A PaxTv műsorvezetőjének egyre népszerűbb a TikTok-csatornája, ahol sokakat elér az evangélium üzenetével – nehézségekről, tapasztalatokról, víziókról beszélgettünk.
– Hogyan érkeztél az online világba?
– A beszéd mindig ment nekem – mindenféle helyzetből kidumáltam magam, csak ezt a képességemet nem jó dolgokra használtam. 2020 februárjában tértem meg. Amikor elkezdtem a Bibliát olvasni, Jeremiás könyvében megtaláltam az útmutatást az életemhez. Az első fejezet 9-10. verse így hangzik: “Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR: Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” Először találkoztam azzal, hogy ami bennem van, az talentum, és használható jóra is. Eltelt néhány hónap, mire ehhez a könyvhöz eljutottam, de addigra motoszkált már bennem, hogy
Isten annyi mindent tett értem, de én mit tehetek érte?
Szóval rögtön éreztem, hogy ez nekem szól. Nagyon rövid időn belül elkezdtem a Facebookon és az Instagramon szolgálni. Elindult az 5 perc Biblia-csatorna – az volt a koncepció, hogy különböző témakörökben 5 perces videókat gyártunk, hogy a nézők ezt az 5 percet az életükből arra szánják, hogy hallgatják az Úr igéjét, jobban megismerik a Bibliát, és ezt kamatoztathatják majd a saját életükben. A TikTokról akkoriban azt hallottam, hogy az egy bűnbarlang – de úgy voltam vele, hogy Jézus a betegekért és a bűnösökért jött, és hova kellene világosságot vinni, ha nem a sötétségbe? A TikTokról az a véleményem, hogy nem maga a platform rossz, az nem csinál semmit – a felhasználó kezében van a döntés, hogy mire használja. Az én döntésem az volt, hogy az Úr igéjére használom, hogy áldás legyen mindenki számára. Amikor jönnek az üzenetek, hogy Torontóban, Olaszországban vagy Angliában hallgatnak, akkor nem engem vágynak hallgatni, hanem azt, amit idehozok – olyankor látom megvalósulni az igét, amit Istentől kaptam a szolgálatomra. Ez gyönyörű dolog!
– Milyen életed volt előtte?
– Harminchárom éves voltam, amikor az Ige megszólított. Előtte nem éltem túl jó életet. Még nem voltam ötéves, amikor a szüleim elváltak, és én az édesapámhoz kerültem, a húgom pedig az édesanyámhoz. Meg kellett válnom az életem legfontosabb szereplőjétől, a húgomtól, az egyetlen olyan embertől, aki számára én jelentettem a gondoskodást. Ez a törés talán még nagyobb volt, mint az anyám elvesztése. Női minta híján nem tanultam meg, hogy mi lehetne egy nő szerepe az életemben, mi az, ami egy férfiban finommá, gyengédebbé válhat egy nő által, amit egy anya tud biztosítani a fiának. Ez nálam nem volt meg. Édesapám nagyon jó apa, de nagyon kemény, így a gyengédség hiányzott otthonról, nem is tudtam megtanulni. Az életemben nagyon sok kapcsolatom volt, mindegyik tönkrement – miattam. A feleségemnek sem voltam jó partnere, pedig ő nagyon sokat imádkozott értem. Próbáltam az anyai, női szeretetet bezsebelni mindenhonnan a világból, de ahogyan megéreztem, hogy valaki nyitott rám, azonnal kerestem egy másikat. Próbáltam megszerezni a visszaigazolást, hogy valakinek fontos vagyok, mindeközben észre sem vettem, hogy otthon vár valaki, akinek borzasztóan fontos vagyok. Így éltem nagyon hosszú éveket. Egyszercsak a barátnőm, aki ma már a feleségem, bejelentette, hogy szeretne venni egy Bibliát. Tudtam, hogy ez nekem nagyon nem lesz jó, de nem mertem nemet mondani. Elkezdte olvasni és imádkozott fél éven át – én ezalatt egyre mélyebbre süllyedtem. Életem legrosszabb korszakát éltem, és ha elmentem valahova szórakozni, utána nem mentem fel a lakásba, hanem egy órát át az autóban sírtam. Nem tudtam megmondani, miért. Ennek az időszaknak a vége felé ültem egy étteremben egy barátommal, akivel minden hülyeséget együtt csináltunk. Jött egy általános iskolai ismerősöm, akit 15-20 éve nem láttam. Tárt karokkal elindultunk egymás felé és megöleltük a másikat, leültünk, és mintha csak hozzám jött volna, elkezdett nekem Jézusról beszélni. Ittam a szavait. Hozzátette, hogy Csabi, ne aggódj, ha ez most elmúlik – mert lehet, hogy pár nap, és elillan az egész, de az alkalmas időben elő fog jönni. És én akkor borzasztóan buzgó hívő lettem – 3 napig, utána meg borzasztóan nyugodt ateista. Fél év múlva ez a srác írt a közösségi oldalamra a kislányomnak egy névnapi üzenetet, hozzátéve, hogy találkozzunk, mert engem is hív az Úr. Elmentem ugyanabba az étterembe, szinte ugyanahhoz az asztalhoz leültünk, és ugyanazt végighallgattam – de
attól az asztaltól nem ugyanaz az ember állt fel, aki oda leült.
– Ezt hogy kell érteni? Miben változtál meg?
– Mintha kimozdult volna az életem akkori súlypontjából.
Az énközpontúságot felváltotta a Krisztus-központú élet.
Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy azonnal megváltozott minden, de abban a pillanatban kezdetét vette egy folyamat, ami visszafordíthatatlan lett. Az első évben napi 6-8 órát, de akár 10-et is képes voltam a Szentírást olvasni. Reggel felébredtem, és olvastam. A munkaidőmben nem dolgoztam, hanem olvastam. Az edzőteremben Bibliával a kezemben futottam a futógépen, és hajnalig is képes voltam az Írást kutatni alvás helyett. Ez az időszak egy nagyon kemény megalapozó időszak volt az életemben. Természetesen ez később csillapodott. Ma is olvasok, de az az időszak, úgy érzem, teljesen új alapokra helyezte az életemet. A változás másik alappillére számomra az, amit Pál a változásra való képtelenség legfőbb okaként említ: a szív megkeményedése. Én nem szeretem a szőnyeg alá söpörni hiányosságaimat, hibáimat. Folyamatosan önvizsgálatot tartok, és próbálok tenni a megjobbulásért, de minden út vége az ima. Kérem az Atyát, hogy segítsen nekem, mert nélküle semmi sem vagyok.
– Sok ezer ember hallgat téged a videóidon keresztül, népszerű témákat dolgozol fel. Mi alapján válogatod ki ezeket?
– Ha valami berobban a szívembe, akkor már írom is, és megy ki a világba. Ami mostanában a legnézettebb volt, azt az a barátom inspirálta, aki mellett a lehető legrosszabb korszakomat éltem. Haraggal váltunk el, és nagyon tiszteletlenül viselkedtünk egymással. Nemrég megkeresett, hogy beszélgessünk. Arra kértem, hogy írja meg, milyen témák érdeklik, és készítek abban videókat. Van, hogy így jön a téma és olyan is, hogy egy beszélgetésben.
– Lett ebből már gyülekezet?
– Sok, magát kereszténynek valló ember nem jár istentiszteleti alkalmakra, és olyanok is sokan vannak, akik potenciálisan nyitottak a kereszténység megismerésére, de nincsen közösségük, hanem otthon ülnek, és nyomkodják a telefonjukat. Ezeket az embereket is ki kell szolgálni – a TikTok erre tökéletes csatorna, de soha nem szabad azt gondolni, hogy a történet itt megállhat. Ez egy kezdőlépés. Sokan tiltakoznak a gyülekezeti alkalmak ellen. A gyülekezet legfontosabb része nem az, hogy hallgatod az igét, mert ma, ha felmész a YouTube-ra, ott azt a tanítót hallgathatod, amelyiket csak akarod. Ez egy találkozási pont azoklak az emberekkel, akik ugyanabban a Jézus Krisztusban hisznek, és ezáltal testvérek. Ha elmész egy keresztény találkozóra, legyen az Istentisztelet, legyen az bármilyen rendezvény, ott úgy ölelhetsz meg egy idegen embert, hogy nem kérik rajtad számon, hogy te most mégis mit képzelsz. Úgy nevezheted testvérednek a másikat, hogy senki nem botránkozik meg rajta, hogy most ezt mégis hogy gondolod. Ez elengedhetetlen része. A küszöb mégiscsak az internet, amin keresztül el lehet érni ezeket az embereket. Januárban tartottunk egy istentiszteleti alkalmat azokkal a testvérekkel, akik a TikTokon hirdetik az evangéliumot és nagy nézettségük van – óriási hiánycikk ugyanis az internet világában, hogy az ember nem tud lelkipásztorként funkcionálni. Egy lelkipásztor hallgat is, nem csak beszél, ezért szükség van ezekre a találkozásokra. Közel kétszáz ember jött el, és sokan már az alkalom előtt elmondták, ami a szívüket nyomja. Azt vettem észre, hogy nem is tanácsokra van szükségük, hanem inkább arra, hogy legyen valaki, aki meghallgatja őket, és figyel rájuk, akinek fontosak. Ezért elengedhetetlen a személyes találkozás.
– A csatornád népszerűsége egyre növekszik: jelenleg 16.500 követőd van. Hogyan hat ez rád?
– Volt idő, amikor borzasztóan szomorú lettem attól, hogy valamelyik videómnak alacsony volt a nézettsége, pedig azt hittem, hogy óriási dolgokat mondtam. Nemrég pedig felkerült egy anyag, aminek most 130 ezres a nézettsége – ez imponáló. De mi van, ha van alatta négyszáz komment, amiben az emberek veszekszenek? Több volt a velem egyet nem értő, mint amennyi a velem egyetértő. Ez a „Miért halnak meg a gyermekek?” című, amiben én azt mertem mondani, hogy nem tudom. Erre megkaptam, hogy akkor minek szolgálok, mert a Biblia első 30 oldalán ott a válasz. Nagyon sok a fotelteológus, aki mindig jobban tudja, de erre azt szoktam mondani, hogy Jézus a farizeusokkal veszekedett mindig. Látni kell valami nagyon fontos dolgot Jézus szolgálatában és Jézus vitájában a farizeusokkal. Jézus utolsó imáját a farizeusokért mondta: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Nagyon nyitott szívvel állok a TikTokon vitatkozó, veszekedő emberekhez, mert a szolgálatom leginkább értük történik. Vannak, akik már hisznek, őket gondozzuk a közösségemben. A Budapesti Autonóm Gyülekezetben a vasárnapi „nagyalkalmak” előtti kiscsoportos beszélgetést én vezetem. Ide várom azokat, akik az online térnél többre vágynak. A gyülekezet vezetése mindenben mögöttem áll. Sok bölcs és melegszívű ember segít nekem, ad tanácsot elbizonytalanodott pillanataimban. Ha ők nem volnának, ma nem beszélgethetnénk.
Isten mindig gondoskodik megfelelő segítőtársakról.
Azok számára, akik még nem hozták meg a személyes találkozás döntését, gyakran tartok online bibliaiskolás alkalmakat. Bár kimondva nincs, hogy ez bibliaiskola volna, azt adom tovább másoknak, amit én is tanultam és megtapasztaltam. Vannak, akikkel már egy állásponton vagyunk, és vannak, akik még kint vannak a sötétségben és be kell őket húzni a világosságra. Szóval ha van egy 130 ezres nézettségű videó, és csak vita van alatta, és van egy másik, amit mondjuk csak ötszázan néznek meg, de közülük, tegyük fel, tíz a megtérő – melyik a nagyobb gazdagság? Volt idő, amikor a számok nagyon erősen mozgattak, de már nem figyelek rájuk. Örülök, ha terjed, mert ezzel az evangélium terjed. Imádkozom, hogy sok olyan emberhez eljusson, akinek szüksége van rá.
– Nagy teher lehet ez a sok kötözködés. Hogyan viseled?
– Szerintem ezt sokkal jobb, mintha hallgatnának.
Ha valakit az evangélium üzenete nem képes megmozgatni, az sokkal rosszabb, mintha kiváltana belőle valamit,
ami akár abban a pillanatban rossz, de lehet, hogy elindít benne valamit. Úgy látom a legtöbben két okból vitatkoznak az evangéliumról. Az emberek versengenek egymással. Láthattuk ezt a tanítványoknál is, amikor azon vitatkoznak, ki fog Jézus jobbján és ki a balján ülni. Azok az emberek éjjel-nappal Jézussal voltak, mégis versengtek. Volt köztük egy olyan is, aki 3 és fél éven át a Messiást hallgatta, mégis a kasszával volt elfoglalva. Ezek vagyunk mi. Az embereket mellbe tudja vágni az igazság, és ilyenkor támadunk, begyulladunk. Ha ezen múlik, akkor gyulladjanak, akkor jöjjön ki.
– Hogyan viseli a családod ezt a sok szolgálatot?
– Olyan ez, mint egy nagy futóverseny. Mikor a növendéket elkezdik tanítani, még azt sem tudja, eszik-e vagy isszák mondjuk a hosszútávfutást. Nyom egy óriási sprintet a rajt után. Nem veszi észre, hogy a cél annyira messze van, hogy tartalékolni kéne. Sokan csinálják ezt a hivatásuk elején, lelkészek és gyülekezetvezetők is. Szándékosan kérdezek idősebb pásztorokat, hogy mi az, amit máshogy csinálnának, ha újrakezdhetnék. Mindenki azt mondja, hogy több időt töltene a családjával. Látom, hogy milyen károkat okoz otthon, hogy kevésbé lehet apára számítani, nélküle kell megoldani olyan helyzeteket, amit normál esetben neki kellene. Mások számíthatnak rá, akik felé többet szolgál, de a saját családja nem. A Timóteusnak írt első levélben Pál nem hiába mondja, hogy „ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára?” Szerintem ez egy olyan alappillére a szolgálatnak, amit előszeretettel lépünk át. Az utóbbi időben hátradőltem, és amikor az időmet a családomnak szentelem, akkor az az övék. Nem veszek fel telefont, nem kezdek el lelkigondozni senkit, nem megyek el szolgálni sehová, nem gyártok TikTok-videót, még csak nem is tanulok. Szeretném megtartani, hogy megvan az Isten-kapcsolatom, aminek köszönhetem az egész családomat, és ezután nem a szolgálatom helyezkedik el, hanem a családom. Utána jön a munkám, amiből eltartom a családomat, és csak ezután jön a szolgálatom.
– Sokféle szolgáló van a különböző közösségi médiafelületeken. Gyakran vádolják a másikat azzal, hogy hamis tanító. Mi erről a véleményed?
– Sajnálom ezeket az embereket. Előszeretettel vágják a másikhoz, hogy hamis tanító, de nem tudják, mit jelent a hamis tanító fogalma. Aki nem ismeri a teljes igazságot, de hirdeti az evangéliumot, az nem hamis tanító – ilyen alapon a világ összes evangéliumhirdetője hamis tanító volna, és ilyen módon többet használna a világnak, ha senki nem hirdetné az evangéliumot. Egyedül Jézus Krisztus tudott tökéletes evangéliumot hirdetni, és azok, akiken keresztül a Szentlélek szólt, de Péter és Pál is képesek voltak egymással összevitatkozni, ahogy Pál és Barnabás is. Voltak vitáik, hiszen emberből voltak ők is. Ha valaki azért hamis tanító, mert nem ismeri a teljes igazságot, akkor én is az vagyok. Ma itt ülök négyéves hívőként, és nagyon sokat beszélek az embereknek az evangéliumról, miközben magam is érzem, hogy nagyon keveset tudok róla. De a szívem tele van jó szándékkal. Négy évvel ezelőtt, amikor megtértem, és elkezdtem róla beszélni, a szívem akkor is tele volt jó szándékkal, de ha most meghallgatnám egy akkori videómat, biztos, hogy mosolyognék rajta. Pedig nem voltam hamis tanító, mert a szívem tényleg tele volt segítő, jó szándékkal, ahogyan most is tele van, sőt még jobban tele van, mert ez folyton nő az emberben. Krisztus szeretete szorongat és soha ebben az életben nem fogok eljutni a teljes ismeretre, merthogy tükör által homályosan látunk, de majd ott, előtte színről színre fogunk. A hamis tanító az, aki szándékosan vezet téged félre. A szándék, a motiváció számít. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet. A szívből származnak a jó gondolatok, amikből lesznek jó cselekedetek, és a szívből származnak a gonosz gondolatok is, amikből lesznek gonosz cselekedetek, az Isten pedig a szívek vizsgálója.
– Hogyan képzeled el a szolgálatodat a jövőben?
– Az kell legyen az ember víziója, hogy mit akar tőle az Isten. Az elsődleges cél az, hogy mindig ott legyek, és azt csináljam, amit Ő akar. Hogy ez egy gyülekezetben való szolgálat lesz, vagy megmarad egész életemben abban, hogy beszélek embereknek, vagy egy házi csoportban fogok részt venni, vagy televíziós műsorvezetőként élem az életemet, akkor az lesz. Az az én vízióm, hogy gyülekezetet szeretnék. Lehet, hogy Istené is, de nem biztos. A legfontosabb dolognak azt tartom, hogy ha egész életemben nem kapnék szolgálati lehetőséget, de a feleségem férje lehetnék, és ő 100 %-ig a feleségem lehetne mellettem, és a gyermekeim apja lehetnék, és ők 100 %-ban, felnőttként is azt mondhatnák, hogy gyermek vagyok apa mellett, akkor az én szolgálatom teljes lenne. Az én vízióm az, hogy férj és apa leszek egy életen át, és ezenkívül bárhová küld az Úr, én ott leszek, ha rajtam áll. Szeressétek egymást! – ez olyan egyszerű és nagyszerű. Fogalmunk sincs, mekkora feladat, és fogalmunk sincs, mekkora áldás. Elmúlik a pénz, elmúlik a hatalom. Romlandóságánál fogva bármennyire is fáj, sajnos a test is elmúlik. A szeretet viszont örökre megmarad. Bárcsak nem szavakat, hanem érzéseket és gondolatokat adhatnék át nektek, amikor azt mondom: csak szeressétek egymást!
