Miközben épp két hőkupola között telnek a napjaink, és az aszály egyre valóságosabbá teszi számunkra a vízhiányt, ritkán gondolunk bele, mi mindent áldozunk fel digitális kényelmünkért. Milyen ára van a mesterséges intelligencia térhódításának egy olyan világban, ahol az édesvíz egyre nagyobb kincs, és miként maradhatunk a ránk bízott teremtett világ jó őrzői a digitális korban? Horváth Veronika, IT-területre is specializálódott jogász írása.
„A tudósok annyira lefoglalták magukat azzal, hogy meg tudják-e csinálni, hogy nem gondolkodtak el azon, szabad-e” – a Jurassic Park egyik legismertebb mondata meglepően aktuálisnak tűnik a mesterséges intelligencia korában is. Miközben napról napra újabb AI-eszközök jelennek meg, amelyek gyorsabban írnak, fordítanak, terveznek vagy éppen képeket készítenek helyettünk, ritkábban tesszük fel a kérdést: milyen ára van ennek a kényelemnek? Az adott megoldás erkölcsi, jogi, társadalmi vagy környezetvédelmi szempontból valóban elfogadható-e?
Természetesen az AI rengeteg területen valódi segítséget jelenthet, az oktatástól az egészségügyön át a kutatásig, de ahogyan minden technológiának, ennek is van láthatatlan oldala. A digitális világ sem lebeg súlytalanul a „felhőben”:
nagyon is fizikai infrastruktúrára épül, amely energiát, vizet és nyersanyagokat igényel.
Az AI használata tehát egyszerre vet fel jogi, etikai és környezetvédelmi dilemmákat. A kérdés így már nemcsak az, hogy mit képes megtenni a mesterséges intelligencia, hanem az is, hogyan használjuk felelősen.
A mesterséges intelligencia nem is olyan „láthatatlan”
Ha beírunk egy kérést egy chatbotnak – például megkérjük, hogy írjon egy e-mailt vagy fogalmazzon át egy üzenetet –, könnyű azt hinni, hogy mindez szinte ingyen történik. A valóság viszont egészen más.
Minden egyes kérdés mögött hatalmas adatközpontok működnek. Ezekben szerverek ezrei dolgoznak folyamatosan, miközben jelentős mennyiségű villamos energiát fogyasztanak, és a túlmelegedés elkerülése érdekében hűtésre is szükségük van. A hűtés pedig sok esetben vizet igényel.
Egyetlen AI-lekérdezés környezeti hatása önmagában természetesen csekély. A probléma a lépték: naponta világszerte milliárdnyi kérdés érkezik a különböző AI-rendszerekhez, így az apró energia- és vízigény globális szinten már komoly terhelést jelent. A mesterséges intelligencia terjedésével az adatközpontok száma is rohamosan növekszik, velük együtt pedig az e-hulladék mennyisége is, mivel a nagy nyelvi modellekhez szükséges speciális chipek sokkal rövidebb életciklussal rendelkeznek, így gyorsabban válnak elektronikus hulladékká, mint a hagyományos IT-eszközök.
Miért kell ennyi hűtés?
A szerverek működés közben rendkívüli hőt termelnek. Egy korszerű AI-adatközpontban több ezer nagy teljesítményű processzor dolgozik egyszerre,
és az elfogyasztott energia jelentős része valójában nem is a számításokra, hanem a hűtésre megy el.
A különböző adatközpontok eltérő megoldásokat alkalmaznak ennek kezelésére. Van, ahol a víz párolgását használják fel a hűtéshez, ami energiahatékonyabb, ugyanakkor jelentős vízfogyasztással jár. Másutt inkább levegővel hűtik a rendszereket: ilyenkor a vízfelhasználás kisebb, viszont az áramigény nő.
A jó hír az, hogy egyre több vállalat dolgozik olyan új hűtési technológiákon, amelyek kevesebb energiát vagy vizet használnak. Ilyen például a közvetlen chiphűtés, amikor csak a legmelegebb alkatrészeket hűtik folyadékkal, de léteznek már tenger alatti adatközpontok, amelyek a hideg tengervizet használják fel hűtésre, miközben több nagy technológiai vállalat megújuló energiával működő adatközpontokat épít, illetve a keletkező hőt lakóépületek fűtésére hasznosítja újra. Bár ezek még nem oldják meg minden problémánkat – vegyük csak például a víz alatti adatközpontok által leadott hőt, ami megzavarhatja a vízi ökoszisztémát -, jól mutatják, hogy a technológiai fejlődés és a környezetvédelem nem feltétlenül egymás ellenfelei.
Mit tesz a jog? – Az AI Act első lépései
2024-ben lépett hatályba az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendelete, közismert nevén az AI Act. A rendelet elsődleges célja ugyan nem a környezetvédelem, hanem az, hogy az AI-rendszerek biztonságosan, átláthatóan és az alapvető jogok tiszteletben tartásával működjenek, mégis fontos előrelépés, hogy a jogalkotó már felismerte: a mesterséges intelligencia erőforrásigénye sem hagyható figyelmen kívül.
A rendelet ösztönzi olyan szabványok kidolgozását, amelyek mérhetővé és összehasonlíthatóvá teszik az AI-rendszerek energiahatékonyságát, valamint előírja, hogy a legnagyobb általános célú AI-modellek fejlesztői bizonyos energiafelhasználási adatokat dokumentáljanak, viszont jelenleg nem ír elő konkrét küszöbértékeket sem az energia-, sem a vízfogyasztásra, és nem foglalkozik érdemben az elektronikai hulladékkal vagy a nyersanyag-felhasználással. A környezeti szempontok inkább ajánlások és műszaki normák formájában jelennek meg, mintsem szigorú jogi kötelezettségként. Ezért sok szakértő szerint a következő évek egyik legfontosabb feladata éppen az lesz, hogy a technológiai fejlődés mellé hatékonyabb környezetvédelmi szabályozás is társuljon.
Van emellett olyan vélemény is, amely szerint az AI Act alapvetően emberközpontú szemléletű – vagyis a környezeti hatásokat elsősorban azon keresztül vizsgálja, hogy azok hogyan érintik az embereket –, és emiatt nem ismeri el a környezet önmagában vett, önálló értékét. Ez pedig egy fontos jogfilozófiai kérdés is egyben: vajon a jog csak azért védje a környezetet, mert az embereknek fontos, vagy azért is, mert a teremtett világnak önmagában is van értéke?
Teremtésvédelem a digitális korban
Ugyan a fenti gondolatmenet elméletinek is tűnhet, azt gondolom, nem nehéz belátnunk, hogy a teremtett világért felelősséggel tartozunk. A keresztény gondolkodás régóta hangsúlyozza, hogy az ember nem tulajdonosa, hanem gondnoka a teremtett világnak.
Hajlamosak vagyunk a teremtésvédelemről úgy gondolkodni, mint ami kizárólag az erdőkről, a folyókról vagy a veszélyeztetett állatokról szól. Pedig a digitális világ nagyon is fizikai valóság. Az AI mögött szerverek, vezetékek, bányászott ásványok, villamos energia és édesvíz áll.
Ezek ugyanannak a teremtett világnak a részei, amelynek megőrzésére meghívást kaptunk.
Különösen beszédes a víz szerepe. A Szentírásban a víz az élet jelképe a teremtéstörténettől egészen a Jelenések könyvéig. Ezért amikor arról beszélünk, hogy a mesterséges intelligencia működéséhez vízre van szükség, nem pusztán technikai adatokról beszélünk – ugyanarról az erőforrásról van szó, amely nélkül emberi élet nem lehetséges, és amelyhez ma a világ népességének jelentős része nem fér hozzá megfelelő minőségben vagy mennyiségben. A digitális kényelem és a teremtés iránti felelősség tehát nem két külön kérdés, hanem ugyanannak az erkölcsi döntésnek két oldala. És miközben a jog lassan, gyakran megkésve reagál az új kihívásokra, addig az etikai és teológiai gondolkodás azonnal tud hatni a mindennapi döntéseinkben, akkor is, ha még nincs rá konkrét paragrafus. A „jó sáfárság” tehát ma már azt is jelenti, hogy tudatosan bánunk a digitális erőforrásainkkal is.
AI a klímavédelem szolgálatában?
Fontos azonban, hogy ne fessünk egyoldalúan sötét képet az mesterséges intelligenciáról, mivel az nemcsak fogyasztója, hanem sok esetben megoldása is lehet a klímakérdéseknek.
Elemzők szerint az AI globálisan évi több gigatonnányi szén-dioxid-kibocsátást takaríthat meg 2035-ig, ami meghaladja a technológia saját becsült többletkibocsátását – ha jól használjuk, a mérleg összességében pozitív is lehet.
A mezőgazdaságban okos öntözési rendszerek talajnedvesség-adatok alapján pontosan annyi vizet juttatnak a növényekhez, amennyire szükségük van. Az épületekben intelligens fűtés- és hűtésszabályozók akár 25 százalékos energiamegtakarítást is elérhetnek évente, az energiahálózatokban pedig AI-alapú előrejelzések segítik a megújuló források nagyobb arányú beépítését. Emellett „Green AI“ néven egy mozgalom formálódik, amely nem azt kérdezi, mire használjuk az AI-t, hanem azt, hogyan építsük meg magát a technológiát hatékonyabban – kisebb modellekkel, olyan tervezéssel, amely már a fejlesztés kezdetén figyelembe veszi az energiafelhasználást.
Alakítsunk ki mi magunk jó MI-használati szokásokat!
Mára egyértelművé vált, hogy nem az a legfontosabb kérdés, hogy használjuk-e a mesterséges intelligenciát, hanem az, hogyan.
Néhány egyszerű szempont már sokat számíthat. Például: ahol tudjuk, használjunk olyan appokat, amik kifejezetten az adott feladatra lettek kifejlesztve (útvonaltervező, turizmus appok, az aktuális időjárást sem feltétlenül a ChatGPT-től kell megkérdeznünk). Ne generáltassunk feleslegesen hosszú vagy ismétlődő tartalmakat, ha van rá lehetőségünk, válasszunk kisebb, célfeladatra optimalizált modellt az egyszerűbb, hétköznapi kérdésekhez. Ha tudjuk, és ez az információ ismeretes a számunkra, támogassuk azokat a szolgáltatókat, amelyek megújuló energiát és korszerűbb technológiákat alkalmaznak, és ami a legfontosabb, időnként tegyük fel magunknak ugyanazt a kérdést, amely minden technológiai fejlődésnél időszerű: valóban szükségem van erre?
Nem az a feladatunk, hogy féljünk a mesterséges intelligenciától, hanem hogy megtanuljunk bölcsen bánni vele.
A jó sáfár nem elutasítja a technológiát, hanem felelősséggel él vele – úgy, hogy közben a következő nemzedékek érdekeit is szem előtt tartja.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
