A Szemlélek Társalgó vendége ezúttal dr. Baán Izsák bencés szerzetes, a bakonybéli bencés közösség vezetője volt, aki mesélt arról, hogy mit tanulhatunk az általa oly szeretett sivatagi atyáktól, milyennek képzeli el az egyházat, hogyan ünneplik a húsvétot Bakonybélben, és hogyan lehetne mindannyiunknak tartalmas szent háromnapunk.
„Nem a diszkurzív gondolkodás az, ami segít közelebb kerülni az Istenhez, hanem a léleknek az a belső befogadóképessége, amivel a Logoszt, az Isten igéjét a lelkünk mélyére tudjuk engedni, és ott elindul egy belső folyamat.”
„Evagriosz Pontikosz aforizmaszerű megfogalmazása arra hívja az imádságról gondolkodó embert, hogy a gondolkodásból lépjen át a befogadásnak, elfogadásnak egy teljesen más minőségébe, hogy az Isten igéjét valóban be tudja fogadni, és szavakat találjon, hogy erről beszélni tudjon.”
„A monasztikus hagyománynak az alapintuíciója az, hogy ha a zűrzavarból, a sok lehetőség világából hátrébb lépsz, és magad számára szigorúbb korlátokat támasztasz, akkor ott megnyílik a lehetőség valami másra, amit a zűrzavarban nem tudsz megtapasztalni.”
„Az a küldetésünk, hogy ezt a helyet egy olyan helynek őrizzük, ahol az Isten megtapasztalható, ahol találkozni lehet Vele. A monasztikus közösségek missziója, vagy pasztorális stílusa éppen ez a jelenlét, ami segít az ide érkezőnek, hogy magára találjon, és önmagán keresztül megnyíljon az Istennek.”
„Azt a mondást, hogy ‘maradj a celládban és a cellád megtanít mindenre’, leginkább egy olyan állapotban szokták idézni az atyák, amit akédiának hívunk. Ezt magyarul talán csömörnek vagy undornak, vagy akár egy erősebb kifejezéssel élve depresszióközeli állapotnak lehet fordítani. Az akédia az az állapot, amikor az ember vágyik arra, ami nincs ott, és utálja vagy feszül attól, ami van, tehát ez egy ilyen beszorított érzés, és hogyha ilyenkor megmaradsz és kibírod és elhordozod a feszültségét ennek a helyzetnek, megéled azt, amit meg kell élned, akkor utána egy nagyon-nagyon békés, örömteli állapot következik.”
„Húsvétkor saját életünk titkát is ünnepeljük, a saját igazságunkra nézünk rá, hogy mit jelent szembesülni az életünkben munkálkodó rosszal, a gyengeséggel, a bűnnel, az árulásainkkal, a tagadásainkkal, a tehetetlenségeinkkel. És észrevehetjük, hogy hogyan működik ebben az Isten ereje, hogy hogyan kerülhetünk közel igazi önmagunhoz, így elengedve mindazt, ami megköt, ami az Isten felé vezető úton akadályoz, és hogy hogyan lehet új reményt, új lendületet, világosságot, erőt kapni a feltámadt Krisztussal való találkozásból.”
Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS-olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.
