Épp megújul a magyar katolikus egyház – több püspökcsere is a levegőben lóg

Miközben több magyar katolikus egyházmegye vezetője is elérte a nyugdíjkorhatárt, egyre időszerűbb a kérdés: hogyan, kiknek a javaslatai alapján dől el, hogy a pápa kit nevez ki püspöknek, és mi indokolja a folyamat titkosságát? Kis magyar egyháztáji háttér.

Fordulatos év volt 2025 a katolikus egyházkormányzás szempontjából. Áprilisban elhunyt Ferenc pápa, májustól utódja, XIV. Leó vezeti a katolikusok világméretű közösségét. Idehaza Székely János személyében új elnököt, illetve új Állandó Tanácsot választott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, amely döntés a pápaválasztáshoz hasonlóan szinte egyből éreztette hatását. Elhunyt két magyar püspök: Katona István nyugalmazott egri segédpüspök 97 évet élt, Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyéspüspök 93 évesen halt meg. Négy katolikus püspök töltötte be tavaly a 75. életévét, ami főpásztoroknál különleges határvonal: ekkor a megyéspüspöknek – tehát a részegyházat (egyházmegyét, főegyházmegyét) vezető ordináriusnak – fel kell ajánlania a lemondását, amit a pápa vagy elfogad, vagy engedélyezheti az illető további szolgálatát.

Bíró László egészségügyi okokból évekkel ezelőtt nyugállományba vonult, Varga Lajos pedig váci segédpüspökként nem irányít részegyházat. A legaktuálisabb döntési helyzet Spányi Antal székesfehérvári püspök és Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szolgálatával függ össze. Bár az utódlást illetően – jelenleg – csupán szűk körnek van véleményezési lehetősége, nem kiismerhetetlen, hogy mi alapján dől el, ki irányíthat egy katolikus egyházmegyét. Ennek a folyamatnak a részleteit mutatjuk be az alábbiakban.

Meddig maradhat egy püspök egy egyházmegye élén?

A 75 éves életkor elérése nem jelent automatikusan búcsúzást az adott részegyház vezetésétől, jó példa erre Christoph Schönborn bíboros, aki 80 éves koráig állt a Bécsi Főegyházmegye élén. Ő is felajánlotta a lemondását 75 éves korában, ahogy erről az Egyházi Törvénykönyv 401. kánonjának 1. paragrafusa rendelkezik, ám a döntés a pápa kezében van. Minden más személy csak tanácsolhat, véleményezhet. A püspöki székből a kánoni korhatár előtti távozás oka lehet elhalálozás vagy egészségügyi probléma, esetleg olyan „más súlyos ok”, ami miatt az illető alkalmatlanná vált hivatalának betöltésére (401. kánon 2. paragrafus). Így vonult vissza 70 évesen Mayer Mihály pécsi megyéspüspök, 71 évesen Bíró László tábori püspök, vagy a szintén egykori katonai ordinárius Szabó Tamás, mindössze 51 évesen.

A korhatár tehát mérföldkő, de nem kötelező választóvonal. Ebből fakadóan mind Bábel Balázs, mind Spányi Antal akár évekig vezetheti még egyházmegyéjét. Mégis nyilvánvaló, hogy utódaik keresése folyamatban van, és mind a katolikus, mind a szélesebb közvélemény érthető érdeklődéssel fordul elsősorban a kalocsa-kecskeméti érseki szék várományosa felé.

Hogyan lehet valakiből püspök?

Bár egy pápa megválasztása sokkal jelentősebb döntés, a konklávé döntéshozatali logikája mégis sokkal átláthatóbb, mint egy püspöki szék betöltését megelőző kiválasztási folyamat. Minden 35. életévét betöltött, legalább öt éve felszentelt pap alkalmas ugyanis arra, hogy püspök legyen. Ebből a hazánkat érintően ezernyi potenciális „jelöltből” elsősorban maguk a püspökök tesznek javaslatot a szerintük alkalmas személyekre, az Egyházi Törvénykönyv 377. kánonjának megfelelően háromévente, de ettől eltérő rendszerességgel is tehetnek javaslatot. Ezt tehát akkor is megteszik, amikor épp nincs szükség új püspökre. Jelentős szerep hárul a szentszéki nagykövetre, aki bármely pap véleményét kikérheti egy új püspöki kinevezés kapcsán.

Értesüléseink szerint épp ilyesmi történhetett tavaly a kalocsa-kecskeméti főegyházmegyében, ahol az apostoli nuncius néhány lelkipásztort megkérdezhetett a főegyházmegye leendő vezetőjét illetően. A javaslatok alapján aztán a pápa választja ki a részegyház új vezetőjét. Sőt, olyan személyt is kinevezhet, akit senki nem javasolt. Kivételt képez néhány különleges egyházmegye, ahol „törvényes választás” útján döntenek az új püspök személyéről, de itt is szükség van a pápa megerősítésére. Ilyen püspökségek léteznek például Németországban, Svájcban is. 

Akármennyire titkos is a jelölési folyamat, az egyház belső fórumain gyakorlatilag folyamatosan zajlik a témát érintő gondolkodás. Magyarországon ráadásul vannak tipikus „püspökcsináló” pozíciók. Akit például kineveznek a Központi Papnevelő Intézet élére vagy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárának, abból nagy eséllyel püspök lesz. Ezen posztok valamelyikét töltötte be püspöki kinevezése előtt Várszegi Asztrik, Ternyák Csaba, Veres András, Mohos Gábor, Bíró László, Marton Zsolt és Martos Levente Balázs is. Ferenc pápa annyit újított e téren, hogy előnyben részesítette a lelkipásztori tapasztalatot, vagyis szívesebben nevezett ki plébánosokat. Alighanem e törekvés egyik gyümölcse például Varga László, aki évek óta abban a Kaposvári Egyházmegyében szolgált papként, amelynek a főpásztora lett.

Miért titkos a püspöki kinevezés folyamata?

A püspökjelölési folyamat titkossága mellett számos érvet fel lehet sorolni. Gondoljunk csak bele, milyen hatása lenne annak, ha mindenki tudhatná, kiből lett majdnem püspök, aztán mégsem úgy alakult. Pláne akkor, ha szinte közfelkiáltással vágynának rá sokan, hogy egy egyházmegye új vezetője X legyen, a pápa valamiért mégis Y mellett dönt. A katolikus egyház nem demokratikus szervezet, és ez nem pusztán történelmi hagyomány, hanem az egyház helyes működési módja. De amint már láthattuk, léteznek olyan egyházmegyék a világban, ahol átláthatóbban zajlik az új püspök megválasztása. Sőt, az evangélikus egyházban Fabiny Tamás utódlási folyamata épp nemrég mutatott rá példát, hogy miként lehet tisztújítást tartani úgy, hogy a püspökjelöltek testvéries módon, a nyilvánosság előtt mérettetik meg magukat, és a végül nem befutó szereplők is emelt fővel folytathatják lelkészi szolgálatukat.

Hirdetés

Lehetőség tehát van rá, hogy eltérjünk a főszabálytól. Ráadásul a jelenlegi pápa még bíborosként utalt rá, hogy az új püspöki kinevezéseket megelőző folyamatot szinodálisabbá lehetne tenni, vagyis szélesebb körben lehetne megvitatni, ki alkalmas püspöki szolgálatra, kiben látják akár a hívek is a jövő főpásztorát. A döntés így is a pápáé maradna, de több vélemény, több szempont alapján választhatna. Ha ráadásul nem szinte kizárólag a jelenlegi püspökök ajánlása lenne a mérvadó, az nagyobb esélyt jelentene a megújulásra. Egyes jelenlegi püspökök esetében például nagy kérdés, hogy ki és miért látta az illetőt alkalmasnak arra, hogy főpásztor legyen belőle.

Azt is érdemes megfontolni, hogy a XXI. században a titkosság mennyire biztosítható. Ha például nem csupán annak híre jutott el hozzánk, hogy nagy valószínűséggel milyen „felmérés” zajlott a kalocsa-kecskeméti főegyházmegye egyes papjai körében, de az is tudható, a többség kit látna szívesen az érseki székben (meglepő név került elő), s azt is kifejezték, kinek nem örülnének (ebben nincs nagy meglepetés), akkor talán valóban érdemes megfontolni a rendszer átalakítását. Márpedig nem dogmáról van szó, az egyházi törvénykönyv rendelkezéseit lehet, időnként szükségszerű is módosítani.

Szükséges-e jelenleg új püspököket kinevezni?

A magyar katolikus egyház 2026 kezdetén bőségesen el van látva püspökökkel, így két, nyugdíjkorhatárhoz ért egyházmegyei vezető lemondásából még nem következik új püspökök kinevezése. Még ha a pápa máris elfogadná a kalocsa-kecskeméti érsek és a székesfehérvári megyéspüspök lemondását, a négy leginkább alkalmas segédpüspök – Mohos Gábor, Martos Levente Balázs, Fábry Kornél, Fekete Szabolcs Benedek – bármelyike kinevezhető utódnak. De olyanra is volt példa hazánkban, hogy az egyik részegyház vezetője kapott kinevezést egy másik részegyház vezetésére. Így lett a közelmúltban a pécsi megyéspüspökből veszprémi érsek, és így került a szombathelyi püspök Győrbe. És létezik kombinált döntés is, például a pápa az egyik megyéspüspököt kinevezi kalocsa-kecskeméti érsekké, az ő helyére pedig megteszik az adott egyházmegye segédpüspökét. 

Miért nem érdekes a hívek véleménye?

Ebben az elemzésben – tiszteletben tartva a hatályos szabályozást – nem nevesítettük, hogy kik esélyesek valamely egyházmegye vezetésére. Arra szerettünk volna rávilágítani, hogy miközben zajlik a személyi változások előkészítése, értsük meg, mi és miért történik. Azon is érdemes elgondolkodnunk, mennyire jó a mostani rendszer, amikor a híveknek annyi joguk van, hogy tudomásul vegyenek egy döntést. Az MKPK tagjai érthetően maguk közül választanak elnököt, a bíborosok pedig – általában – maguk közül választanak pápát, így ezen döntések titkossága érthető. Egy új püspök kinevezése azonban jelentősen befolyásolja az adott részegyház tagjainak életét. Arról pedig a nyilvánosság is értesülhetett, hogy elmúlt években nem egy hazai főpásztor került súlyos konfliktusba saját híveivel. Az ilyen feszültségeket legalább részben meg lehetne előzni egy szinodálisabb püspökjelölési folyamattal. Ki tudja, talán az új esztergom-budapesti vagy egri érsek néhány év múlva esedékes kiválasztási folyamata már kevésbé lesz titokzatos…