Rohamosan fogynak a keresztények – figyelmeztet a KSH. De ez mit jelent? És vajon hova tűnnek? – tette fel a kérdést Berki Csaba a Pax Televízió Most élsz! című sorozatának legutóbbi adásában. Beszélgetőtársai Dr. Fábri György, a Magyarországi Evangélikus Egyház egyházkerületi felügyelője és Fóris Attila, a Budapesti Autonóm Gyülekezet lelkésze.
Fábri György:
Ha a számokról beszélünk, elég világos tendenciákat látunk. Azt látjuk – ha a jelen pillanatban legközvetlenebbül rendelkezésre álló adatforrás, a népszámlálás adatait nézzük –, hogy nagyon jelentősen csökkent a magukat valamilyen egyházhoz valamilyen nagyon laza módon sorolók száma. Azért fogalmazok ilyen talányosan, mert maga a kérdés nem az volt, hogy mély hit megélésével, a kereszténység minden rezdülését követve valaki ott van-e a vallásban, hanem egy nagyon egyszerű kérdés volt: mi a vallása, felekezete. (…) Itt a csökkenés igen jelentős. Ha 2011-hez képest nézzük, akkor most – a nagyobb felekezeteket tekintve, tehát mondjuk a 3-4 nagyobb felekezetet –,(…) azt látjuk, hogy a két nagyobb protestáns egyház esetében közel 20%-os csökkenés van – 17-18%-os –, de a legtöbbet a római katolikus testvérek száma csökkent, közel 30%-ot. A kisebb felekezetek esetében nagyon színes a kép. (…) Ott sokkal kevésbé tendenciákról beszélhetünk, de ott is általános a csökkenés. Egy-két helyen látunk növekedést, például a Hit Gyülekezeténél. Ha összességében nézzük, az, a néhány egyházi vezetőt – nem is értem, miért – megdöbbentő adat jött ki, hogy a 2011-es úgymond „keresztény többség” (akkor 54 % volt a magukat valamilyen egyházhoz közelállónak tartók aránya) lement jóval 50% alá, 42% köré. Tehát
a „keresztény többség” megszűnt Magyarországon.
Ez volt az, ami igazán a sokkot okozta. És hadd tegyem hozzá, hogy a magukat határozottan nem vallásosnak tekintők száma egy kicsit csökkent 2011-hez képest. Ahova eltűntek azok, akik az egyházaknál mínuszként szerepelnek, az a nem válaszolók óriási tömege – 3.8 millió ember nem válaszolt, az nagyon sok. Summázva: nagymértékű, nagy léptékű és folyamatos csökkenést látunk.
Fóris Attila:
Megdöbbentőek az adatok. Választásokkor is mindig jelentős a bizonytalanok száma. (…) A statisztikákból úgy tűnik, hogy igazából azoknak a száma növekedett, akik elveszítették a biztos talajt a lábuk alól. Az egész társadalmat érinti egyfajta kiégettség, csalódottság. (…) A társadalom legkülönbözőbb rétegeiben tapasztalható ez a jelenség, de a vallás területén, az egyházak területén különösen, hogy sokan úgy érzik, hogy az egyházak veszítettek a hitelükből. Azt látom, hogy
az egyházakba vetett hit, a vallásosságba vetett hit sokakban megrendült.
Ahogy beszélgetek az emberekkel, azt tapasztalom, hogy
az embereknek Istenre szükségük van. Vágynak a természetfelettire, akarnak találkozni Istennel,
szükségük van arra, hogy bele tudjanak kapaszkodni, de nagyon sok ember van, akiben a vallással, a felekezetekkel kapcsolatban van egy csalódottság, van egy kiégettség, egy kiábrándultság, és sokan vannak, akik éppen ezért – talán ezzel magyarázhatók ezek az adatok is – nem szívesen teszik meg, nem merik bátran kijelenteni, hogy én ehhez a felekezethez tartozom. (…) A közéleti eseményeket egy kicsit monitorozva, látva, hogy mi zajlik a közéletben, meg tapasztalva a beszélgetések során, az emberekben ott van ez a kiégettség, kiábrándultság, pedig a hitre, arra, hogy valamiért lelkesedjenek, hogy legyen egy határozott értékrend az emberek életében, arra vágynak valójában.
Fábri György:
Hogy transzcendenciára szükségük van az embereknek, ez jól látszik mindenfajta felmérésből. Azoknak az aránya és száma, akik a maguk módján vallásosak, az standard: miközben az egyház tanítása szerint vallásosak száma folyamatosan csökken, a maguk módján vallásosak aránya az 40-50 % között van folyamatosan. A másik, hogy egy keresztény ember számára az, hogy Jézus Krisztus megérkezett, itt van velünk, ez igaz, de Jézus Krisztus érkezett meg és vele vagyunk itt. Az egy másik kérdés, hogy az egyházak ezt miként tudják megmutatni. Vannak itt történelmi és társadalmi okok, de azért félig zárójelben hadd mondjam, hogy van egy nagyon erőteljes ok is. Mert mi történt? Az történt, hogy ez a közel 4 millió ember nem válaszolt. Kinek nem válaszolt ez a közel 4 millió ember? A kérdezőnek nem válaszolt, a kérdezőt pedig úgy hívjuk, hogy állam.
Ez egy olyan közbizalom-csökkenés, ami drámai. Sokkal drámaibb, mint a kereszténységet illető csökkenés.
A közbizalomnak egy olyan elképesztő hanyatlása, amiből nagyon sok baj nem mondom, hogy lesz, mert már van. Ez egy nagyon komoly társadalmi kérdés. Én, mint egyházi szolgálattevő, hadd legyek kritikusabb az egyházammal, sőt saját magammal: az, hogy Jézus Krisztus itt van velünk, megérkezett, ez egy szép mondat, csak úgy tűnik, hogy ezt az egyházaktól, az egyház képviselőitől, szolgálattevőitől, a magukat kereszténynek vallóktól nem fogadják el, nem figyelnek rá, nem érdekli őket. (…) Valószínűleg nem mondjuk hitelesen, valószínűleg nem úgy mondjuk, hogy erre oda kelljen figyelni.
Valószínűleg Jézus Krisztus megérkezettsége nem látszik rajtunk.
Hogyan is szerepel a Szentírásban? Onnan fognak megismerni benneteket, hogy szeretitek egymást. Úgy működik minden egyes keresztény felekezet, minden egyes keresztény ember, hogy ez
a szeretet sugárzik, hogy egymást szeretjük? Valóban így működik, komolyan gondoljuk? (…) Nagyon fontos különbség, hogy Jézus Krisztus megérkezte és ennek a közvetítése, ennek a missziója, vajon egybeesik-e? Ez költői kérdés – nem esik egybe.
Fóris Attila:
Van egy bizalmi válság az állam felé, és van egy bizalmi válság az egyházak felé is. (…) Édesapám baptista lelkész, és amikor egyszer vele beszélgettem a régi időkről, akkor mondott egy érdekes dolgot. Azt mondta, hogy mindig, amikor az állami támogatás jelentősen megemelkedett az egyházak irányába, akkor érdekes módon a hitélet aktivitása visszaesett. A jószándékot, a segítőszándékot nem akarom senkitől elvitatni, de arra a felismerésre jutottam, hogy
a hit tud anyagi javakat teremteni, de anyagi javakból nem lehet hitet teremteni.
(…) Az, hogy egy kultúrát akarunk teremteni, az nem biztos, hogy az emberek életére megoldást hoz. Ha Jézus Krisztus érkezik meg az életünkbe, akkor ott valódi megoldások születnek. És függetlenül attól, hogy a statisztikák nagyon rosszak, (…) azt látom, hogy minden egyházban, minden felekezetben vannak olyan közösségek, amik prosperálnak. Tehát ahol van valódi hit. (…) Ahol hitelesen képviselik Jézus Krisztust, ahol megjelenik az isteni szeretet, az arról árulkodik, hogy erre az embereknek szükségük van. Az emberek erre vágynak. Erre van igény, ezért képesek áldozatot hozni, hajlandóak elmenni közösségbe, istentiszteletre. (…) Én azt látom, hogy Jézus mindig alulról kezdeményezően fordította meg a dolgok állását, és nem föntről lefelé, hanem lentről felfelé. (…) Ha jobban el lenne engedve az egyházak keze, akkor szerintem a valódi hit az jobban előtérbe kerülne.
A valódi hit az, ami igazából sorsokat tud formálni, és ami gyümölcsöket terem az emberek életében.
