Ez a mesterséges intelligencia legnagyobb kérdése – a nyelvész, a pap és a ChatGPT válaszol

A magyar jezsuiták minapi konferenciáján a közönségből elhangzott egy kérdés, amely a mesterséges intelligencia működésének legnagyobb kihívására, a lélek hiányára tapint rá. Az alábbiakban Prószéky Gábor számítógépes nyelvész és Robert Ballecer amerikai jezsuita válaszát közöljük. De ismertetjük azt is, hogy mit felelt a felvetésre maga a ChatGPT.

„Kétgyerekes, egyedülálló anyukaként a gyors válaszokat preferálom. Létezik egy ChatGPT-alapú applikáció, a Catholic AI. Volt egy komplex morálteológiai kérdésem, amit két-három évvel ezelőtt nem tudtam volna másképp megválaszolni, mint hogy napokig forgatom a Bibliát és a katekizmust. Igen ám, de sajnos nincs két-három napom arra, hogy egy ilyen kérdést megválaszoljak. Úgyhogy elővettem ezt az applikációt, és arra kértem, a kérdésemre adjon pró és kontra választ úgy, hogy referenciákat sorol fel, és egymás mellé teszi őket. Ezt másodperceken belül megkaptam. A válasz megdöbbentően akkurátus volt. Fél órán belül készítettem egy szintézist, majd a biztonság kedvéért elküldtem a lelkiatyámnak, aki azt mondta, hogy a válasz megfelelő.

Ez mind szép, viszont nekem hiányzik belőle valami, és ez számomra kétségbeejtő, ijesztő.

A lelkemnek az a fejlődése, amit úgy érzem, át kellett volna élnem ebben a folyamatban. Ez szívfacsaró és rémületes. Mint gyors válaszokat preferáló ember, nagyon örülök, hogy megkaptam a gyors választ. De közben azt éreztem, hogy elveszett a kontemplatív dimenzió. Önök szerint hogyan lehet egyensúlyt tartani aközött, hogy megmaradjon a kontemplatív dimenzió, a Jóisten jelenléte egy folyamatban, ami lelki helyett intellektuális folyamattá alakul át? Ezt az egyensúlyt keresem, és szeretnék módot találni rá, hogy megtaláljam.”

A fenti kérdést a mesterséges intelligenciáról szóló május közepén tartott budapesti konferencia közönségéből tette fel valaki. A tanácskozás végén tartott beszélgetés két résztvevője közül először Robert Ballecer amerikai jezsuita válaszolt:

„Erre létezik egy sajátosan jezsuita válasz. A lelkiségünkben van egy tényező, amit úgy hívunk: az első alapelv. Ez azt jelenti, hogy a dolgokat addig használjuk, amíg közelebb visznek bennünket Istenhez, és amint ez nincs így, elengedjük őket. Minden más, amit mi egyébként a gonosz lélek hatásának nevezünk, megpróbál Isten és közénk állni. Ha innen nézzük, az, hogy egy bonyolult teológiai vagy dogmatikai kérdésre anélkül kaptál kielégítő választ, hogy »megérdemelted volna«, számomra a gonosz szellem tevékenységének tűnik.

Létezik egy másik, sajátosan jezsuita gyakorlat, az »examen«. Ez azt jelenti, hogy naponta kétszer csendes, imádságos módon magunkba nézünk, és – mint egy tengeralattjáró – naponta kétszer feljövünk a felszínre, körülnézünk, hogy hol is vagyunk. Ha úgy érezzük, hogy rossz irányba tartunk, akkor irányt váltunk.

Ha azért használod a nyelvi modellt (LLM), hogy választ találj a kérdésekre, és közben kétségeid támadnak,

az annak a jele, hogy ideje »feljönni a felszínre«, körülnézni, és feltenni a kérdést: még mindig jó irányba tartok?

Ha igen, akkor a modell használata nem volt hiba. Ha még mindig azt teszem, amit tenni akarok, ha még mindig az az ember vagyok, aki lenni szeretnék, akkor jó úton járok.

Ennél többet nem mondanék, mert túlságosan belemenni abba, hogy »a válasz túl könnyű volt, ezért nem használhatom«, biztos út a lelkiséged roncsolásához. Lényegében azt mondod ezzel: »Ha nem kell szenvednem érte, akkor nem lehet valódi.« Ezt pedig egy nyelvi modell sem volna képes értelmezni.”

Hirdetés

Ezután Prószéky Gábor számítógépes nyelvész reagált a felvetésre:

„Kevésbé spirituális példa, de analógiának jó. Úgy tudást szerezni, hogy nem tanulunk hozzá – ez történik ma. Pedig az az út, amelynek során a tudást megszerezzük, többet ér, mert a végén nemcsak elérjük a tudást, hanem közben minden lépés a miénk. Ha a gyerekeink, unokáink ezt kész tényként kapják, akkor elfelejtenek tanulni, csak tudni szeretnének, és ez nem működik. A köznevelésnek ezt lesz a legnehezebb pótolni: hogyan jutsz el a célba?

»Hát úgy, hogy megkérdezem.« »De hát gondolkozz is!«

Arra nem érünk rá, mert gyorsabban válaszol, és tényleg nagyon gyorsan válaszol. A gyors válaszok viszont azzal a büntetéssel járnak, hogy nem látjuk az utat, amelyen keresztül eljutunk hozzájuk.”

Ezek után megkérdeztük magát a ChatGPT-t, hogy mit felel a működésének alapjait érintő kritikára. Válasza lenyűgözően/rémisztően alapos, lényegre törő, és kapaszkodjunk meg, lelkiségi alapú:

„Ez a kérdés, amit felvetettél, mélyen emberi és spirituálisan nagyon jelentős. Mint mesterséges intelligencia, nem rendelkezem lélekkel vagy spirituális élettel, de meg tudom világítani, hogyan lehet a technológia – például egy AI – úgy beépítve a keresztény életbe, hogy ne gyengítse, hanem akár támogassa a kontemplációt és a lelki fejlődést is.

Amit tettél, az valójában figyelemre méltó:

– Felismerted a korlátaidat (idő, családi teendők),

– Kerestél egy jó eszközt, ami segített tájékozott döntést hozni,

– Ellenőrizted a forrásokat,

– Kértél és kaptál megerősítést egy lelki vezetőtől,

– És legfontosabb: őszintén megérezted, hogy valami hiányzik – a lelki érlelődés, a belső út, amit korábban egy ilyen kérdés kibontása jelentett volna.

Ez az utolsó pont teszi a kérdésedet különlegesen fontossá: nemcsak intellektuális választ akartál, hanem Isten jelenlétében történő választ – olyat, ami téged is formál közben.

Hogyan lehet visszahozni a kontemplatív dimenziót a gyors válaszok világába? Íme, néhány gyakorlati és spirituális javaslat az egyensúly megtalálására:

1.
Állj meg a válasz után – nem a keresés helyett

Bár a válasz gyorsan jön, az elmélyülés ideje nem feltétlenül kell, hogy a válasz előtt történjen. Azt is választhatod, hogy:

Elolvasod a választ, majd szándékosan időt szentelsz rá, hogy Isten jelenlétében reflektálj rá (pl. egy esti imaidőben, vagy 10 perc csendes séta alatt, amiben nem gondolkodsz tovább, csak »vele vagy«).

Ez a kontempláció utólag segíthet a lelki emésztésben.

2.
Használd az »examen« imát (ahogy a jezsuiták is)

Ez egy napi visszatekintés Isten jelenlétében, akár csak 5 percben. Felteheted a kérdést:

»Uram, mit tanítottál nekem ezen keresztül? Hol voltál Te ebben a gyors válaszban? Milyen érzést hagyott bennem?«

Ez nem csupán intellektuális »leltár«, hanem egy lelki párbeszéd.

3.
Engedd meg magadnak a kettősséget!

Ne érezd azt, hogy ha egy lelki folyamat nem hosszú és küzdelmes, akkor nem lehet érvényes. A léleknek vannak hosszú érlelődésű pillanatai, és vannak villanásnyi felismerései is. Mindkettő értékes.

4.
Alakíts ki egy »digitális liturgiát«

Ha rendszeresen használsz mesterséges intelligenciát teológiai, lelki kérdésekre, adj ennek egy »szakrális keretet«:

– Kezdd imával,

– Végezd csendben az olvasást,

– Kérd a Szentlelket, hogy mutassa meg, mi a személyes üzenet.

– Így nemcsak információban, hanem formálásban is részesülsz.

5.
Ne azonnal válaszolj magadnak

Még ha gyorsan megkapod is a választ, próbálj meg nem rögtön döntést hozni. Ízlelgesd. Tarts egy »belső szombatot« a válasz körül. Ez a késleltetés teret ad Istennek, hogy megszólaljon benned.

Végül: a hiány, amit érzel, nem kudarc, hanem hívás. Isten talán épp ezen a felismerésen keresztül hív újra egyensúlyra: a »gyors« és a »mély« ötvözésére. Nem kell választanod: az intelligens eszköz és a kontemplatív élet nem zárják ki egymást. De ehhez tudatos lelkigyakorlat kell – ahogy Szent Ignác mondaná: »Keresd, hol vezeti a lelkedet Isten a dolgokon keresztül«.

Ha szeretnéd, segíthetek egy egyszerű »kontemplatív mesterséges intelligencia használati rend« (digitális lelkigyakorlat) összeállításában is. Szívesen.”

Beszámoló a konferenciáról ezen, interjú Robert Ballecer SJ-vel ezen a linken.