A miniszter szerint folytatódik, Pikó András polgármester szerint elindul, a civilek szerint pedig félő, hogy csak színjáték a társadalmi egyeztetés a Pázmány-kampusz ügyében.
A tulajdonos, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a megrendelő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) ismét távol maradt attól az Építési és Közlekedési Minisztérium által összehívott megbeszéléstől, melyet március 4-én tartottak a józsefvárosi önkormányzat és Fidesz-frakció, valamint helyi civil szervezetek képviselőinek részvételével.
Már többször beszámoltunk róla, hogy a PPKE új kampusza a tervek szerint a 8. kerületi Palotanegyedben, a Nemzeti Múzeum mögött valósulna meg. A kivitelezés a Magyar Rádió nyolc korábbi – egy 2020-as ingatlancserével és ingyenes vagyonjuttatással az MKPK tulajdonába került – épületének bontásával járna, és a legfrissebb számítások szerint az először becsült költségnek éppen a duplájába, 300 milliárd forintba kerülne. A Palotanegyed lakói, kerületi civil és építészszakmai szervezetek (pl. a Budapesti Építész Kamara, a Huszonkettesek Építészcsoport,) és az önkormányzat többször adott hangot nemtetszésének a beruházással kapcsolatban, de
nem az egyetem ellen tiltakoztak, hanem a megvalósítás módja és az érintettekkel való kommunikáció, a társadalmi párbeszéd hiánya miatt.
– Szakmailag az a legfőbb kifogásunk, hogy rengeteg bontás és rengeteg új építés lenne, ami szembe megy a korszerű, fenntartható – a nemrégiben a Parlament által is elfogadott új beruházási és építészeti törvénnyel összhangban lévő – építészeti alapelvekkel – mutat rá Márkus Ferenc építőmérnök, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CaPE) szakértője. – Ráadásul a terület most funkcióváltáson, ha úgy tetszik, rehabilitáción menne át, ami történelmi lehetőség arra, hogy nagyobb, összefüggő zöldterületet hozzunk létre Budapest közepén, amelyre a városnak hatalmas szüksége lenne.
Egy 2016-os kormányrendelet az érintett területet a Magyar Nemzeti Múzeumhoz rendelte, és benne volt a törvényben, hogy bizonyos épületek elbontásával és parkosítással helyre kell állítani a történelmi kerteket, más épületeket pedig – jellemzően a Pollack téri palotaépületeket, az Esterházy- meg a Károlyi-palotát – a Nemzeti Múzeum funkcióira kell használni.
– Noha a beruházó, meg az építészek azt állítják, hogy a mostani 7-ről 20%-ra nő majd a zöldterületi mutató, lenne lehetőség akár 40%-ra is feltornázni ezt az arányt, tehát kétszer annyi zöldfelületet kialakítani, mint amennyit most terveznek. A CaPE koncepciójában ez nyomon is követhető.
Márkus Ferenc az egyesület elnökével, Perényi Lászlóval együtt vett részt a minisztériumi megbeszélésen. Azon a találkozón, melyen Lázár János miniszter szerint megállapodtak a Pázmány-kampusszal kapcsolatos társadalmi egyeztetés folytatásában… A kerület polgármestere, Pikó András közösségi oldalán óvatos taktikai optimizmussal írta ugyanarról a társadalmi egyeztetésről, hogy “a Palotanegyed lakóinak bevonásával még idén tavasszal elindul”…
Márkus Ferenc szerint viszont még elindulásról is túlzás beszélni:
– Ez a hétfői tárgyalás normális esetben a társadalmi egyeztetés előkészítését szolgálta volna. De Lázár miniszter úr nyitó mondataiban egyértelművé tette, hogy az, amit terveznek, meg fog itt épülni, és erre a közösségi oldalán “a célból nem engedünk” félmondattal rá is erősített – emiatt
bizonytalanok vagyunk, hogy valóban érdemi lesz-e a tervezett társadalmi egyeztetés.
Inkább az a benyomásom, hogy színház ez az egész, hogy azt mondhassa a minisztérium, hogy “lám, van társadalmi egyeztetés”. Ezt az érzést erősíti, hogy a másik meghívott civil szervezetet, a Nyugdíjasok a Palotanegyedért Egyesületet eddig nem ismertük, korábban nem láttuk őket ebben a kérdésben megnyilatkozni.
Az egyeztetés új szereplői mellett azonban voltak régi hiányzók is:
– Az Egyház és a katolikus egyetem képviselői megint nem voltak jelen a megbeszélésen, amit azért is sajnálunk, mert egyrészt a miniszter úr állítása szerint az egyház ragaszkodik a helyszínhez, így erről érdemben nem volt kivel egyeztetnünk, másrészt volt olyan kérdésünk, amelyre csak azt a választ kaptuk, hogy
“ezt kérte a megrendelő, ezt kell végrehajtanunk”.
De Márkus Ferencet nemcsak a miniszter döntési jogkörének, esetlegesen kompetenciájának hiánya lepte meg, hanem Lázár Jánosnak az a kijelentése is, hogy
“az egyház a megbízónk, az ő érdekükben kell végezzem a munkámat”.
– Erre vissza is kérdeztem, hogy ezt hogyan érti, és mert én eddig úgy tudtam, hogy a minisztérium meg a magyar állam az állampolgárok érdekeit kell képviselje.
A Minisztérium állítása szerint a Pázmány azért akar a Palotanegyedbe költözni, mert az itt lévő egyetemekkel szemben versenyhátrányt jelentene, ha máshol lennének. A CaPE többször hangsúlyozta, hogy a tervezettnél sokkal jobb helyszínek is lehetnének Budapesten a PPKE számára. Véleményük szerint az odatelepítendő funkciók már most sem férnek el ott, az egyetem kvázi bezárná magát a Palotanegyedbe, fejlesztés, újabb ingatlanok bevonásának lehetősége nélkül.
– Egy ingatlanfejlesztés normálisan úgy indul, hogy kitaláljuk, mit akarunk csinálni, és ahhoz keresünk megfelelő fejlesztési területet, és hosszú távra előre megnézzük, milyen területekre lehet még szükségünk a várható fejlesztési igények kielégítésre. A Pázmány-projekttel kapcsolatban korábban kértünk közérdekű adatigénylést. Az egyik kérdésünk az volt, hogy milyen alternatív helyszíneket vizsgáltak az egyetem számára optimális fejlesztési területként, és kértük az erre vonatkozó összehasonlító tanulmányt – azt a választ kaptuk, hogy a minisztériumnak nem áll rendelkezésére ilyen. Azt is kérdeztük, hogy mi volt előbb, a fejlesztési terület kiválasztása vagy a tervezett funkciókat és az azok nagyságrendjét tartalmazó beruházási program, és elég egyértelműnek tűnik, hogy ebben az esetben a terület volt meg előbb, ebbe zsúfolják bele a funkciókat.
A Civilek a Palotanegyedért Egyesület azt is kifogásolta, hogy túl azon, hogy milyen terhelést jelent majd a környezetre az évekig tartó bontás és építés, a Palotanegyedben már most is rengeteg diák van.
– Ez abból a szempontból jó, hogy élettel tölti meg a környéket, és a minisztérium meg a PPKE is éppen ezzel érvel, hogy majd milyen jó lesz, még több diák, még több élet, mi viszont azt állítjuk, hogy a terület már így is telített, egyféle funkció dominál a többi kárára. Ezzel tulajdonképpen a minisztérium és a terveket készítő építészek is egyetértettek, és
elismerték, hogy meg fog változni a környék: a továbbiakban nem lakóövezet lesz, hanem diáknegyed.
Sőt, Lázár János azt mondta Perényi Lászlónak, a CaPE elnökének szakmai érveire reagálva, hogy ha ők ketten terveznének egy egyetemet, akkor az nem itt és nem így valósulna meg.
Márkus Ferenc azt mondja, a Minisztérium képviselői a megbeszélésen elismerték, hogy
az a polgári életforma, amire a Palotanegyed lakásai létrejöttek, meg fog változni, át fog alakulni a környék hangulata, és ez már nem lesz jó azoknak, akik életvitelszerűen itt akarnak élni.
– Úgy tűnik, nem foglalkoznak ezzel, nem is nagyon tudjuk, hogyan kommunikálják majd a generációk óta itt élő családoknak, hogy a beruházással nem csak átmenetileg, nem csak a környékbeli épületekben bevallottan kárt okozó teherforgalommal és környezeti terheléssel lehetetlenítik el az életüket. Folyamatosan azt mondják, hogy jó lesz. A minisztérium szerint növekedni fog az ingatlanok piaci értéke, szerintünk viszont ez nem egyértelmű, az viszont biztos, hogy
mi nem eladni akarjuk a lakásainkat, hanem itt akarunk élni.
Hogy ez összejön-e, az kétséges, ugyanis minisztériumi részről a beruházással kapcsolatban az is elhangzott, hogy “jó legyen azoknak, akik használni fogják, és elviselhető azoknak, akik itt laknak”:
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem beköltöztetése a Palotanegyedbe ugyanakkor nemcsak a helyiek életminőségét befolyásolja, hanem mindannyiunkat érint, hiszen ellehetetleníti a Nemzeti Múzeum hosszú évek óta esedékes és szükséges fejlesztését, bizonytalanná teszi a Magyar Rádió épületében található, nemzeti értéket képviselő stúdiók és kulturális emlékek sorsát, az MR Szimfonikus Zenekarának további működését. Az ez utóbbiak megvédése érdekében indított online petíció aláírásával bárki kifejezheti véleményét, szolidaritását, tágabb értelemben bárki tehet egy több szempontot figyelembe vevő, mások érdekeit és értékeit, hagyományait és életét tiszteletben tartó döntés érdekében. A kerület vezetése és a civilek továbbra is próbálnak érdemi párbeszédet folytatni, hogy
ne rombolás, hanem értékteremtés legyen a kampuszberuházás.
Úgy azonban nehéz ezt elérni, ha a katolikus egyház vezetése ebben az esetben is elzárkózik a társadalom tagjai elől.
