Van egy történet a Bibliában, amit rengeteg ember ismer, és amire a tékozló fiú történeteként szokás hivatkozni. Egy másik nézőpontból ez az elbeszélés a mindenét ‒ nem csupán anyagi javait, a „hízott borjút” örömében feláldozó, hanem szeretetét is méricskélés nélkül „pazarló” ‒ tékozló atya története.
Ez a gondolat Jeszenszky Géza kapcsán jutott eszembe, akit épp saját fia gyaláz úgy, hogy az jobban fáj neki, mint az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet. És az apa nem támad vissza, nem kéri ki magának, hanem ebben a helyzetében is szereti, elfogadja, megérti a fiát. Nem ért vele egyet, de igyekszik megérteni.
És éppen ez az apai reakció mutat rá, hogy a maga módján, a saját nézőpontjából a fiának is igaza van, még ha ez sokunknak érthetően nem tetszik, sőt, mély fájdalmat okoz is. Az
a fiú ugyanis egy olyan zárt vallási csoport tagja, amelynek saját istenképe van, dogmái sem ismeretlenek
(„akkor van vége a meccsnek, amikor mi nyerünk”, „én tudom jól” és hasonlók), és amely fanatikus közösség mindent sátáninak tart, gyűlöl, üldöz, megvet, szidalmaz, ami nem egyezik a csoport vezérideológiájával.
Jeszenszky Géza és fia egymásról tett kijelentéseiben felfedezhető a magyar társadalom jelen helyzetének ‒ a néplélek nyomorúságának ‒ morális esszenciája. Mindketten hisznek valamiben. Egyiküket evilági alapokra épülő fanatizmus hajtja, másikuk szavai végtelen perspektívák fürkészésére inspirálnak. Egyikük arra hajt, hogy mindenki értsen vele egyet, másikuk megérteni igyekszik, elfogadni, irgalommal tekinteni még az őt akár szavakkal bántalmazóra is.
Ez a jelenkori történet azt (is) üzeni, hogy van választásunk, és nem mindegy, milyen csillagot követünk.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
