Edith Bruck 94 éves holokauszttúlélő és Andrea Riccardi olasz történész, a Sant’Egidio közösség alapítójának beszélgetését tartalmazza a magyarul A rosszon túl címmel nemrég megjelent könyv. A Vigilia Kiadó kötete kettejük dialógusán keresztül vizsgálja a II. világháború történéseit és korunk számos társadalmi kérdését. Szűcs Adél ismertetője.
A könyv többrétegű és mély beszélgetés, mely a történelem/egyháztörténet, a filozófia, az emlékezetpolitika és a szociológia szintézise. Műfaját éppen emiatt nehéz meghatározni. A rosszon túl ugyanis legalább annyira szól Edith Bruck holokausztélményéről és történelemszemléletéről, mint korunk társadalmi jelenségeiről és problémáiról, melyeket főképpen Andrea Riccardi közvetít. A mű nem kifejezetten tudományos igénnyel megírt munka, mégis a két személy mély megértésből és empátiából fakadó történelem- és társadalomszemlélete a legkülönfélébb olvasói igényeket is kielégítheti. Bruck és Riccardi kiegyensúlyozott beszélgetőpartnerei egymásnak, és kettejük dinamikája – Riccardi idealizmusa és Bruck racionális megközelítései – teszik igazán élvezetessé az olvasást.
A rosszon túl talán legfontosabb üzenete, hogy a 20. század történeti mérlegén rossznak ítélt események (világháborúk, holokauszt, egyéb népirtások) emléke nem homályosodhat el, és az emlékezésből fakadó párbeszéddel sokat tehetünk társadalmunk jobbá tételéért.
Ennek üzenetéről a leginkább Edith Bruck tanúskodik, aki – noha borzasztó tapasztalatokat élt meg – soha nem ismerte a gyűlöletet.
Bruck kiváló historikus, aki racionálisan, ugyanakkor megrendítően képes beszélni a zsidóság tragédiájáról. A táborokról szóló beszámolói a holokausztmemoárok között előkelő helyet foglalnak el, és ez a munka sem kivétel. Hasonlóképpen fontos, ahogyan a Horthy-korszak Magyarországát látja, mely némiképp eltér a megszokott történelemszemlélettől, épp ezért fontos forrása a magyar antiszemitizmus történetének. Beszámolója azért is tanulságos, mert nem merül ki a holokauszt tragédiájának szemléltetésében, hanem elmondja azt is, hogy a háború után kortársai hogyan küzdöttek meg a rossz jelenlétével, és milyen ellentmondásos viszonyba kerültek a Soát túlélőkkel. Edith Bruck szavaiból azonban inkább a túlélési ösztön és a derű hallatszik, semmint a múlt feletti kesergés.
Bruck beszélgetőpartnere a 20. századi holokauszttörténettel, valamint egyháztörténettel foglalkozó Andrea Riccardi, aki méltó partnernek bizonyul, és noha egy generációval fiatalabb, történelemszemlélete is érdekes adalékot nyújthat az olvasónak. Riccardi családja a „másik oldalról” látta a II. világháborút, a rokonok között egyaránt volt Mussolini-párti és antifasiszta. A két fél soha nem tudta igazán megérteni egymást, így a történelem elszakította őket egymástól. A párbeszéd fontossága ezért is fejlődhetett ki a történészben, aki Együttélés címmel monográfiát is megjelentetett a dialógus fontosságáról.
Riccardi emellett a Sant’Egidio közösség alapítója, és a jelen könyv üzenete sem érthető meg teljesen a közösség értékeinek ismerete nélkül. Néhány éve Ferenc pápa azt mondta, hogy a Sant’Egidio a „három p” közössége: preghiera (ima), poveri (szegények) és pace (béke). A jelen munkában főképpen a béke témaköre terebélyesedik ki, és Riccardi ügyesen helyezi történeti kontextusba a közösség békéltető tevékenységét, közöttük a mozambiki békemissziót. Az afrikai országban 1992-ben polgárháború tört ki, melyben a kormánypárti hadsereg és a rendszerellenes gerillacsapatok harcoltak egymás ellen, sok civil áldozatot követelve.
1992 végén a Sant’Egidio tárgyalásra hívta a feleket a közösség római székhelyére, melynek eredményeképpen 1993-ban békét kötöttek.
A Sant’Egidio 1968-as alapítása óta munkálkodik a békéért. Riccardi és Bruck a közösség példáján keresztül mutatják be, miképpen lehet párbeszédet kialakítani, és ezáltal elérni konfliktusok megoldását. Az egyik ilyen, a könyvben is emlegetett probléma a migráció. Európa nehezen tud megbirkózni a menekültek és a migránsok egyre növekvő áradatával; a Sant’Egidio közösség is látja ezt, de a humanitárius folyosók segítségével lehetőséget nyújt a legjobban rászorulóknak, hogy Európába érkezhessenek, ugyanakkor vállalja az ide érkezők integrációját is.
A szerteágazó beszélgetésből három témát emelünk ki. Az egyik az antiszemitizmus, mely azonban nem merül ki a holokauszt előzményeinek feltárásában; a beszélgetőpartnerek megmutatják, hogy a jelenség korunkban újjáéledőben van. A második nagyobb téma a globális világ változásai és annak kihívásai, melyről szólva Riccardi hivatkozik Samuel P. Huttington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című művére. Ebben az összefüggésben szóba kerül a Gázai övezet is, és Palesztina kérdésében a beszélgetőpartnerek hivatkoznak Martin Buber zsidó filozófus munkáira, valamint a „két nemzet, két állam” elvre is.
A harmadik nagyobb témakör az Európát érintő demográfiai válság és az ebből adódó generációs krízisek. Riccardi kiemeli, hogy a fiatalok és az idősebbek között egyre nagyobb a szakadék, és az idős réteg növekedése mellett a fiatalok kevéssé kapnak teret, ez pedig szerinte társadalmi szakadáshoz fog vezetni. Riccardi idézi Pascal Bruckner szociológust, aki a társadalmi problémák gyökerét abban látja, hogy a mai értékrend a „mi”-ből az „én”-be fordult.
A partnerek foglalkoznak még az emlékezettel, az olasz nyelvvel, a nők és a férfiak helyzetének változásával, a vallással, valamint az autoriter rezsimek természetével. Párbeszédükben minden nagyobb témaegység végén bemutatnak egy-egy intézményt vagy személyt, amelyek/akik a békét, a párbeszédet segítik elő, vagyis a rosszat jóra fordítják.
Az első két ilyen személy egy német katona és egy német szakács, akik a fiatal Edithnek kesztyűt, illetve ételt adtak a táborban.
Nevükre már nem emlékezett, de azt mondja, ez a két férfi segítette a túlélésben.
A másik fontos közvetítő a katolikus egyház. Riccardi bemutatja, hogy a 20. századi pápák miképpen építették a párbeszéd útjait, s miképpen járultak hozzá a közösségek és a társadalmak megbékéléséhez. Riccardi és Bruck egyaránt fontosnak tartja kiemelni II. János Pál 1986-ban, a római zsinagógában tartott beszédét és az ugyanebben az évben Assisiben tartott békeimádságot a vallások közötti párbeszéd megerősítéséért. Hangsúlyosan kerül szóba Ferenc pápa is, aki annak idején személyesen ellátogatott Edith Bruckhoz, és egész pontifikátusát a békevágy jellemezte.
Idézetek a beszélgetésből
„Ha van valami, amiért hálás lehetek – nem tudom, kinek –, az az, hogy egészen mentes, szabad vagyok a gyűlölettől (…) Halálra kell éheztetni a rosszat, mert jóból és rosszból vagyunk összegyúrva, és egy morzsányi emberség minden emberben ott van.” (Edith Bruck)
„Pino Puglisi atya, akit 1993-ban a maffia gyilkolt meg Palermóban, azt mondta: »Ha mindenki tesz valamit, akkor sokat lehet tenni«. Te sokat tettél, Edith. Mindnyájunknak meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hogy ne törődjünk bele a rossz elfogadásába.” (Andrea Riccardi)
„Egy napig sem felejtettem el. Ez segít nekem megérteni a mai világot és elképzelni a holnapot. Minden mindennel összefügg. Nem szabad elfelejteni, mert a múlt nemcsak az, amit te átéltél, hanem hat arra is, amilyen ma az emberiség. Nem magamnak írok, hanem azért, mert mélységesen remélem, hogy írásaim lapjairól néhány csepp jó eljut a világba, hogy ne törődjünk bele a rosszba.” (Edith Bruck)
„A legutóbbi CENSIS-jelentés szerint társadalmunk az alvajárók társadalma: ki-ki közönyösen jár-kel a valóságban, nem törődve a körülötte lévőkkel. Végső soron a globális világ erkölcsi kudarca az, hogy nem sikerült egy olyan spiritualitást kialakítanunk – használhatom ezt a szót? –, amely együttérző, vagyis képes lenne részt venni olyan helyzetekben is, amelyek földrajzilag távol vannak. Ahogy te is hangsúlyoztad, Edith, nem elég azt mondani, hogy ez vagy az nem rám tartozik, mert távol van… – nagyon is rám tartozik, mert – ismétlem – a globális világban a távoli csapások anyagi következményei mindnyájunkat utolérnek.” (Andrea Riccardi)
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
