Gégény István

Miközben keresztényként a legkevésbé sem lehet egyetérteni a budapesti plébános újabb pártpolitikai kampányprédikációjával, a jelenség nem megérthetetlen. Akkor járunk el a legjobban, ha elfogadjuk mint tényt, azzal viszont nem vagyunk hajlandók megbarátkozni, hogy az egyház bármely képviselője így beszéljen, viselkedjen.

Ahol az előző kormányfő abbahagyta az Advent-hadművelettel, a Tisza ott folytatja a Tisztítótűz-művelettel. A vallási kifejezések politikai eszközként csatasorba állítása terén is ideje lenne rendszert váltani. Az egész társadalomnak jót tenne, ha parlamenti képviselőink a szavaik helyett inkább a tetteikkel „kereszténykednének”.

A kormányváltás mellékhatásaként a hazai egyházi szervezetek is különleges helyzetbe kerültek. Az elmúlt 16 év ugyanis a bőkezű támogatás, túlzó mértékű pozitív diszkrimináció által nem csupán ápolt, de el is takart. A kereszténység alapjait érintő kérdések várnak hosszú ideje megválaszolásra, és a megfejtés aligha fog gyorsan megszületni.

Szerethető, hiteles, őszinte, kedves, sokszínű, befogadó, meghallgató… Talán nem pont ezek a kifejezések jutnak elsőre honfitársaink eszébe a katolikus egyházról. Az idei kaposvári Katolikus Társadalmi Napok résztvevői azonban a kereszténységnek épp ezt az arcát tapasztalhatták meg.

Az Igazságosabb és testvériesebb világot! című megnyilatkozást 1996. szeptember 3-án adta ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. A körlevél olyan határozottan foglal állást politikai, gazdasági, oktatási, környezetvédelmi és egyéb társadalmi kérdésekben, ahogyan sokan joggal elvárnák az egyháztól – és amilyen egyértelmű kiállásra hosszú ideje nem láttunk példát a magyar egyházi vezetők többségétől.

Elismerően szólt tegnap egy kormánypárti politikus arról a plébánosról, akit előtte kemény kritikával illetett, nem alaptalanul. Egy tanulságos, pozitívumokat is tartalmazó történet egyház és politika kapcsolatáról.

Az érces hanggal megáldott dalnok utolsó albuma stúdiófelvételekor még fel sem merült, hogy ez lesz szerzői pályafutásának, egyben gazdag életművének záróakkordja.

Hitelességi válság, elodázhatatlan szembenézés, az egyházat feszítő politikai logika és egy különleges ökumenikus barátság három debreceni püspök között – ezekről is beszélgettünk Fekete Károllyal. A tiszántúli református püspök helyzetképe az általános tisztújítás előtt álló hazai reformátusság belső küzdelmeiről és lehetőségeiről.

A református lelkészből lett miniszter szerint számos gyülekezet úgy működik most, mint a kommunizmus idején, az előző kormány gyűlöletexportjával szemben a Tisza exportcikke a részvételiség, a kereszténynek nevezett politizálás európai helyzetét pedig gyomorforgatónak látja. Tarr Zoltán minderről július 9-én, a Sopronban megszervezett Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón beszélgetett Prőhle Gergely országos felügyelővel.

Ideje felkelniük a magyar keresztényeknek a kényelmes kanapéról, a kormányváltás esély lehet a lelki megújulásra, Isten kavics helyett drágakövet szeretne ajándékozni nekünk… A jövő egyházáról, annak remélt liturgikus fejlődéséről is beszélgettünk a nemrég idősek otthonába költözött katolikus főpásztorral.