A Szemlélek Társalgó legutóbbi podcastjének vendégei a Platon Karataev zenekar frontemberei voltak. Balla Gergővel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel Pilinszkyről, férfi energiákról, egységről, buddhizmusról és Jézusról, elengedésről és megtartottságról, zuhanásról és lebegésről beszélgettünk.
A 2016-ban alakult együttes különleges hangzásvilágával, túlzás nélkül misztikus mélységeivel új és eddig nem látott szín a magyar zenei szcénában. Bevallott céljuk, hogy zenéjükkel az emberek ne ki-, hanem bekapcsolódjanak.
„Platon Karataev a Háború és béke egyik mellékszereplője, egyszerű orosz parasztember, aki népi bölcsességével tudja – ha nem is megfogalmazni a nagy válaszokat, de legalább – az élet nagy kérdéseit feltenni. Találkozása Pierre Bezuhovval olyan hatással volt a grófra, hogy az elindult az apátiából kifelé. Mi is visszanyúlunk a zenénkben is a folkhagyományokhoz, és a magunk egyszerű és őszinte módján valahogy ezekhez a kérdésekhez szeretnénk mi is kilyukadni.” (Gergő)
„Van egy törekvésünk afelé, hogy az egyénen a személyesen túlmutatóval kapcsolatban milyen állításokat vagy kérdéseket tudunk megfogalmazni.” (Gergő)
„Pilinszky azért tudott úgy alkotni, mert nem törekedett arra, hogy bölcsességeket mondjon. Saját élményekből, saját tapasztalatokból indult ki, pont ezért tud időtálló lenni. (…) Ez igaz valahol ránk is: nincs egy elhatározott célunk, hogy mi most egy nagyon mély dalt akarunk írni, hanem a saját megéléseinket akarjuk dalokba önteni.” (Sebi)
„A tengerben minél mélyebbre merülünk és egyre jobban nő a nyomás, felszíni perspektívából annál torzabb élőlényekkel találkozhatunk. Ez így van a lelki mélységgel is, hiszen az embernek megvannak a lelkében, a pszichéjében is ezek a merülésélmények, és amit ott talál, és onnan esetleg, ha torzulva is, de a felszínre hozza, azzal utána a hétköznapi tudatállapotban kell szembenézzen. De szerintem ez egy szép életfeladat és küldetés, és egyelőre én még, hogyha volt is kis nehézségem ezzel, hosszú távon egyik ilyen élményemnél sem bántam meg, hogy belementem, sőt szembenéztem vele.” (Gergő)
„Amit mi csinálunk a zenénkkel és amit mi keresünk a zenékben, az pont az, hogy a part kettősségéből megérkezni a víz egységébe, tehát hogy ebből a bináris-dualista gondolkozásból érkezzünk meg az egységbe. Ahonnan a mi szövegeink indulnak, ott feloldódnak ezek a az ellentmondások és ellentétpárok.” (Gergő)
„Az istenkép mindenkinek egy nagyon személyes és belül formálódó dolog, amiről nem szívesen beszélek, mert nem gondolom, hogy bárki számára fontos, hogy nekem milyen az istenképem. Ez egy nagyon szubjektív dolog, és senkinek sem tesz jót, hogy ha ezt befolyásolja bárkinek a véleménye, másrészről pedig mert nem tudok egy olyan tézist megfogalmazni, amit akár két hét múlva validnak tartanék.”
„Én abban tudok hinni, hogy a földi életünknél van egy nagyobb, magasabb tartomány, és hogy ebben a magasabb tartományban mit nevezünk Istennek, vagy ezt a magasabb tartományt nevezzük Istennek, vagy mindennek az összességét nevezzük Istennek, azt nem tudom, de ebben mozog az én véleményem valahol.” (Sebi)
