Miközben rendszerváltással felérő megújulás zajlik a közéletben, az egyházi vezetők politikai befolyásolására irányuló törekvések alighanem velünk maradnak – hacsak nem teszünk ellene. Egyes értesülések szerint a KDNP a plébániákra építve próbálja túlélni a választási vereséget.
Épp egy áruházban vásároltunk a fiammal, amikor egy idősebb hölgy bevásárlókocsit tolva megindult felém. Gyorsan kiderült, hogy nem barátkozni akar: ingerülten közelített, és ha nem lépek el időben, talán sérülést is okozott volna. Nem járt sikerrel, de verbálisan azért csak odacsapott néhányat: hogy a templomból ismer, és én miket nyilatkozok a tévében… A többi kitalálható. Forrt benne az indulat, meg akart büntetni, mert ártok annak, amit ő kereszténységnek hisz. Nem haragudtam rá, de megsajnáltam, s utólag az irgalmasság szempontjait is figyelembe véve igyekeztem elmagyarázni a fiamnak, minek volt a tanúja. Egy katolikus pappal sokkal pozitívabb tapasztalatom volt: négyszemközt bocsánatot kért, amiért néhányszor prédikált a kormányt kritikával illetők ellen, így ellenem is, de, mint mondta, mentségére szóljon, hogy fentről kapta erre az utasítást.
Két példa a számtalanból, amikor személyesen is megtapasztaltam, milyen súlyos károkat képes okozni a hitélet világában a pártpolitikai befolyásolás. Van ennek több módja
a pénzügyi lekenyerezéstől a karácsonyi ajándékkiadványon és a szelíd zsaroláson át a fenyegetésig.
Ha az előző kormányzat egyházügyi intézői azt gondolnák, hogy belső fórumokon nem válik ismertté egyházi vezetőknek küldött nyomásgyakorló telefonos üzeneteik ténye és tartalma, nem tudok megnyugtató hírrel szolgálni. Ebbe a sorba illeszkedik a Magyar Hang értesülése, miszerint a katolikus klérus több tagja kapott üzenetet, amelynek KDNP-s feladója szerint a kialakult politikai helyzetben „az ellenállás kis szigeteit” kellene létrehozni a plébániákon.
A plébániákon, a parókiákon, a püspöki, zsinati hivatalokban ellenállásra kétségkívül szükség van, csakhogy mindenféle politikai befolyásolással szemben.
Hogy miért, annak számszerű indoklása ott szerepel a legutóbbi népszámlálási adatokban. Az anyagi bővelkedés vonzó lehet, de ahogy a bibliai időkben, úgy korunkban is ára van a túlzott mannafogyasztásnak. A Fabiny Tamás most leköszönt evangélikus püspök által emlegetett állványimádás épp arról tereli el az egyházi vezetők figyelmét, amire nekik kellene ráirányítaniuk mások tekintetét. Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak: a politikai függés, kiszolgáltatottság megrontja az egyházakat, eltéríti őket eredeti küldetésüktől.
A Tisza Párt a Szemlélek választás előtti körkérdésére reagálva világossá tette: a piarista öregdiák Magyar Péter által vezetendő új kormány célja az egyházak önálló működésének biztosítása,
az átláthatóbb, önellátóbb finanszírozás feltételeinek megteremtése,
a törvényileg szavatolt juttatások megtartásával. Meglátjuk, így lesz-e, de egyelőre nincs okunk kétségbe vonni az e téren tett vállalások érvényességét.
Aki pedig függőségbe szeretné terelni az egyházak képviselőit, a keresztényüldözés egyik sajátos útját választja. Ahhoz, hogy ez ne valósulhasson meg, nemet kell mondanunk mindenféle politikai befolyásolási kísérletre. Kedves papok, püspökök, lelkészek, hívek! Ne féljünk nemet mondani a fenyegetésekre, a mammon csábítására, s akár nyilvánosan szóvá tenni, ha bármely egyházi személy vagy szervezet ilyen próbálkozás jeleivel találkozik!
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
