A Krisztus-ábrázolás rólunk szól, nem Krisztusról – kérdések és gondolatok egy eltávolított kép apropóján

Felelőssége-e a művészetnek, hogy mások érzéseit ne sértse meg? Miért ábrázolja provokatív módon Istent valaki, akit szintén Isten teremtett? Egyáltalán érdekli-e Jézust, hogyan jelenítjük meg őt?

A Guardian írt arról, hogy július elején az ausztráliai Liverpoolban a Blake Art Prize nevű kiállításról eltávolították Philjames “Jézus szól a jeruzsálemi leányokhoz” c. festményét. Az eltávolítást Ned Mannoun, az új-dél-walesi város polgármestere kérte, miután a Looney Tunes-karakterekkel kiegészített mű indulatos reakciókat váltott ki, mondván, kigúnyolja a keresztény vallást.

A település által rendezett kiállítás olyan kortárs művészeti alkotásokat díjaz, amelyek témája a spiritualitást és a vallást kutatja, és ahol változatos kulturális háttérrel rendelkező művészek állítanak ki. Ez a kép azonban korábban nem látott tiltakozási hullámot váltott ki, ami még Philjamest is meglepte. Az alkotó 15 éve készít ilyen jellegű karikaturisztikus munkákat, és állítása szerint ugyan kapott már kritikákat a műveiért, de ilyen mértékű felháborodásra nem számított. Volt néhány olyan tiltakozó is, akik erőszakkal fenyegették meg a múzeumot és annak munkatársait, ha nem távolítják el a képet.

Miután az alkotás lekerült a falról, Charlie Bakhos, a Christian Lives Matter konzervatív katolikus csoport alapítója a közösségi médiában azt írta: „Ez egy újabb támadás a kereszténység ellen, amelyet a széles körű támogatásnak köszönhetően sikerült megállítanunk! Védjük továbbra is tisztelettel hitünket, amiért elnyerjük majd a nekünk járó jutalmat, hiszen Jézus a mi oldalunkon áll.”

Philjames: Jézus szól a jeruzsálemi leányokhoz – forrás: The Guardian

De meddig mehet el a művészi önkifejezés?

Művészet-e a művészet, ha az alkotónak figyelnie kell arra is, hogy ne sértse meg mások, például a hívők érzéseit?

Alkotóként és hívőként most saját magammal is vitatkozom, ugyanis él bennem a művész, aki kizökkenteni és provokálni akar, és mindent kedvel, ami eltér megszokottól – de él bennem az érzékeny hívő is, aki folyamatosan védi és biztonságban akarja tudni a saját hitét és istenkapcsolatát.

A válaszkeresésben nem hagyhatjuk figyelmen kívül az alkotó szándékát: vajon Philjames művészi önkifejezésként készítette a képet, vagy bántani akart vele egy társadalmi csoportot?

Korábban írtam az ellenfélnek odatartott “bal orcáról” – most is felmerül a kérdés: lehet-e a katolikus egyház elleni támadásnak venni egy művészi alkotást? És ha valóban “támadással” állunk szemben, szabad-e, netán szükséges-e fenyegetnünk az alkotót és a múzeum önkénteseit fizikai erőszak alkalmazásával, ha nem teszik el szem elől azt a nyavalyás képet?

Azt biztosnak gondolom, hogy fontos kommunikálni, hangot adni érzéseinknek, ha egy ábrázolást, művészi alkotást hívőként bántónak érzünk. Azonban azt is gondolom,hogy nem szerencsés sértődöttséggel és fenyegetéssel reagálnunk arra, ami nem is biztos, hogy szándékos sértésnek indult. Talán éppen ilyenkor érdemes elgondolkodni, mit jelent, ha “odatartjuk a bal orcánkat”, vagyis felvállaljuk, hogy ez számunkra bántó, és meg is fogalmazzuk ezzel kapcsolatos érzéseinket és kéréseinket a másik felé – de nem támadunk vissza. Mert az cseppet sem keresztényi megoldás a helyzetre.

Ezek a külső szempontok – most nézzük meg magunkat kicsit közelebbről!

Ahogyan mindenkiben él egy archetipikus apa- és anyakép, ugyanúgy él egy belsővé tett istenkép is, ami életünk előrehaladtával (jó esetben) folyamatosan fejlődik. Vagyis mint minden szoros kapcsolatunk, úgy az Istennel való kapcsolatunk jellege is változik. Ez a változás olykor okozhat válságot az életünkben, de

ha a belsővé tett istenképünk és a hitünk elég erős, akkor azt semmiféle külső behatás nem tudja megsérteni.

Ahogy Jézus sem reagált érdemben az őt ért provokációra, és nem hitt a szemet szemért-elvben, úgy vélhetően egy nem hívő által készített művészi alkotás sem fogja kizökkenteni Őt. Minket azonban, ha nem áll elég stabil lábakon a belső hitünk, annál inkább kizökkenthet. Ha személyes támadásnak veszünk egy műalkotást, az annak a jele, hogy “odakint” keressük az istenképet, nem belül. Akkor érdemes feltenni magunknak a kérdést: hol tart most a saját kapcsolatunk Istennel?

A katolikus vallás tele van szimbólumokkal, amikre szigorúan vigyáznunk kell. Ha Philjames egy ellopott Oltáriszentségre rajzolta volna Goofy karakterét, az valóban és egyértelműen az egyház megsértését jelentené. Mert számunkra az Oltáriszentség, a bor vagy az ostya nem tárgyak, hanem szimbólumok, amiket a hit gyakorlásán keresztül belsővé teszünk. Mi így – így is – találkozunk Istennel.

A szimbólum tehát szent – de egy műalkotás nem az.

Ráadásul a művész nem tartja magát vallásosnak, így számomra ezért is válik kicsit súlytalanná ez az egész ügy. Feldmár András írta egyszer: csak úgy tudok valakit megátkozni, ha a másik is ugyanúsz hisz, mint én. Ha nem hisz, nem is hat rá az átkom.
Ennek mentén miért kérjük számon Philjamest, amiért a képe nem “katolikus-barát”?

Olvasva a Guardian cikkét, Rob Forsyth-nak, Dél-Sydney anglikán püspökének megnyilvánulása a legszimpatikusabb számomra, aki szerint ez olyasvalami, aminek ő nem örülne, de ez nem jelenti azt, hogy be kellene tiltani.

Bárhogy is forgatom magamban a kérdést, számomra a művészet mindig az egyéni önkifejezést fogja jelenteni, ezért én nem is érzem sértőnek Philjames festményét (úgy végképp nem, hogy nem is állt szándékában megbántani a hívőket.) Azonban azt is értem, hogy ez sokaknak sértő – ebben az esetben fontos a visszajelzés, de bárki testi épségét fenyegetni minimum gyerekes megoldásnak tűnik.

Az viszont jó, hogy léteznek az eféle parázs viták, hiszen ez azt jelenti, hogy a művészeknek fontos a művészi önkifejezés, a hívők pedig kiállnak a hitüket építő vallási jelképek, személyek védelme mellett.

Fodor Katalin

Így támogathatja a Szemléleket

A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.

Támogatom