A Szemlélek Társalgó legutóbbi adásában Pethő Balázzsal, Az utolsó évek első embere című regény írójával beszélgettünk játékfüggőségről, elkallódott évekről, útkeresésről.
Balázs alapító tagja és 12 éve casting directora egy független filmes vállalkozásnak – nem kis teljesítmény, hogy első könyves szerzőként műve rögtön bekerült az Írók boltjába.
Az utolsó évek első embere az elitista családban nevelkedő Bálintról szól. A gimis srác rákap a számítógépes játékokra, és egyre határozottabb léptekkel elindul a lejtőn. A könyv azonban nem csak a fiú sorsát mutatja be: megismerhetjük a kétezres évek elejének piti alvilágát, a Nyugati tér suhancait, a játéktermek mára jórészt eltűnt valóságát. Az underground világ bugyraiban Balázs ugyanolyan hitelességgel kalauzolja végig az olvasót, mint Bálint elharapódzó függőségén. Érezhető: a lapokon maga a valóság jön szembe velünk.
„Volt szerencsém részt venni az underground junkie világban, sok a saját élményen alapuló tapasztalat ebben az irodalmi műben. Téptünk, játszottunk és csavarogtunk az utcákon.”
„Bálint története ex-videójátékfüggőkből táplálkozik, az ő történeteiket gyúrtam össze, hogy minél hitelesebb legyen ez a történet.”
„A regény egy része a Nyugati téri aluljáró egyik játéktermében zajlik, ahol jobb sorsa érdemes, kallódó fiatalok füveznek, játszanak és csavarognak az utcákon. Ahol Bálint is leginkább a játékon keresztül kapcsolódik hozzájuk.”
„17-18 éves koromban nem igazán preferáltam az iskolát, sőt semmi értelmét nem láttam, hogy az iskolapadban tanuljak bármit – hogy elüssem az időt, elkezdtem játszani, a Nyugati aluljáró egyik játéktermébe jártam.”
„Azt tapasztaltam a játékfüggőknél, hogy bármennyire is terelgette őket a család, amit kigondoltak nekik, mint karrier, nem volt perspektíva az adott embernek – a játékban viszont mindig adott a cél, van egy perspektíva.
„Amikor leültem írni ezt a regényt, nagyon foglalkoztatott a videojáték-függőség – igazából nagyon foglalkoztat minden, ami a technikai innováció és a társadalom kapcsolatáról szól, arról, hogy a technika hogyan változtatja a társadalmi igényeket, illetve a társadalmi igények hogyan változtatják a technikát. Rájöttem, hogy erről még nem írtak szépirodalmat.”
„Az életem nagy részét irodalomolvasással és filmnézéssel töltöttem, egyszóval fiktív történetmesélés az origója az életemnek. Amikor az ember nagyon sok ilyen tartalmat fogyaszt, neki is jönnek ötletei, így kezdtem el írni.”
Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS-olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.
