Vasárnap reggelre szólt a különös meghívás: az itt élő etiópok liturgiát tartanak, hogy együtt imádkozhassanak egyházuk ide látogató müncheni papjával. A helyszín Budapest, Szemeretelep, a pár száz fős egyiptomi kopt diaszpóra kápolnája.
Mikor megérkezem, még alig tízen vannak. Az egyetlen ablakon sejtelmesen hömpölyög be a fény, de a kápolna egyes részei még sötétben úsznak. Reggel fél kilenc van. A jelenlévők többsége az etiópoknál szokásos netelát viseli – a nagy, fehér kendő egész testüket beborítja, két szárát a nyak alatt átlósan átvetik a vállukon, így formázva keresztet.
Tradicionális öltözetük tisztaságot, szentséget szimbolizál,
hordását több bibliai igehellyel támasztják alá (pl. Jel 4,4: „A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú”), de a Krisztus sírjánál jelen lévő angyalok is fehérbe voltak öltözve.
Yared atya az egyedüli, aki feketében van. Ő jelenleg Münchenben működik lelkipásztorként, de korábban Európa több országában – Svájcban, Franciaországban, Ausztriában – szolgálta és építette az etióp ortodox közösségeket. Magyarországra is emiatt érkezett.
Imák és énekek váltják egymást, miközben lassan megtelik a templom. Sokan családostul érkeznek, a gyerekek is netelát viselnek. Magyarországon valamivel 150 fölé tehető az etióp ortodox keresztények száma, és ebben az itt tanuló ösztöndíjas diákok is benne vannak.
Amikor felolvasásra kerül sor, az egyik oltárszolga körbeviszi a szent könyvet, mindenki megcsókolja. Én is. Jó érzés ennyire bevonódni. Ez a szokatlan gesztus közel hozza minden résztvevő számára a liturgikus cselekményt. A könyvekben különleges írásjelek láthatók – a szemita nyelvek déli ágához tartozó Geʿez nyelvből, amelyen az etióp ortodox egyház imáiban Istenhez fordul, sajnos egy szót sem értek. A nyelv ugyan rokon az arabbal és a héberrel, mégis balról jobbra olvasandó.
Közben mindenki kezébe hosszúkás, nagy lánggal égő gyertya kerül, miután a lelkipásztor megáldotta őket. Az imádság egy pontján Yared atya körbemegy füstölővel, de nem csak az oltár körül, hanem mindenkit külön-külön is meghint a szent füsttel. A kápolnát betölti a tömjén édes illata (és ezt az illatot még két nappal később is érzem a fényképezőgépemen).
Kik is az etióp ortodoxok?
Az etióp ortodox Tewahedo egyház az egyetlen ókeresztény korban alapított keresztény felekezet Fekete-Afrikában. Hagyományaik szerint Szent Máté és Bertalan hozta el ide a kereszténységet. A IV. században Szent Frumentius és Aedesius tovább terjesztette a hitet, és a kereszténység államvallássá vált. 451-ben Khalkedónban a kopt egyházat követve elutasították a zsinat krisztológiai tanítását. A vitás pontok tisztázása a 20. századi ökumenikus megújulással indult el.
Az egyház hivatalos nevében is szereplő Tewahedo szó az általuk használt Ge’ez liturgikus nyelven egységet jelent, utalva arra, hogy bár Khalkedónban nem jutottak egyetértésre a Krisztus személyében fennálló két természet kapcsán, nem monofiziták (akik szerint az isteni természet mintegy elnyelte az emberit), hanem hisznek a két természet, az isteni és az emberi, a Megváltó személyében fennálló egységében. 1959-ben jött létre az autokefál, azaz önálló etióp ortodox egyház, leválva a koptokról. Sokan a zsidókhoz hasonlóan ma is tartják a szombatot. Szentírásuk a katolikustól eltérően 73 helyett 81 könyből áll, ebbe beletartozik Hénoch könyve is, amelyet magyarra Hamvas Béla ültetett át.
Szertartásaikat szemlélve nagyon érdekes, ahogyan egyesek éneklés közben orante imapozícióban, azaz kitárt karokkal állnak, de karjaik nem mozdulatlanok, hanem úgy mozognak, mintha egy kisbabát ringatnának. Ez a gyermeki vonal egyébként az ikonjaikon is visszaköszön, melyek sokszor úgy néznek ki, mintha gyermekek alkották volna: a görög vagy orosz ikonok szigorú vonásaihoz képest óriási, gyermeki szemek néznek ránk. Krisztus vagy akár a szentek sokkal megközelíthetőbbnek érzékelhetők.
A liturgia végéhez közeledve Yared atya lehetőséget ad kereszthódolatra: a hívek egyesével kimennek és háromszor megcsókolják a kezében tartott hatalmas keresztet. Mostanra áll össze bennem, hogy ez csak egyfajta imádság volt, etióp nevén Tselote Kidan, nem teljes értékű liturgia – katolikus szóhasználattal érve mise –, mert ahhoz két papra és a megfelelő liturgikus eszközökre lett volna szükség.
De így is különleges alkalom a mai. Az, hogy ennyi ember eljött, két fiatal áldozatos munkáját dicséri – ők keresték fel és hívták meg az embereket. A közösség tervezi felvenni a kapcsolatot a magyar kormánnyal és reméli, hogy mihamarabb hivatalosan is meg tudnak szerveződni. Az imádság végeztével, Yared atya buzdítása után az etiópok megbeszélést is tartanak: saját épületet és állandó papságot szeretnének.
A megbeszélés végén Youssef atya, a koptok esperese is csatlakozik az egybegyűltekhez – a két pap nagy örömmel köszönti egymást. A házigazda keresztet ad ajándékba messzi földről érkezett „kollégájának”. Különleges élmény látni, hogy
a jövevény kopt egyház magyar földön fogadja be az etiópokat, példát adva ezzel vendégszeretetből.
Már csak az agapé van hátra – sokan készültek rá, jobbnál jobb etióp finomságok között lehetett választani. Természetesen meghívták a közös ebédre a koptok esperesét is – az étkezés nyitányaként Youssef és Yared atya együtt szegett meg egy hatalmas kenyeret.
Hálásan hagyom ott a szemeretelepi templomot, remélve, hogy a nyilvánosság segíthet valamit az etiópok ügyén. És akkor majd mi, magyarok is megcsodálhatjuk különleges ikonjaikat és gazdag liturgiájukat.
