Beteljesedett. Jézus keresztfán mondott hatodik szava juthat eszünkbe most, hogy elevenünkbe vágóan megérkezett a hír: Ferenc pápa földi zarándokútja véget ért.
A halál pillanatában valamiképpen minden emberi élet eljut arra a teljességre, amely e világon adatik neki. Az évek számában kinek több, kinek kevesebb. Jorge Mario Bergoglio a lehető legteljesebb életet élt, és 88 esztendősen, nagybetegen is, szó szerint az utolsó leheletéig szolgálta egyházát.
Tudtuk, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az elkerülhetetlen. Februári kórházi kezelése óta fel is készülhettünk rá. Most, amikor visszavonhatatlanul megtörtént, mégis fáj. Úgy érezzük magunkat, mint az atyját elveszítő gyermek.
Mostantól egy Ferenc pápa alakú űr vesz körül minket.
Ez idő alkalmas lehet arra, hogy számba vegyük, mennyi mindenért lehetünk hálásak Jézus első olasz-argentin földi helytartójának. Annak az embernek, aki a keresztény közösség legszebb, krisztusi arcát mutatta fel az egész világnak. Aki a neki adatott tizenkét év alatt legalább kétannyival vitte előre szeretett egyházát.
Árvaságunkban nyújtson vigaszt, hogy a feltámadás ünnepén elhunyt Ferenc pápa immár annál van, Akiről földi életében oly fáradhatatlanul, szépen és hitelesen tett tanúságot. És hogy olyan embertől veszünk búcsút, aki – mindabban, amit e tizenkét év alatt egyházáért tett, és most örökül hagyott ránk – valamiképpen velünk marad. Gazdag örökséget hagyott ránk. Csak győzzük feldolgozni és életre váltani.
Adjunk hálát ma beteljesült életéért, és ajánljuk őt, hatalmas szívét, lelkét mindannyiunk közös, mennyei atyja kezébe.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
