„Hatalom, pénz és hírnév” – Hogyan kezeljük keresztény celebek szexbotrányait?

Pintér Béla szexuális botrányát kommentálva Hamar Dávid keresztény lelkipásztor idézett egy, az evangéliumi egyházakon belüli visszaélésekkel foglalkozó angol tanulmányból. Az írás szerzőjére később egy másik lelkipásztor, Szabados Ádám – aki nyilvánosságra hozta a dicsőítő zenész házasságtörését – egy podcastban „a keresztény celebek szexbotrányainak szakértőjeként” hivatkozott. Interjú David McIlroy angol ügyvéddel és keresztény íróval.

– Hogyan lett a téma szakértője?

– Gyakorló ügyvéd vagyok, jelentős tapasztalattal a munkajog területén. Közelről látom, hogyan reagálnak egyes szervezetek a visszaélési vádakra – legyen szó pénzügyi szabálytalanságról vagy nem megfelelő szexuális viselkedésről. Érdekesnek és fontosnak találtam a témát. Ezért három éve, amikor Angliában több szexuális botrány is megrengette az angikán egyházat, felajánlottam egy tanulmányt a Cambridge Papers számára. Különböző okok miatt a tanulmány csak idén áprilisban jelent meg.

– Ön tartozik valamelyik keresztény felekezethez?

– Egy baptista gyülekezet tagja vagyok, de az amerikai katolikus Notre Dame Egyetemen tanítok. Emellett részt veszek az anglikán lelkészjelöltek képzésében. Vagyis ami az egyházi közösségekhez történő kötődésemet illeti, meglehetősen ökumenikus vagyok.

– Pintér Béla ügye nagy vitát váltott ki Magyarországon. Ismeri a részleteket?

– Részben igen, de nem mindent.

– Az érintett zenész tagadja, hogy házas nőkkel lett volna testi kapcsolata. Azt elismeri, hogy „szóban követett el házasságtörést” – vagyis szexchatet folytatott. Találkozott már hasonló esettel?

– Igen, a brit angol köznyelv ezt „sextingnek” hívja. Egy friss példa: Jermaine Jenas korábbi focista és BBC-műsorvezető azért volt kénytelen lemondani a tisztségéről, mert ilyesféle üzeneteket küldött.

Hirdetés

– Amikor Pintér Béla esete napvilágra került, sokan azt kérdezték: mi közöm hozzá? Magánügy. Miért kellene a keresztényeknek foglalkozniuk vele?

– Szerintem két okból is. Először is a keresztények – különösen a vezetők – a Tízparancsolat mércéjének kell vagy kellene hogy megfeleljenek. Egy keresztény vezetőnek a krisztusi erényeket kell megtestesítenie, nem pedig a halálos bűnöket. Másodszor,

ha a nyilvánvaló vétkek felett csak azért szemet hunyunk, mert elkövetőjük karizmatikus személyiség, veszélyes vizekre evezünk.

– Sokan azt mondják: a művészek mindig így éltek, és amíg a művészetük inspirál vagy közelebb visz Istenhez, a magánéletük magánügy. Mit gondol erről?

– Ez nehéz kérdés. Hadd hozzak egy példát. A 20. század elején Angliában élt egy ismert keresztény művész, Eric Gill. Később kiderült, hogy szexuálisan bántalmazta a saját lányait – sőt még a kutyáján is „kísérletezett”. Hogyan tekintsünk ma a műveire? Mondhatjuk még, hogy zseniálisak? Én ösztönösen elválasztanám a művészetet annak létrehozójától, de közben azon tűnődöm: vajon képes vagyok-e úgy tekinteni Gill alkotásaira, hogy nem gondolok a naplójából megismert borzalmakra? Ami Pintér Béla ügyét illeti: lehet, hogy egyik-másik dicsőítő dalát még énekelném is, de ha koncertet adna, valószínűleg nem mennék el rá. Valahol itt húznám meg a határt.

– Vannak adatai arról, hány hasonló eset fordult elő a keresztény világban, és milyen típusú ügyek jellemzőek?

– Nincsenek statisztikáim, de úgy gondolom, elterjedt jelenségről van szó. Emlékszem, amikor a katolikus visszaélések először kerültek nyilvánosságra, sok angliai protestáns úgy reagált: „Ez a katolikusok problémája – hiszen az ő papjaik cölibátusban élnek.” De ez hamis biztonságérzetbe ringatott minket. Elég megnézni például a legutóbbi canterbury érsek esetét, aki lemondott, miután kiderült, hogy eltussolt egy visszaélést.

Ahol nincs elszámoltathatóság, ott bármikor történhet visszaélés.

– Gyakran használjuk a „visszaélés” szót, de a magyar eset – jelenlegi tudásunk szerint – két felnőtt kölcsönös egyetértésén alapult. A házasságtörés mégis erős reakciókat vált ki a keresztény közösségből, noha bűncselekményről nem volt szó.

– Valóban különbséget kell tenni erkölcsi bukás és abúzus között. De ha a házasságtörésnek nincsenek következményei, az ember könnyen elindulhat a lejtőn. Az első vagy második eset még lehet egyszerű félrelépés, de a harmadik-negyedik kapcsolat után az ember már szexuális ragadozóvá is válhat.

– Ismert lélektani jelenség, hogy gyakran azok beszélnek a leghangosabban bizonyos bűnök ellen, akik maguk is küzdenek velük. Tapasztalt már ilyet?

– Hogyne. Az Egyesült Királyságban az egyik ismert ilyen eset volt John Major volt miniszterelnöké, aki „Vissza az alapokhoz” címmel indított családbarát kampányt – miközben titokban viszonyt folytatott egy kolléganőjével.

– Inkább azokra a lelkipásztorokra gondoltam, akik a homoszexualitás ellen prédikálnak, majd kiderül, hogy maguk is melegek.

– Ez is előfordul. És nem csak a szexualitás terén. Gondoljon azokra a politikusokra, akik hangosan felszólalnak a korrupció ellen, miközben hatalmas kenőpénzeket tesznek zsebre. Ugyanakkor a kérdésben foglalt állításnak az a veszélye, hogy könnyen elhallgattatási taktikává válhat: hogy azt mondjuk, valaki csak azért emelhet szót valamely bűn ellen, mert titokban maga is küzd vele, illetve valamit el akar rejteni, pedig ez nem szükségképpen van így.

– Tapasztalatai szerint milyen kihívásokkal kell szembenézniük a keresztény celebeknek?

– Hatalom, pénz, hírnév és elszigeteltség – ezek a kísértés mozgatórugói. Tragikus módon nem egy, köztiszteletben álló vezető elbukik. A keresztény hírességek gyakran egyirányú kapcsolatokat élnek meg: sokan rajongásig szeretik a dalaikat, a tanításukat – de ez a másik irányban nem működik.

A vezető így könnyen eljuthat oda, hogy úgy érzi: „Engem senki sem ért meg.”

– Tegyük fel, hogy holnaptól ön is keresztény szupersztár lesz. Állandó színpadi jelenlét, reflektorfény, rajongók. Milyen óvintézkedéseket tenne?

– Mindenekelőtt kialakítanék egy olyan erős kört, amely előtt folyamatosan el kell számolnom, illetve ápolnám a mély, egészséges emberi kapcsolatokat. Házasságban élők ezt a férjükkel, a feleségükkel is megtehetik, de emellett szükségünk van olyan közeli barátokra is, akik kérdőre vonnak minket. Körülöttem létezik egy 4–5 fős férficsoport, a tagok között a testvéremmel. Évente többször összejövünk, és őszintén beszélünk arról, mi a helyzet velünk. Emellett van két barátom, akikkel külön is találkozom, és akik felteszik nekem azokat a kellemetlen kérdéseket, amelyeket mások nem mernék.

– Például?

– Mikor néztél utoljára pornót? Tudom, mit mondasz az orvosodnak, hogy mennyi alkoholt iszol – de mi az igazság? Milyen feszültségek terhelik a házasságodat? Nem utazol túl sokat?

Ilyen kérdéseket csak olyan barátok tehetnek fel, akik régóta ismernek, és elnyerték rá a jogot. Ezenkívül tudatosan meg kell terveznünk, hol és mikor találkozunk olyan emberekkel, akikhez szexuálisan vonzódhatunk. Hálószobák vagy olyan helyiségek, ahová nem lehet belátni, nem alkalmasak lelki beszélgetésre, kivéve, ha ágyhoz kötött beteget látogatunk. Emlékszem Billy Graham néhai prédikátor egyik híres kijelentésére, hogy soha nem utazik autóval egy nővel kettesben. Én személyesen nem alkalmaznám ezt a szabályt, de lényeges, hogy észszerű határokat szabjunk. Emellett fontos az átláthatóság – azaz mindig legyen egy-két megbízható ember, akikkel megosztjuk az időbeosztásunkat és a tartózkodási helyünket.

– A keresztény közösség hogyan reagáljon az olyan helyzetekre, amikor valamely tagja gyanúba keveredik vagy elbukik?

– Nagy kísértés ezeket elszigetelt eseteknek tekinteni. De a közösségeknek stratégiát kell kidolgozniuk arra, hogyan ismerjék fel időben a nem megfelelő viselkedés jeleit, tetten érni a káros mintázatokat, és minél hamarabb jelenteni az aggályos helyzeteket.

Az is lényeges, hogy legyenek hajlandók vállalni mindannak az árát, amivel a bűn, a visszaélés vagy a kizsákmányolás alapos kivizsgálása és elutasítása jár.

– A keresztény celebek kísértése, hogy miközben a figyelmet Jézusra kellene irányítaniuk, eléje állnak a reflektorfényben. A rajongói imádat közepette hogyan lehet alázatosnak maradni, és nem eltakarni Krisztust?

– Az egyik módja ennek az ima. Az is segít, hogy Isten olyan dolgokat – betegségeket, kihívásokkal teli kapcsolatokat, megoldhatatlan helyzeteket – enged meg az életünkben, amelyek alázatra tanítanak. Emlékszem, évekkel ezelőtt szívproblámám alakult ki, és a gyógyszertől, amit szednem kellett, délután négy óra után alig voltam használható szinte bármire. Meglegyintett annak veszélye, hogy véglegesen fel kell adnom az ügyvédi munkát. Ez megtanított arra, hogy minden, amiről azt gondoljuk, a miénk, valójában ajándék.

– Amikor valaki elbukik, van visszaút a bizalom és a becsület újbóli elnyeréséhez?

– Erről a kérdésről szól Gordon MacDonald Ordering Your Private World (Így rendezd a magánéletedet) című könyve. Keresztényként esélyt kell adnunk annak, hogy az illető személyi integritása helyreáll – hiszen a megbocsátás hitünk központi eleme. De gyakran szeretnénk kihagyni a nehéz részt:

a szembenézést az igazsággal, az önvizsgálatot és az őszinte bűnbánatot. Pedig ezen a téren nem léteznek „egérutak”.

Emellett a továbbiakban különös elővigyázatosságra van szükség. Ha például egy pénztáros sikkasztott, megbocsáthatok neki – de a kasszát azért nem bíznám rá újra. Ugyanígy: ha egy keresztény vezető erkölcsi értelemben elbukott, világos szabályokra van szükség, hogy megelőzzük a zavart és a hasonló helyzeteket.