A zsidóság gazdag ünnepei közül kiemelkedik a pészáh, amikor a hívek szimbolikusan újra és újra kivonulnak Egyiptomból – mai értelemben kivonulnak onnan, ahol már nincs maradásuk. A lelkiségben és a fizikai értelemben is különleges ünnepről Darvas István főrabbit, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem mestertanárát kérdeztük.
– Nevezhetjük zsidó húsvétnak a pészah idejét?
– Az egyetemen minden hallgatót arra kérek, hogy tartózkodjon a zsidó és a keresztény ünnepek párosításától, még akkor is, ha esetleg közös a gyökerük, és történetesen egy időszakra esnek (idén a keresztény húsvét március 28-tól 31-ig tartott, a pészah április 22-től 30-ig tart – a szerk.). Fontos, hogy megkülönböztessük ezeket az ünnepeket, tehát a kérdésére válaszolva a pészah nem nevezhető zsidó húsvétnak.
– Milyen jelentőséget hordoz ez az ünnep?
– A pészah az egyiptomi kivonulás ünnepe. Nyolc napig tart, és ez idő alatt szigorúan tartózkodunk a kovásztól. Mind a nyolc napnak megvan a maga szertartása – az első és az utolsó két napon például tilos dolgozni. A pészah a széderesten csúcsosodik, amelyet a rend estéjének is nevezünk, hiszen szigorú rend alapján történik minden. Ez a rend előírja, hogy mit kell fogyasztani – például négy pohár bornak el kell fogynia. Illetve ilyenkor a Haggáda (a zsidóság késő ókori szertartáskönyve – a szerk.) segítségével felidézzük az egyiptomi kivonulást. Ez valóban egy különleges este, óriási ereje van, ezért úgy gondolom, hogy egyszer – felekezettől függetlenül – mindenkinek érdemes végigkísérni. A zsidók között sokan vannak, akik a zsinagógában ünneplik a széderestet, hiszen nem mindenki ismeri a bonyolult előírásokat, míg vannak olyan családok, akik együtt, otthonukban ünnepelnek.
– Miért éppen a kovászos kenyér? A legtöbb böjt általában a hústilalomhoz kapcsolódik.
– Most én is szeretnék kérdezni valamit. Miben van jellemzően kovász?
– A kenyérben.
– És a kenyér jó dolog?
– Mindennapi táplálék, vagyis igen, jó dolog!
– Éppen ezért mondunk le róla, hiszen kenyeret az év minden napján fogyaszthatunk, kivéve a nyolcnapos pészah idején.
Ezzel a lemondással érzékeltetjük, hogy Isten útján próbálunk járni.
– A keresztény húsvét csúcspontja Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása. A pészah ideje alatt megjelenik ez a csoda?
– A messiás eljövetelében reménykedünk, amely niszán hónapban fog beteljesedni, és mivel a pészah niszán hónapra esik, bizonyos értelemben kapcsolódunk a messiásváráshoz. A jövendölések szerint a messiás előfutára Illés próféta, akinek a széderesten mindig töltünk egy pohár bort, ezzel is jelezve a reményteljes várakozást.
– Miben tér el az izraeli zsidóság ünnepe az európai gyakorlattól?
– Izraelben elképzelhetetlen, hogy egy zsidó ember egyedül legyen a széderesten, ezért az egyedülálló vagy magányos híveket mindig befogadja egy helyi család. Ami az európai zsidóságot illeti, nem mondanám, hogy kisebb jelentősége van itt a pészahnak, hiszen itt is érezni lehet, hogy egy különleges eseményre készülünk. Ahogy a feleségem szokta mondani:
ünnepillat van az utcán.
– Milyen készület előzi meg a pészahot?
– Körülbelül egy hónappal korábban elkezdünk felkészülni az ünnepre – ennek része, hogy a mindennapi étkezésben megjelennek a szokások, bizonyos értelemben böjtölünk. Ennek célja, hogy böjt alatt jobban figyeljünk az engesztelésre, és ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, mi legyen a vacsora, a gondolatainkkal ráhangolódhatunk a kivonulásra. Ezen kívül kitakarítjuk a házat, és itt nem egy általános takarításra kell gondolni – a tavaszi nagytakarítás ehhez képest semmi. Ugyanis pészah előtt minden kenyérmorzsát eltávolítunk a házból, ami azt jelenti, hogy a könyveket is egyesével végiglapozzuk, hogy nem maradt-e benne egy szem morzsa. De az étkezés és a takarítás fizikai előkészület – ami a lélek felkészítését illeti,
pészah előtt befelé irányítjuk a figyelmet,
miközben arra keressük a választ, hogy nekünk honnan kell kivonulnunk. Mire elérkezünk a széderesthez, már tudjuk, hogy mi a saját „egyiptomunk”, amelyből most kivonulunk.
