Ukrajna népe súlyos támadást szenved el az orosz hatalom agressziója miatt. Rengeteg emberi élet kioltásának bűne szárad az orosz elnök és tettestársai lelkén. Ezt az öldöklést csak a gyilkos indulattal szembeni egységes, határozott fellépéssel lehet megakadályozni. Keresztény értelmiségiek ‒ köztük a Szemlélek Alapítvány elnöke, Gégény István ‒ felhívása az igazságos békéért.
Igazságosság nélkül nincs valódi béke. Ezt képviseli következetesen a keresztény tanítás, erre mutatott rá még élete utolsó szakaszában is Ferenc pápa, ezt követeli meg az alapvető emberségesség. Ugyancsak az igazságosság szempontjainak fontosságára hívja fel a figyelmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia „Igazságosabb és testvériesebb világot!” című szociális körlevele. Egy háborús konfliktus esetén a fegyverek hirtelen eldobása, majd a támadó és az áldozat egyenrangú félként kezelése nem vezethet tartós békéhez, mert egy ilyen eljárás nem veszi figyelembe az igazságosság szempontjait. Olyan lenne ez, mintha a házunkba betörő gyilkossal, miután megölte néhány családtagunkat, leülnénk a terített asztalhoz, és elkezdenénk arról beszélgetni, ki mire vágyik ahhoz, hogy több ember ne haljon meg.
Nem: a gyilkost meg kell állítani, le kell fegyverezni, meg kell büntetni, a megtámadottnak pedig joga és kötelessége az önvédelem.
Így ír erről a Katolikus Egyház Katekizmusa:
„Az önmagunk iránti szeretet az erkölcsiség alapvető princípiuma marad. Törvényes tehát, hogy a saját élet megőrzéséhez való jogot érvényesítsék. Aki a saját életét védi, nem követi el az emberölés vétkét, még ha arra kényszerül is, hogy támadójára halálos csapást mérjen.” (KEK 2264)
„A törvényes önvédelem nemcsak jog, hanem súlyos kötelezettség is lehet azok számára, akiknek mások életét kell védeniük. A közjó védelme megköveteli, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. Ezen a jogcímen a közhatalom törvényes birtokosainak joga van a fegyver használatára is, hogy a gondjaikra bízott polgári közösség jogtalan támadóit visszaverjék.” (KEK 2265)
Amikor bármely szervezet, nemzet, közösség azon fáradozik, hogy különböző eszközökkel, így akár fegyverekkel is támogassa a megtámadott Ukrajnát területe és állampolgárai védelmében, ez a cselekedet az igazságos béke szolgálata. Nem csupán üdvözlendő az orosz hatalom gyilkos agressziójának megfékezésére irányuló egyre szélesebb és határozottabb nemzetközi összefogás, de sürgetően szükséges is az egységes fellépés, hogy mielőbb véget érjen a vérontás, az igazságtalanság, a háború.
„Köszönetünket kívánjuk kifejezni az EU döntéshozóinak, hogy soha korábban nem tapasztalt humanitárius, politikai, gazdasági, anyagi és katonai támogatást nyújtottak Ukrajnának és az ukrán népnek az elmúlt három évben. Szintén nagyra értékeljük a civil szervezetek (köztük számos egyházi csoport) és az egyszerű polgárok fáradhatatlan erőfeszítéseit, akik konkrét jelét adták annak, hogy szolidárisak a háború következményeitől szenvedő néppel” – fogalmazott idén március 4-én kiadott közleményében az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának (COMECE) elnöksége.
Aki ezt az egységes fellépést akadályozza, aki a XIV. Leó pápa és elődje, Ferenc pápa által egyaránt mártírnak nevezett Ukrajna melletti nemzetközi összefogást támadja, háborúpárti álláspontnak nevezi, az az igazságos béke ellensége.
Keresztényként hitből fakadó kötelességünk felemelni szavunkat az igazságtalansággal szemben, ezzel is hozzájárulva a valódi, igazságos béke megvalósulásához.
2025. június 16.
Bitemo Erik informatikus, akolitus
Füzér Katalin szociológus, egyetemi docens
Gégény István teológus
Glózer Rita médiakutató, egyetemi docens
Hardi Ferenc bölcsész, pasztorális munkatárs
Hardi Orsolya pszichopedagógus, pasztorális munkatárs
Heidl György esztéta, filozófiatörténész, egyetemi tanár
Horányi Özséb kommunikációkutató, egyetemi tanár
Kamarás István vallásszociológus
Király Miklós jogász, egyetemi tanár
Kollár László Péter mérnök, egyetemi tanár
Mártonffy Marcell irodalomtörténész, teológus
Orova Csaba teológus
Sáhó Eszter jogász
Tóth Balázs közgazdász
A komoly érdeklődésre való tekintettel a szervezők megnyitják a lehetőséget, hogy a kezdeményezéshez mások is csatlakozzanak. Ha egyetért a kezdeményezéssel, csatlakozzon Ön is! Ha úgy látja, mások számára is fontosak lehetnek ezek a gondolatok, érdemes továbbítani azoknak, akik még nem találkoztak vele.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
Talán nem szerencsés a kérdést ennyire leegyszerűsíteni, hogy: álljunk a megtámadott gyengébbik pártjára, adjunk fegyvert Ukrajnának. (Merthogy ez az igazságos, és a keresztényi.)
Ha látunk két gyereket verekedni a homokozóban (vagy felnőttet a kocsma mögött), nem csak az a hozzáállásunk lehet, hogy ha az egyiknél van bot vagy kés, adjunk a másiknak is egyet – mert így lesz igazságos a vitarendezés.
Már azzal nagy gond van, hogy itt a nézeteltérést erőszakkal, háborúval próbálják megoldani. Mert a háborút nem az nyeri, akinek IGAZA van, hanem akinek nagyobb a puskája. A legyőzött fél pedig mindig igazságtalannak fogja érezni a vereséget, függetlenül attól, hogy a győztes fél szerint a megtorlás jogos és igazságos volt (‘48, Trianon, ‘56 stb.).
Tegnapelőtt a napi evangélium Mt 5,38-42 volt (Szemet szemért, fogat fogért. Én azt mondom: Ne szálljatok szembe a gonosszal…).
A probléma szerintem itt azzal van, hogy két nép, az ukrán és az orosz neheztel, haragszik egymásra, gyűlölik egymást. Ez egy régi konfliktus, ami sajnos most agresszióig fajult (elfogytak a békés eszközök?). Nehéz, talán lehetetlen is eldönteni, hogy “kinek van igaza”. A maga sérelmeit mindkét fél jogosnak és nagyobbnak érzi. Lehet egyik vagy másik oldalra állni, támogatni is.
A cél it szerintem inkább a béke lenne. Párbeszéd, elismerés, kiengesztelődés. Tudom, hogy ez sokkal nehezebb, mint fegyvert szállítani, dehumanizálni, de más hosszú távú megoldást nem tudok elképzelni.
Elismerem, van helyzet, amikor ütni kell (különben meghalsz), de az ütés után amint lehet, az emberibb kommunikáció felé kell mozdulni, ha van rá mód. Van erre most esély? Megtettünk minden tőlünk telhetőt ennek érdekében?