Nem először foglalkozunk a katolikusegyetem-beruházás ügyével – most a Magyar Rádió történelmi épületeinek tervezett bontása ellen tiltakoztak a helyiek a Pollack Mihály téren.
Április 18-ára, a műemlékvédelmi világnapra szervezett zenés tiltakozó összejövetelt a Zöld Palotanegyedért Egyesület. A hideg időben senki nem jókedvében jött az Rádió egykori épülete elé: azokért a kultúr- és technikatörténeti jelentőségű épületeketért álltak ki, melyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem józsefvárosi kampuszának építése miatt a tervek szerint a földdel tesznek egyenlővé.
Mint már többször írtunk róla, a kerület vezetése, civil és szakmai szervezetek, valamint az itt lakók egyaránt a beruházással kapcsolatos társadalmi egyeztetést hiányolják, bár többen azt is kétségbe vonják, hogy a Palotanegyed a legalkalmasabb helyszín egy ekkora projektre. Véleményük szerint már a tervezésbe is be kellett volna vonni a helyieket, de érdemi párbeszédre az állam és az egyház részéről most sem mutatkozik hajlandóság: a minisztérium a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciára mutogat, az MKPK viszont hallgat. Ezt megunva a 8. kerület önkormányzata nemrégiben társadalmi egyeztetést kezdett – az április 11-i lakossági fórumon ugyan megjelentek az egyetem és a minisztérium képviselői is, de úgy tűnik, az álláspontok nem kerültek közelebb egymáshoz.
A Pollack Mihály téri rendezvény házigazdája, Mácsai János zenetörténész több mint 30 évet töltött a Magyar Rádióban, amely szerinte hozzátartozik az ország kulturális történetéhez: „szellemi műhely is volt, nem csak egy intézmény, nem csak egy rádió.” A rombolásra ítélt épületek sorsán gondolkodva úgy látja, hogy funkcióváltással – a korszerű, fenntartható építészeti alapelveket tiszteletben tartva – egyszerre
lehetséges a régi épületek megőrzése és az egyetem mai igényeinek megfelelő környezet kialakítása:
– Miért ne használhatná az egyetem, amelyik ide akar költözni, mondjuk a 6-os stúdiót egy nagyszerű előadóteremnek? Miért ne lehetnének időnként hangversenyek a Márványteremben? Miért ne lehetne a Pagodában büfét csinálni a diákoknak?
Márkus Ferenc, a szervező egyesület képviselője – nem mellesleg helyi lakos – szerint a Pázmány-kampusz, és benne a Rádió épületeinek sorsa nem helyi ügy:
– Ez a nemzeti kultúránk része, közös értékünk, amit meg kell védenünk. Nem helyi ügy, mert a tervezett bontások és építkezések az egész városra károsan hatnának. Nem helyi ügy, mert a város klímáját nem lehet további túlépítéssel rontani. Zöldíteni kell, ahol csak lehet. Nem helyi ügy, mert az ide tervezett Pázmány-kampusz jelenleg becsült költsége meghaladja a 300 miliárd Ft-ot. És azért sem helyi ügy, mert csupán egy azon ügyek sorából, melyek a lakosság, az állampolgárok érdekeinek figyelmen kívül hagyásával valósultak vagy valósulnak meg szerte az országban. (…) A Magyar Rádió régi épületei kulturális örökségünk részét képezik, megvédésük közös felelősségünk.
Ezek az épületek a magyar rádiózás, így a magyar kultúra szentélyei, templomai, lerombolásuk szentségtörés volna –
remélem, hogy ezekkel a szavakkal talán jobban eljut az üzenetünk a katolikus egyház és a katolikus egyetem döntéshozóihoz.
Sávoly Tamásnak, a Magyar Rádió egykori levéltárosának, muzeológusnak Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című művét juttatta eszébe a projekt eddig története:
– Nem messze innen zajlott le a Pál utcaiak és a vörösingesek egyik legfontosabb konfliktusa, az einstand – valahogy úgy érzem magam, csak egy évszázaddal később, hogy a volt alma materem, a PPKE így szerzi meg a volt munkahelyemet, a Rádió stúdiópalotáit. (…)
Hol a keresztényi alázat? Hol van történelmünk megbecsülése? Hol vannak azok az értékek, melyeket az egyetemnek tanítani és hagyományozni kell?
Történelmi visszatekintésében Sávoly Tamás elmondta, hogy „a 34. Eucharisztikus Kongresszuson a palota szakrális térré változott. Az egyház legátusa, Pacelli bíboros (a későbbi XII. Piusz pápa – a szerk.) a stúdióból mondta el a kongresszusi záróbeszédet, a beszéd után megáldotta a palotát és dolgozóit. 1943-ban erre emlékezve a 6-os stúdió előtt márványtáblát állított a Magyar Rádió.”
– Kérem a Püspöki Kart, gondolja át újra,
és változtasson a terveken, mentse meg a nemzet stúdiópalotáját, XII. Piusz emlékhelyét!
A Huszonkettesek Építészcsoport részéről felszólaló Gyurkó Ádám szerint a Pázmány-projekt „önkényes, minden társadalmi vitát nélkülöző átépítés”. Kurzusépületeknek nevezte a terveken szereplő épületeket, és a folyamatot ugyanolyan hatalmi térfoglalásnak tartja, mint amilyen most zajlik a Várban.
– Ha megindulnak a munkagépek, hogy elkezdjék a bontást, akkor legyünk itt. Reméljük, nem fognak megindulni, de ha megindulnak, az egyetlen, amit tehetünk, hogy idejövünk és elálljuk az útjukat – ezt már zárszavában mondta Márkus Ferenc.
Mi azért bízunk párbeszédben, abban, hogy meghallják végre a tiltakozók hangját, az észérveket és a szív szavát is azok, akik befolyással rendelkeznek a Pázmány-projekt megvalósulására.
