Csiszár Klára: vigyázzunk jobban az egyházi munkavállalókra!

Nemrég egyszerre mondtak fel a romániai magyar katolikus sajtó négy meghatározó szerkesztőjének. Kívülről nem láthatunk bele egy akár több évtizedes munkakapcsolat összes rétegébe, így nehéz volna igazságot tenni az ügyben. A szereplőket jól ismerő Csiszár Klára partiumi születésű katolikus teológus szerint ugyanakkor a menesztés körülményei hordoznak tanulságokat.

Június közepén az érintettek számára váratlanul megszűnt a munkaviszonya a romániai magyar katolikus sajtó négy ismert szerkesztőjének: Bodó Mártának, Dénes Gabriellának, Szász István Szilárdnak és Molnár-Gál Katalinnak. A döntés a Verbum Egyesület által működtetett RomKat.ro nevű hírportál, a Vasárnap című hetilap és a Keresztény Szó című negyedéves lap munkatársait érinti. A kiadványokat a Verbum Egyesület adja ki, melynek tulajdonosa a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség.

A történtek után olvasói és szakmai körökben több mint háromszáz aláírónál járó szolidaritási kezdeményezés indult. A petíció megfogalmazói köszönetüket és szolidaritásukat fejezik ki az érintetteknek „mindazért a munkáért, amellyel hosszú éveken át szolgálták a romániai magyar katolikus közösséget és az egyházi sajtót”. A nyilatkozat aláírói arra kérték a Verbum Egyesületet és az érsekséget, hogy

„érvényesítsék az átláthatóság, a párbeszéd, a méltányosság és az emberi méltóság tiszteletének elvét”.

A Verbum Egyesület közleménye szerint nem egyszerű elbocsátásról, hanem gazdasági nehézségekkel és megváltozott médiafogyasztási szokásokkal indokolt szervezeti átalakításról van szó: „Az egyházi sajtónak ma egyszerre kell jelen lennie a nyomtatott és a digitális térben, gyorsan, hitelesen és széles körben elérve az olvasókat”, ezért „olyan szervezeti és működési megújulásra van szükség, amely hosszú távon biztosítja a Verbum Egyesület küldetésének fenntarthatóságát és hatékonyságát”. A Verbum azt írta, hogy a kiadványok fenntartása az érsekség támogatásával lehetséges, amely „nemcsak tulajdonosa, hanem direkt és indirekt módon konkrét támogatója, végső soron pedig fenntartója” a lapoknak. A kiadó egyúttal leszögezte: „Az átalakítás következtében megszűnő munkakörökben szolgáló munkatársainknak hálával tartozunk, munkájukat és eredményeiket tisztelettel és megbecsüléssel őrizzük”.

A szerkesztők szerint a döntés váratlanul érte őket. A Maszol.ro beszámolója szerint az érsekségen történt találkozó eleje még egy jövőbe mutató egyeztetésnek tűnt, majd közölték velük, hogy megszüntetik a munkaviszonyukat, az érintettek szerint anélkül, hogy ezt egyeztetés, illetve világos szakmai indoklás előzte volna meg. A négy újságíró ezután lehetőséget kapott, hogy médiumuk felületén elbúcsúzzanak az olvasóktól.

A kolozsvári rádióban nemrég a szereplőket jól ismerő, erdélyi születésű Csiszár Klára teológus nyilatkozott az ügyben. Miután a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese, a teológiai kar dékánja méltatta a szerkesztők munkásságát, a kérdést tágabb összefüggések közé helyezve arról beszélt, hogy az elbocsátás körülményei nem méltók az egyházhoz mint embereket foglalkoztató szervezethez. Szerinte az eset azt a kérdést hozza felszínre, hogy milyen munkaadó az egyház. Az alábbiakban a nyilatkozat vonatkozó részeit idézzük:

„A világegyház szinódusi záródokumentuma kimondja: az egyháznak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania azok méltóságát és jogait, akik munkájukban az egyháztól és intézményeitől függenek. (…) Kérdés az is, hogy milyen képet közvetítünk a világ felé arról,

hogyan bánunk azokkal az emberekkel, akik az egyház missziós munkájában nap mint nap részt vesznek.

Olyan munkatársakról van szó, akik közül többen évtizedek óta szolgálják ezt a közösséget – ha jól tudom, Márta esetében például 33 év munkaviszonyról beszélhetünk. És aztán egyik napról a másikra egy ilyen döntéssel találják szemben magukat. (…) A kánonjog általános elvként beszél a meghallgatáshoz való jogról, még akkor is, ha ennek gyakorlati érvényesítése nem mindig kézzelfogható, de az egyház hitelességét érinti, hogy hogyan hoz döntéseket emberek feje fölött. (…)

Egy ilyen döntés természetesen lehet akár egy konzultációs folyamat eredménye is, és lehet, hogy egy átszervezésnek ez a vége. De fontos, hogy ne maradjon meg az emberben az az érzés: »a fejünk fölött, szakértők feje fölött történt egy döntés«, amelybe az érintetteket nem vonták be, és amely után értetlenül állunk a tények előtt. (…)

Hirdetés

Én magam is egyházmegyei alkalmazásban dolgozom a Linzi Katolikus Egyetemen, amely a Linzi Egyházmegye felsőoktatási intézménye. A Linzi Egyházmegyének mintegy 9500 munkavállalója van, és úgy gondolom, hogy

az egyháznak meg kell tanulnia önmagára munkaadóként is tekinteni.

Ennek része a munkavállalói érdekképviselet, a kollektív szerződések rendszere, a szociális párbeszéd, a kiszámítható eljárások az átszervezések és leépítések során, valamint különböző támogatási eszközök biztosítása. (…)

Végső soron nem a saját „»bizniszünkről« van szó, hanem az evangélium tanításának hitelességéről. Arról, hogy mennyire vagyunk hitelesek a mai világban. Ennek egyik tükre pedig az, hogyan bánunk azokkal az emberekkel, akik nap mint nap, becsülettel – természetesen emberi hibákkal együtt, hiszen mindannyian emberek vagyunk – végzik a munkájukat, és hosszú időn keresztül szolgálják a helyi egyház közösségét, kommunikációját és küldetését. A méltányosság ebben az értelemben nem csupán munkajogi kérdés, hanem az egyházi hitelesség része.”