Már nem elég fenntartani, regenerálni kell – ezt természeti környezetünkről mondta Révai Mátyás környezetkutató és humánökológus, a Magyar Permakultúra Egyesület tagja, akivel Ferenc pápa Laudato Si’ enciklikájának gyakorlati megvalósításáról és a permakultúra etikai alapelveiről is beszélgettünk a Szemlélek Társalgóban.
„A permakultúra jóval több, mint kertészeti technikák gyűjteménye – ez egy szemléletmód, és nagyon fontos ennek az etikai alapja. Három alapvető etikai alapelven nyugszik, a Föld és az emberek védelme, valamint a méltányos megosztás.”
„Bill Mollison és David Holmgren nevéhez kötődik a permakultúra, mindketten ausztrál tudós emberek voltak. Bill Mollison sokat kirándult, és észrevette azokat a mintázatokat a természetben, melyek sok szempontból ellentmondtak a mezőgazdaság akkori működésének. Ez vezette oda, hogy elkezdje megfogalmazni, hogy mi az, ami a természetben is jól működik, és hogyan lehetne ezt az emberi rendszerekre lefordítani.”
„Az alapvetően antropocentrikus permakultúra az embert állítja középpontba: azért kell a természettel együttműködnünk, hogy az ember fennmaradhasson.”
„A természetre sokkal inkább úgy kell tekintenünk, mint a második teremtéstörténetben a „művelje és őrizze” kifejezés óta, hogy az Isten azért helyezett minket, egyedül etikusan cselekvő lényeket ide, hogy gondozzuk ezt az élőhelyet, ahol élünk, ne pedig kizsákmányoljuk.”
„A Laudato Si’ sokat beszél arról is, hogy nagyon nagy a hasonlóság aközött, ahogyan egymással, illetve a szegényekkel bánunk, és ahogyan a természettel bánunk, vagy azt zsákmányoljuk ki. Ez is nagyon rezonál arra, amit a permakultúra tanít, hogy ugyanolyan fontos a Föld védelme, a teremtett világ vagy a természet tiszteletben tartása, mint az emberek védelme, az egyik nem írja felül a másikat.”
„A természetet most már sokszor segítenünk kell emberi erővel, mert olyan rossz állapotban van, hogy nem nagyon tud olyan módon regenerálódni, ahogy elképzeljük, hogy csak magára hagyjuk és visszanő a bozót, sajnos nem ez a helyzet. Ezért is szeretek inkább nem fenntarthatóságról, hanem regenerációról beszélni, mert ez egy sokkal proaktívabb kifejezés, ami arról szól, hogy akár a permakultúrával vagy más módszertanokkal próbáljuk meg gyógyítani a természetet, mert ezt a képességét elvettük tőle az elmúlt évtizedekben.”
„A fogyasztói társadalom, az emberiség mérhetetlen mohósága oda vezet, hogy nő a fogyasztásunk, a semmi nem elég érzése. A belső szükségleteinket nem immateriális vagy transzcendens célokkal akarjuk betölteni, hanem fizikai tárgyakkal, vagy élmények ösztönszerű hajszolásával. A problémáknak ez az eredeti gyökere, és ebből következik minden pusztítás, ami a Földön zajlik.”
