Evangélikus püspökválasztás: akár nő is lehet Fabiny Tamás utódja

2026 februárjában nyugdíjba vonul az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás, aki 2017–2024 között a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke is volt. Fabiny egyháza egyik legkarakteresebb arcává vált, ezért nagyobb közérdeklődésre tarthat számot az is, hogy ki lesz az utódja. Ha pedig az egyetlen női jelölt kapna bizalmat, az a történelmi jelzőt is kiérdemelné. Laborczi Dóra írása.

Fabiny Tamás rendszeresen hallatja a hangját társadalmi kérdésekben: szót emelt a menekültek démonizálása, a közbeszéd eldurvulása ellen, valamint a közéleti tisztesség és az emberi méltóság védelmében, többek között a Szemléleken. Keresztény közéleti hangja miatt számos támogatót és kritikust is szerzett. Ez az örökség is – valamint az egyházak közéleti kérdésekben igen változó megnyilvánulásai vagy leginkább hallgatása – az oka, hogy

a jelöltek számára kardinális kérdés: mit gondolnak egy püspök közéleti szerepvállalásáról.

Az örökség és a kerület nem csak ezért kihívásokkal teli. A püspök feladata az egyház hitéletének irányítása; elsősorban azért felel, hogy az igét tisztán hirdessék, és a szentségek (utóbbiból az evangélikusoknál kettő van: az úrvacsora és a keresztség) gyakorlása is ennek megfelelően történjen.

Az Északi Evangélikus Egyházkerület ugyanakkor társadalmi csoportokat, gyülekezeti formákat és kegyességi irányokat tekintve is heterogén. Egyszerre tartozik ide a főváros budai oldala és a budai agglomeráció jómódúbb települései, gyarapodó tagszámú gyülekezetekkel, de a gyorsan növekvő városi térségek kihívásaival; illetve Északkelet-Magyarország elnéptelenedő területei, ahol a népességfogyás és az elvándorlás miatt sok gyülekezet fennmaradása került veszélybe. Vagy akár Nyíregyháza és környékének sajátos kegyességgel rendelkező, szlovák evangélikusok alapította gyülekezetei, ahol az evangélikus lakosság máig meghatározó, és ahol néhány kivételtől eltekintve konzervatívabb, evangelikál kegyességet képviselő lelkészek szolgálnak. (Ennek az irányzatnak a legismertebb megnyilvánulása a Hajdu-Szabolcsi Egyházmegye 2019-es nyilatkozata a homoszexualitásról, mely részben a progresszívebb egyházi hangokkal szemben született meg.)

Az Evangélikus Információs szolgálat által készített videós bemutatkozásokból, valamint a pályázati anyagokból kirajzolódik, hogy a hat jelölt milyen jövőképet kínál az egyház számára. Sorban bemutatjuk őket, majd a közös pontokat összegezzük.

Gáncs Tamás:
Jézusi szelídség, lutheri bátorság

A Budapest-​Kelenföldi Evangélikus Egyházközség igazgató-lelkésze, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa többgenerációs lelkészcsaládból származik, édesapja Gáncs Péter korábbi elnök-püspök. Tudományos, értelmiségi, nagyvárosi lelkész-karakter, elmélyült teológiai látásmóddal és nyitottsággal. Úgy véli, a kereskedelemben és a kulturális életben szerzett tapasztalatai közel hozzák az egyház peremén élőkhöz, akinek megszólítását küldetésének tekinti. A püspöki szolgálatot mindenekelőtt spirituális vezetésnek tartja,

amelyben a személyes kapcsolatok és a lelki támogatás kapják a főszerepet.

Programjának kulcsszavai között a fenntarthatóság, a teremtésvédelem és az átláthatóság is hangsúlyosan jelenik meg. De fontosnak tartja a fiatalok megszólítását, a női lelkészek helyzetének erősítését és a gyülekezetek akadálymentesítését, nem csupán a testi hátránnyal élők számára, de lelki értelemben is: „Nem lehetünk mi magunk az akadályai annak, hogy a betérők helyet találjanak a közösségeinkben”. Püspöki ars poeticáját a „jézusi szelídség és lutheri bátorság” kettőssége határozza meg. Úgy véli, a püspöknek közéleti megszólalásaiban a csend és a bátor szó közötti egyensúlyt kell megtalálnia. Ugyanakkor azt is gondolja, hogy az egyház akkor válik igazán súlytalanná, ha már senki nem kíváncsi vezetőinek véleményére.

Gregersen-Labossa György:
Az evangélium stabil alapja

Huszonegy évig volt szombathelyi lelkész, jelenleg a Fébé Evangélikus Diakóniai Egyesület vezetője és az egyház Diakóniai Bizottságának elnöke. Három évtizedes lelkészi szolgálata mellett több mint húsz éve vezet diakóniai intézményt. Ez a tapasztalat erősítette meg vezetői ars poeticájába, hogy a vezetés lényege:

Hirdetés

mindenki, aki az egyházban dolgozik, megbecsülést és teret kaphasson kegyelmi ajándékai kibontakoztatásához.

Programjában a gyülekezetek, az intézmények és a civil szervezetek összekapcsolását hangsúlyozza: az egyház nem különálló egységek gyűjteménye, hanem közös szövet. Fontos számára a kisebb gyülekezetek összefogása, az agglomerációs közösségek támogatása és az ifjúsági, diakóniai munka megerősítése.

A püspök szerinte egyszerre spirituális és szervezeti vezető, aki az egyház arca is a társadalomban. Úgy véli, elsősorban az evangélikus sajtónak kellene lennie a térnek, ahol az egyház képviselője az „örömét és a bánatát is” megoszthatja, és innen lépne a szélesebb nyilvánosság elé közéleti kérdésekben. Fontosnak tartja, hogy mindhárom egyházkerület püspöke egységes álláspontot alakítson ki ezekben, és ha a téma megkívánja, ökumenikus összefogásban szólaljanak meg. 

Győri Péter Benjámin:
Hűség és nyitottság

A szolnoki lelkész a „harmadik út” teológiai látásmódját kínálja: hűség Isten igéjéhez és nyitottság a világ felé. Programja a legutóbbi népszámlálási adatok alapján az egyháztagok fogyásából indul ki, és radikális stratégiai irányt jelöl: az erőforrásokat a városokba és az agglomerációkba mozdítaná, miközben a vidéki gyülekezeteket „misszionáriusképző bázisokként” erősítené.

Újradefiniálná a lelkészi hivatást:

a lelkész nem „masszőr”, aki a gyülekezet helyett dolgozik, hanem „edző”, aki a közösség tagjaiban felszínre hozza a hit és a szolgálat lehetőségeit.

Célja élő, kezdeményező, kreatív gyülekezetek kialakítása, amelyek nyitottak a megújulásra, ösztönzik az önkéntességet és az anyagi felelősségvállalást. A közéleti megszólalásban fontosnak tartja a karakteres hangot, de kerülné a politikai besorolhatóság veszélyét. 

Horváth-Hegyi Olivér:
Imádságban megújuló közösség

A nyíregyházi evangélikus gyülekezet nagy ifjúsági életében nőtt fel. Jelenleg a Szentendrei Evangélikus Egyházközség lelkésze, feleségével hetedik gyermeküket várják. Püspöki programjának magját az imádságközpontúság jellemzi, ezt tükrözi választott jelmondata is: „Térdre ereszkedve emelkedhetünk”. A püspöki szolgálatot elsősorban pásztori jelenlétként képzeli el: rendszeresen látogatná a lelkészeket és családjukat, közbenjáró imádsággal támogatva őket. Másokhoz hasonlóan fontosnak tartja egy „csendház” létrehozását, ahol a lelkészek lelki megújulást kereshetnek, valamint a sabbat-idő intézményesítését, amikor a lelkésznek is lehetősége volna több hónapra elvonulni, testileg-lelkileg töltekezni.

Gyülekezeti víziójában a testvéri közösségek állnak a középpontban: kis imacsoportok hálózata, ahol a tagok Krisztust hordozzák a világban. A közéleti megszólalást mérlegeléssel közelíti: a lelkész egyik kezében legyen ott az újság, a másikban a Biblia. Nem minden kérdésben kell szólni, de, ahogy bemutatkozó videójában összefoglalja:

„amikor erőszak történik, ha az emberi jogok sérülnek, ha tömegeket bántanak, ha van egy olyan államvezetés, amely a társadalom fölé akar nőni, és olyan eszközöket is bevet, ami már elfogadhatatlan a kereszténység számára, mert az erőszak eszközei, akkor nem szabad hallgatni”.

Keczkó Pál:
Hiteles tanúságtétel a hétköznapokban

A Budahegyvidéki Evangélikus gyülekezet igazgató lelkészeként, a budai egyházmegye espereseként és Fabiny Tamás püspökhelyetteseként nem idegen tőle a vezetői pozíció. Gyermekkorától az evangélikus közösségben élt, és személyes elhívásként élte meg a lelkészi szolgálatot. A püspöki hivatalt elsősorban pásztori és támogató szerepnek tartja, amelyben az igehirdetés és a személyes kapcsolatok központi helyet foglalnak el. Úgy gondolja, az egyházi működés alapja a lelkészek testi-lelki jólléte, ezért a püspök feladata az is, hogy jelen legyen a lelkészek életében, meghallgassa gondjaikat, és erőt adjon szolgálatukhoz.

Fontosnak tartja, hogy az egyház a közéleti megszólalásokban ne váljon a politikai zaj vagy az emberek figyelméért folytatott „elérési verseny” részévé. Úgy véli, bölcs mérlegelésre és közös, püspöki tanácsban vagy országos elnökségben kialakított konszenzusra van szükség ahhoz, hogy az evangélikus hang hiteles maradjon.

Így biztosítható, hogy az egyház megszólalása ne sodródjon szélsőségek felé, hanem mindig a krisztusi szeretet útját keresse.

Programja gyakorlatias oldalát jól példázza a konfirmandus ösztöndíj terve: a fiatalok megtartása az egyházban számára kulcskérdés, ezért közösségi és lelki élményekkel erősítené meg őket a konfirmáció utáni életszakaszban. Ugyanilyen célt szolgál a hitoktatói és felügyelői találkozók, hétvégék állandósítása, amely a jó gyakorlatok megosztását segíti, hálózatosságot építve a gyülekezetek között. 

Dr. Pángyánszky Ágnes:
Bátor megszólalás, teológiai háttérmunka

Az egyházkerület területi, társadalmi és kegyességi irányzatainak (melyek nagy átfedéssel politikai törésvonalakat is jelentenek) különbségeiből adódó kihívásra Dr. Pángyánszky Ágnes, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese reflektált a leginkább. Bár hálás az elmúlt évek problémákat felvető és az evangélium útját felmutató megnyilvánulásaiért, sarkalatosnak tartja, hogy a kifelé történő megszólalások „erősödő belső teológiai reflexiókból induljanak ki”. Szerinte a társadalmi kérdéseket erősebb teológiai munkának kellene kísérnie. Ehhez elengedhetetlen, hogy „nézzünk szembe a különbözőségeinkkel, azzal a sokféle véleménnyel, ami az egyházon belül is van. Tanuljuk meg jobban a diskurzusnak azt a módszerét,

ami ahhoz kell, hogy tudjunk ezekről beszélgetni, kérdéseinket, meggyőződéseinket oda tudjuk tenni a krisztusi mérlegre.” 

Pángyánszky Ágnes tapasztalatait a gyülekezeti szolgálat és az egyetemi oktatás formálta. Püspöki programjának kulcsszava az „életközeliség”: életközeli hit, teológia és egyház. Fontos számára a lelkészek lelki kísérése, a mentor- és a hivatásgondozó képzések folytatása, valamint a gyülekezetek fejlesztése. Hangsúlyozza: a gyülekezet Krisztust tükrözi a világ felé, ezért az istentiszteleti élet megújítását evangelizáló, többgenerációs alkalmakban látja. Programjának egyik legerősebb üzenete olyan gyógyító közösségek megteremtése, amelyek légkörét a szeretet, a befogadás és az irgalom határozza meg.

Közös irányok és eltérő hangsúlyok

A jelöltek személyére az egyházkerület gyülekezeti és egyházmegyei presbitériumai tehetnek javaslatot, ezek közül az egyházkerület közgyűlése állítja össze a jelöltek listáját, amit a jelölőbizottság véglegesít. A választás többfordulós: az egyházközségek presbitériumai  adják le voksukat (mindegyiknek egy szavazata van, több lelkésszel rendelkező egyházközségnek legfeljebb három), és ha senki nem kap többséget, újabb forduló következik a legtöbb szavazatot elnyerő két jelölt között.

A hat jelölt bemutatkozásából látszik: bár más-más háttérből érkeztek, és különböző hangsúlyokat emelnek ki, több közös alapelv hatja át a gondolkodásukat. A legnagyobb különbségek a közéleti megszólalások terén látszanak, ami nem csupán Fabiny Tamás öröksége miatt fontos kérdés, hanem mert az ő példája is mutathatja:

igény van a társadalomban az egyház közéleti megszólalására.

Gáncs Tamás és Pángyánszky Ágnes bátrabb, de evangéliumi alapokon nyugvó kiállás mellett érvel. Keczkó Pál elnökségi konszenzuson alapuló, Horváth-Hegyi Olivér pedig visszafogottabb megszólalásokat szorgalmaz, amelyek a legfontosabb ügyekre – például az emberi méltóság védelmére – koncentrálnak. Győri Péter Benjámin kiegyensúlyozott, magyarázó hangnemet képviselne, Gregersen-Labossa György pedig egyházi fórumokon és ökumenikus keretekben látja hitelesnek a társadalmi állásfoglalást.

A választás tétje tehát nem pusztán személyi kérdés, sokkal inkább az, hogy milyen irányt vesz az Északi Evangélikus Egyházkerület.

Meg tudja-e őrizni hagyományait, miközben nyitottan reagál a társadalmi változásokra; képes lesz-e élő, missziói közösségeket formálni, miközben a lelkészeket is megerősíti hivatásukban; és megtalálja-e azt a hangot, amely hitelesen szól a társadalomhoz. Illetve el tudja-e látni a vezetéssel járó sokrétű egyházvezetői feladatot: a gyülekezetlátogatásokat, adott esetben a krízisintervenciót, a felelős, mégis gyors döntéshozást, priorizálást és egyéb szervezői, vezetői feladatokat.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tisztújítás az országgyűlési választások előtt zajlik. Arról, hogy ennek lesz-e hatása a választás folyamatára vagy kimenetelére, csak feltételezéseink lehetnek. A jelölés folyamata és a körülötte folyó demokratikus vita – az eddigi bemutatkozó anyagok és a múlt heti budapesti püspökjelölti fórum alapján – mindenesetre egyelőre jó példa lehet arra, hogyan lehet a különbségek ellenére tiszteletteljes, testvéri hangnemben vezetőt választani.

A jelöltek videói ezen a linken. Az első, budapesti bemutatkozó fórum pedig ezen a linken.