Elismerően szólt tegnap egy kormánypárti politikus arról a plébánosról, akit előtte kemény kritikával illetett, nem alaptalanul. Egy tanulságos, pozitívumokat is tartalmazó történet egyház és politika kapcsolatáról.
Élesen bírálta a napokban a Tisza Párt helyi országgyűlési képviselője a pétervásárai templom katolikus plébánosát, Fehér Róbertet. Kiss János szerint ugyanis „a hívek előtt tartott szent (?) beszédében a TISZA közösségét, a miniszterelnököt, a kormányt, annak intézkedéseit gyalázta, a TISZA politikáját és a körzet megválasztott országgyűlési képviselőjét állította pellengérre, valótlanságokat és hazugságokat is állítva. Mindezt mesterkélten teátrális, felháborodott, ingerült stílusban, mely mind tartalmát, mind előadásmódját tekintve alkalmas volt egy pontosan meghatározható közösség, társadalmi csoport elleni uszításra, megbélyegzésre, gyűlöletkeltésre, hergelésre.”
A beszédről készült felvétel alapján a stílus mindenképp kifogásolható, a pártpolitikai szándékot sem nehéz kihallani a pap szavaiból, ugyanakkor a prédikáció több olyan elemet tartalmazott, amely az egyház értékeinek megőrzésére hívja fel a figyelmet, még ha keresetlen szavakkal is. Ezt a homíliát összességében mégis nehéz építő, a hívő közösség és a társadalom lelki békességét szolgáló, evangéliumi szellemiségű üzenetnek nevezni. A kormánypolitikus részéről emlegetett uszítás, gyűlöletkeltés ugyanakkor túlzásnak tűnik, a Büntető Törvénykönyv emlegetése is kevéssé megalapozott.
Az, hogy Kiss János politikushoz illő reakciót adott, ha nem is helyeselhető, de érthető, Fehér Róbert viszont lelkipásztorként mindenképp súlyos hibát követett el.
A történetnek itt még nincs vége, s az ügy talán jelen sorok írásakor sem nevezhető lezártnak. Beindult ugyanis a politikai reakcióáradat, kezdve a KDNP augusztus 26-i közleményével, melynek már a címe is beszédes: „Ne avatkozzon be a TISZA az Egyház életébe!” Egy ilyen megszólalás 16 évnyi NER-korszak után legalábbis megmosolyogtató; a közleményben aztán már papok megfigyeléséről, keresztények elleni gyűlöletkeltésről írnak. Ilyesmiről természetesen szó sincs.
Míg a KDNP közleménye általánosságban utal az úgymond a Demokratikus Koalíció helyébe lépő Tisza Pártra, másnap a Parlamentben Rétvári Bence, a KDNP alelnöke egyenesen Gyurcsány Ferencet és kormányát idézte meg. Az ellenzéki képiselő szerint a plébános „csak kérdéseket tesz föl”, amire a válasz „az egyházak megfélemlítése”. „El a kezekkel az egyházaktól” – adta ki a jelszót Rétvári Bence, amellyel egyébként és általánosságban egyet is lehet érteni.
Az ilyen politikai csörték ritkán dőlnek el egyértelműen, ám ezúttal váratlan, sőt meglepő dolog történt. A prédikációban is említett kormánypárti képviselő csütörtökön azzal reagált ellenzéki képviselőtársa felszólalására, hogy a Parlamentben – „Le a kalappal a plébános úr közleménye előtt” kommentárral – felolvasta Fehér Róbert bocsánatkérését:
„Kedves Testvérek! Visszahallgattam az elmúlt vasárnapi prédikációmat. Sajnálom, hogy a szavaimmal megbántottam másokat. A szavaim alkalmasak voltak arra, hogy a helyi közösségekben és az egyházközösségben megosztottságot okozzanak, ezért bocsánatot kérek mindenkitől, akiket a szavaimmal megsértettem.”
Oly sok hasonló eset megtapasztalása után talán nem ok nélkül szakad fel hívő és nem vallásos emberben (Kiss János is utóbbiak közé sorolja magát): bravó! Hibázni, bántóan fogalmazni bárki képes, a bocsánatkérés azonban a jellemes emberek tulajdonsága. Fehér Róbert nem csupán arról tett tanúságot az elmúlt napokban, hogy neki is vannak érzelmei, indulatai, gyengeségei, hanem abban is példát mutatott, hogy
a bocsánatkérés nem a gyengeség jele, ellenkezőleg.
Akár a legsúlyosabb hibák beismerésében is erő van, amely képes gyógyítani, viharokat csendesíteni, árkokat betemetni.
Erre utal Kiss János reakciója is:
„A bocsánatkérés nagyon fontos dolog. Ha valaki belátja hibáját, és másképpen értékeli a korábbi megszólalását, azt ma ebben az országban, amely sajnos még mindig rendkívül megosztott, természetesen el kell fogadni. Továbbra is fenntartom, a politika nem Isten Házába való, sem a mindenkori kormány dicsérete, sem kritikája nem szerencsés egy vasárnapi misén a hívők előtt. Örülök, hogy ma már más is így érzi.
Nagyon jó látni, hogy vannak olyan közéleti viták, amelyekben nem az erő, hanem a józan ész győz, és a hibázó fél képes kimondani azt a szót, amely egy pillanat alatt közelebb hozhat egymáshoz mindenkit ezen a világon: bocsánat.
Köszönöm plébános úrnak, hogy kimondta ezt a szót.”
A hírekbe negatív felhanggal bekerült Pétervására egyházközsége immár üdítő kivétel, egyúttal azt is felvetve, hogy vajon az elmúlt években hasonló kirohanásokat, túlkapásokat elkövető papok, püspökök vajon képesek-e követni a plébános példáját. Hogy a KDNP a történtek után képes lesz-e önkritikát gyakorolni, annak alighanem kevesebb az esélye – pedig az lenne az igazi jel arra, hogy új korszak nyílhat a kereszténység és a politika viszonyában.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
