 32:30-tól.)